Számomra ez a feldolgozás a Csinibaba legnagyobb durranása. Egy olyan sláger robbant bombasztikusat, amelyik a maga idejében a futottak még kategóriában is az utolsók között kullogott. De a feldolgozásból már sugárzik nemcsak a dinamikus, dübörgő lendület, amivel nekifutottunk annak a fránya rendszerváltásnak, hanem az a düh is, hogy ez nem sikerült, meg az a flegma beletörődés is, hogy megehetjük, amit főztünk, amikor a la collective csavaronként loptuk szét a gyárat... hát, tessék, lehet hozni a kanalakat, aztán nagykanállal enni, hamarabb elfogy. Hiszen, a kalapból azt a nyulat lehet kihúzni, amelyiket beleraktuk, hát, akkor tessék, éljünk vele boldogan...

Angéla sokkal nagyobb hülye volt, mint Attila. Nem vágta, hogy Attila a szabadságba szerelmes, ennek Katinka csak a hőn áhított jelképe számára. Ő maga meg, aki a megtestesült szervilizmus és önállótlanság, a látómezejébe se fér be.

A feldolgozások szépen jelzik, hogy a nóta a régi maradt...

És az "Élj vele boldogan"? Ha Závodi Gábor semmi mást nem csinált volna, csak azt az egy zenét, akkor is megemelném előtte a kalapomat. Részint ezt is ő követte el.

Az komoly😊