Hasonlóan érzem. Tulajdonképpen kit érdekel ez a nő és a problémái?

Ma már elismert tény, hogy a nyugat egy mélyen hedonista szemléletmód alapján él. Lembke szinte ezzel nyit: Bőségben élünk, kényelmi eszközök és élvezeti lehetőségek garmadával körülvéve, és igyekszünk az életünkből kiküszöbölni minden kellemetlenséget, fájdalmat. Lembke addiktológus, évtizedek óta drogosokkal foglalkozik, és felismerte (még önmagán is!), hogy ez egy droghatás, annak minden következményével. Az - egyébként közös(!) - fájdalom és élvezeti agyközpontunk egyensúlyra törekedvén nem tudja elviselni ezt a sok jót, ami ér minket. Hosszú távon hormonálisan átállunk egy olyan állapotba, amelyet ez a kényelmi/jóléti függőség okoz: 1. Eltompul az élvezetre való érzékenységünk, mindent hamar megununk. 2. Sokkal érzékenyebbé válunk az apróbb kellemetlenségre, legyen az fizikai, vagy lelki eredetű. 3. Emiatt - akár a drogosoknál a drog - a jólétet nem érezzük már elég jónak, még jobb kellene, s ez akár a végtelenségig tarthat (sőt sokan igazi drogba menekülnek) 4. Ez a negatívvá vált beállítódás gyanakvóvá tesz. Eleinte aggodalmaskodunk mindenen, majd lassan paranoia felé tart az út, benne összeesküvés elméletekkel is. 5. Kialakul a dopmain-rezisztencia. Ellustulunk, nincs kedvünk erőfeszítést igénylő dolgokra, s bár vágyunk rá, hogy megtegyünk, de nincs rá motivációnk. Számos további következmény ebből ered. 6. Hogy motiváltakká váljunk, felhasználjuk az élvezeti eszközöket, amely valóban pillanatnyilag feldob, de az állapotunkat - apró lépésekben - még súlyosabbá teszi. 7. Tartalék motivációs eszközt vetünk be, mellyel az evolúció ajándékozott meg: érzékenységünkben felháborodunk valamin, haragosakká válunk, amely agresszióba torkollhat. Ennek kezdő jele, amelyet mi másokon tapasztalunk, az egyre gyakoribb elégedetlenkedés. Ám magunkon ezt nem érezzük, sőt mindezek komoly motivációs erőt tudnak adni. 8. További ismert hatás, amelyet az ilyenkori megtámadottsági érzetünk kelt a menekülés, illetve a lefagyás. Menekülünk még az emlékek elöl is(!!!). vagy éppen tehetetlenül szorongunk órákon át. 9. Egyfajta menekülés az is, hogy - kényelmünk növelése érdekében - állandóan agyalunk, melytől figyelmünk lankad a külvilág iránt. Észre se vesszük néha mi történt, vagy más mit mondott, vagy hamar kiesik az emlékeinkből. Vaknin "konfabulációnak" (összemesélés) nevezi, amikor a logikánk alapján kitaláljuk mi történhetett. A fentiek jó része - a teljesség igénye nélkül - nagyon hasonlóak egyes személyiségzavar tüneteihez, és az utóbbiak alapján érthető, hogy akaratlanul is másképp emlékezünk dolgokra, mint akár a társunk. Megkérdőjelezzük az ő emlékeit, és ezt a megkérdőjelezést - érzékenységünkben - bántásnak éljük meg. Valódi érzetek ezek, nem tagadhatjuk le, hogy feltörtek. Ám hogy honnan bújtak elő, arról Dr. Máté Gábor (Kanada) - szintén magyarul is kapható - könyve tájékoztat, a "Normális vagy" című. Igen, mindannyian normálisak vagyunk, ahogy ezt ő bizonyítja, mert nincs abszolút normalitás. Ez egy állapot, mint pl. a részegség, csak lassabban alakul ki, és a megszüntetése is sokkal lassabb, amely - mint egy elvonókúra - pokoli kínokkal is járhat.

Igen Márta, ez a tipikus női működés.

​@@zoltangasparek8755Akkor én nem vagyok tipikus nő ,mert huszonnégy éve vagyok így a kedvesemmel. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány mondata volt amivel rést engedett a pajzson ,de eszem ágában sincs elhagyni,mert szeretem. Nárcisztikus személyiség zavaros és ebben az esetben nincs megoldás, sosem lesz boldog megelégedett szerelem el kell fogadjam.

@@penelope0612 gyerekkori sérelem miatt maradsz vele még mindig, mert számodra a szerelem akkor teljesedik ki, ha fáj.

@@zoltangasparek8755 Nem egészen így van ,de a gyermekkori sérelem az igaz.Kicsit borderline vagyok valószínűleg ezért kapcsolódtunk ,de egész életemben ő az egyetlen szerelmem legalábbis sokáig így tűnt, hogy az egész csak illúzió most derült ki néhány éve. Nem élünk és soha nem is éltünk együtt.A huszonnégy évben volt egy nagy szünet amikor ő próbálkozott másokkal, én nem.(Hét év.) Sosem volt házas és én sem. Neki nincs gyereke, nekem van három felnőtt lányom. Azt mondta már a megismerkedésünk elején, hogy sosem akar nősülni, sem gyermeket.

@@penelope0612 akkor miben nincs igazam és miért?