Carnor

Пікірлер

@Mrtank_76 12 күн бұрын

Valaki 2025ben amugy én is szeretek rajzolni

@user-os6bg9pz7l 14 күн бұрын

Hova tuntél

@engineeringforras4440 23 күн бұрын

lol én egysdzer ninjago kártyát loptam és mindenki látta de a tanár meg okolta azzal hogy_ hát megkérdezte hogy elvehetem? pedig nem kérdeztem szóval ja mi gyüjtöttük és a egyik lopott

@KevinImre-p6h 28 күн бұрын

Valaki 25 ben?

@BenceKiss-x6u 29 күн бұрын

Valaki még 2025 be?

@benjaminbierer8250 Ай бұрын

Kérlek térj vissza😢

@Mixeercars122 Ай бұрын

Pont jókor látom ezt a videót ( az érettségiig van még legalább fél év , szóval ez igy egy picikét segített lenyugodni 😅)

@Christfollower001 Ай бұрын

aki majdnem 6 hőnapja meg lett mentve Jézus által, nagy öröm látni, hogy sokan vannak máshol is magyarok, akik hisznek (:

@Topika04 Ай бұрын

2 kérdésem van: 1. Bocsi, hogyha ez már zavar, de milyen animációs programot használsz, és milyen ingyenes programmal kerdtél/mit ajánlasz? 2. Miért nincs videó? Privát ügyek?

@JustTorda 5 күн бұрын

Szerintem egyébként már csak nincs ideje. Egyetemre jár vagy már dolgozik. Ezért nincsen videó.

@zsomborkovacs1557 Ай бұрын

hiszem még hogy vissza jössz

@bencekiss6060 Ай бұрын

Még itt vagyunk neked

@bertoldklucsik434 Ай бұрын

Valaki 2024?

@GaborZsoltNagy Ай бұрын

Dominikon múlott az egész csatorna jövője

@matyera Ай бұрын

Az az érdekes, hogy ebből 1-2re én is emlélszem még így alsóból meg azelőttről. (ja és a baljós árnyak az jó film, főleg a Disney-trilógiához képest)

@zenXreal 2 ай бұрын

Kérlek gyere vissza 🙏...

@szajre8036 2 ай бұрын

Miiiikkkooooorrrr leesz új videoooooo már hiányoznak a storyk

@Benji-l1b 2 ай бұрын

Hol vagy ?

@gergominorits1394 2 ай бұрын

A szemuvegben az kazozszky rugas avagy orosz tanc

@csanigamer6078 2 ай бұрын

@Mr.Fenryck 2 ай бұрын

6 évvel később vissza ide... 21 évesen. Ez a videó mint derült égből a villámcsapás talált meg. Az igazságot megvallva elég magányosan éreztem magamat egy ideje. Ez a realizáció mostanában érkezett meg, és őszintén nem értettem. Hiszen vannak barátaim, akikre számíthatok, igaz...? Egy kisebb beszélgetés alkalmával épp egy cimborámmal beszélgettem. Nem igazán a bajtárs jóban és rosszban típus, annyira még nem vagyunk azért jóban, de egy elég bölcs embernek mondanám. Ő mondta először, bár akkor csak a romantika területén, hogy nem tűnök annyira nyitott embernek erre az egészre. Ez kissé meglepett, de nem firtattam tovább. Egy pár hétre rá vezetett vissza az utam ide, nem is igazán tudom megmondani hogyan. Megnéztem a videót, együttéreztem vele, eltettem. Aztán rá pár napra, éppen ma ütött meg... Nem igazán nyitok annyira, amennyire gondoltam. Jó, vannak barátaim, akikben bízok és ténylegesen tudom, hogy mellettem lesznek jóban és rosszban egyaránt, de ettől független mégsem vagyok feléjük annyira őszinte, mint azt akarnám. Nekivágtam hát a gondolkodásnak, a mély magamba nézésnek és arra kellett rájönnöm, hogy tényleg sokszor úgy érzem, hogy nem érdekelné őket. Hogy esetleg idegesítőnek találnák, hogy egyedül illemből próbálnának meg segítő kezet nyújtani, mivel nekik is megvan a maguk dolga, hogy itt fognak hagyni, mivel milyen kis nyomi vagyok, hogy saját magamra döntöm a házat aztán pedig kiabálok a romok alól. Ezt sajnos mind a családomnak köszönhetem. Visszagondolva, nem igazán jut eszembe olyan pillanat, amikor sebezhető voltam és azt valamiféle együttérzéssel kezelték amint azt felhoztam. Általában vagy mindenkinek volt nagyobb problémája éppen, vagy a fejemhez vágták, hogy az én hibámból tartok ott, ahol, minek sajnáltatom magamat? Vagy azt kaptam vissza, hogy milyen könnyen feladom, mennyire nem is látszik, hogy én akarok bármit is kezdeni az életemmel (ami persze az ő elvárásaiknak megfelelt). Ezek után persze jöttek a kedves szavak, a "Tudom, hogy meg tudod csinálni" a "Nem szabad feladni" és a "Ezen is átjutsz majd". Hasznos tanácsok persze nem követték ezeket, de az más tészta. Miután eljutottam ide, az egész tisztább lett... Tehát ezért félek annyira. Ezért rettegek megnyílni, ezért tartom bent az érzéseim, amíg egy nap ki nem ömlenek a számon és utána keresem a megoldást fűben fában... Szóval köszönöm, Carnor, Szilárd... Köszönöm, hogy még ilyen távlatban is, egy általános iskolás történettel sikerült egy egyetemistát kisegítened, aki úgy érezte, hogy teljesen elveszett. Remélem bárhová is sodort az élet, azzal tisztában vagy, hogy mennyi embert segítettél. Én egy vagyok közülük, már csak tudom. Tehát még egyszer és ténylegesen... Köszönöm!