Az igazi csoda /Wonder/

Azért nem lehet elsírni magad egy filmen de meghatónak megható

Minden szava fontos. És még szórakoztató is..

Csak az érettségin pl. hiába akarna utánajárni, nem fog tudni hol. A való élet meg más…

Igen, meg lehet tanulni 6 hónap alatt írni - olvasni, de egy átlagos osztály gyermekeinek jelentős része, még 3. osztályban sem tudott biztosan írni - olvasni. Ez pedig 35 évvel ezelőtti tapasztalatom, nem mostani. S, elértük azt is, hogy az általam megkérdezett gyerekek közül egyetlen egy sem válaszolt úgy, hogy szeret olvasni és nem volt kedvenc olvasmánya sem. Én egész életemben imádtam olvasni és 10 éves koromban, saját kis novellákat, regényeket írtam. Biztos vagyok abban, hogy rengeteg gyermek szeret még olvasni és írni is, csak a hétköznapokban nem találok rájuk. Mert biztos, hogy a szobájukban ülnek és vagy írnak, vagy olvasnak!

Lehet, hogy Önnek "nem jön be", de azért ennél sokkal fontosabb, hogy a szóban forgó gyereknek "mi jön be" ... Majd amikorra tényleg szüksége lesz rá, hogy olvasson addigra majd fog olvasni ...

@@wallsdoroty9001 Szeretném látni a Waldorf iskolák "gyülölcseit"! Én nem látom. Hol vannak körülöttünk a lelkileg egészséges, waldorfos, boldog, kiteljesedett - hisz' a Waldorfban szuper minden - felnőtteket, akik ilyen iskolában tanultak?!?

@@wallsdoroty9001 A Waldorf papíron jól működik, csodálatos. A gyakorlati kivitelezés már sokkal nehezebb. Arról meg nem is beszélve, hogy baromira nem kompatibilis semmilyen magyar rendszerrel. A probléma ott kezdődik, amikor a Waldorf rendszerből kikerül a gyerek (legkésőbb a felsőoktatásba lépve) és ráeszmél, hogy tárgyi tudásbeli komoly lemaradása van és ez okozhat lelki töréseket és úgy összességében nem szokott hozzá, hogy keményebben számonkérik az anyagot. Szóval gyaníthatóan egyáltalán nem lesz folytonos az átmenet a magyar rendszerbe és ilyenkor esetleg súlyos árat kell fizetnie a gyereknek. (Persze lehet mondani, hogy minden, ami magyar rendszer, csak rossz lehet, -szerintem nem egészen. Nekem nem fogják bemagyarázni, hogy pl. a BME mérnök képzései, vagy ELTE, SzTE matematikus szakjai "rosszak" pl. Tegye mindenki a szívére a kezét és gondolja át alaposan, hogy baj-e az, hogyha kemény és normatív a számonkérés egy építőmérnöknél, vagy pl egy orvosnál? Szeretnék én olyan sebésszel találkozni, aki a tüdőt nem nagyon tanulta meg, mert nem volt kedve, de a szív az érdekelte mindig is? Szeretnék én olyan hídon átmenni, amit olyan mérnök tervezett, aki jófejségből kapott kegyelem kettes szilárdságtanból? lehet adni olyan diplomát, hogy matematikus lenne, de mivel nem tudta az egyik tárgyat teljesíteni, ezért "matematikus-komplex függvénytan" kerül a diplomába?)

A "hiba nem rossz" dolgot Popper sokkal jobban elmagyarázta. Arról van szó, hogy ha valaki sosem hibázik pl gyakorlatok elvégzésénél, akkor ő attól nem is sokat fejlődik (túl könnyűek a feladatok). Ergo az normális, ha a gyakorlatok egy részét elhibázza az ember, az éppen azt jelenti, hogy jól vannak nehézségileg belőve a feladatok. Rájön a hibákra (így vagy úgy) kijavítja és ebből tanul sokat. Arról viszont szó sem lehet hogy a hiba nem rossz és nem is fontos a korrekciója.

Ebből kockás ing lesz meg fegyőr :)

.. tényleg ettől lenne valaki jó keresztény ... ? ... érdekelhet ma komolyan valakit ez a konstantinápolyi lélektagadás ?

1. ... és mennyi a gyerek felelőssége abban, hogy az ő felelősségérzete kialakuljon ... ? 2. ... biztos Ön abban, hogy az előbb megalapozott véleményt mondott V.T-ról ... ?

@@wallsdoroty9001 Biztos vagyok benne100%-ig, mert a Vekerdi Tamás egy napot nem töltött igazi tanteremben hús-vér, lázadozó, zavart vagy agresszív gyerekek között én meg 20 éve tanítok. A kísérleti tantermekben/iskolákban a gyerekek fegyelmezettek, eleve csak kezelhető gyerekeket vesznek föl, akik csöndben ülnek a tanteremben és azt csinálják pontosan, amit a tanár kér és nem süt belőlük a gyülölet a világ, a tanár, a szüleik és minden iránt. Nem ez a meghatározó, de sajnos egyre inkább ezt érezni, hogy a gyerekek nem érzik magukat biztonságban.

@@tildus5 Így van, az élesben dolgozó tanár helyzetet teljesen más, mint azoké a bölcsészeké, akik egy bölcsészkaron pedagógiát tanítanak. Azt gondolom egyébként, hogy "éles szituációban" (értsd pl. középiskolai osztályban) utóbbiak is helyt állnának valamennyire, de ezt úgy tennék, hogy gyakorlatilag semmit sem tanítanának meg, viszont a gyerekek egész jól éreznék magukat és nem lenne érdemi konfliktus, sem érdemi számonkérés. Persze utóbbit egy tanár nem teheti meg, mert ha pl. 3 költőt tanít 20 helyett, akkor simán följelentik a szülők (és nem is ok nélkül), hogy "nem haladnak az anyaggal" és "hogy is lesz ebből érettségi" és esélyes, hogy a tanárt pl. ilyen esetben eltávolítják, felfüggesztik, minimum más osztályt adnak neki. Ráadásul ezek jogos fölvetések a szülők részéről. Én nem középiskolában tanítok, nekem könnyebb dolgom van. Abban egyetértek V.T.-vel, hogy a magyar gyerekek bizonyos értelemben "ki vannak égetve", cserébe viszont tájékozottabbak. Tényleg megfontolandó lenne, ha el lehetne érni, hogy kicsivel kisebb tárgyi tudással nem "kiégetni" a diákokat. Egy kicsit a "kevesebb több" elvét alkalmazni, de ezt hihetetlenül óvatosan kellene kezelni, mert a lehető legkönnyebb abba esni, hogy nem is érdekli a gyereket, soha utána sem fog nézni és nem is tud gyakorlatilag semmit. Ráadásul pl matek területén van számtalan olyan dolog, amit muszáj készség szinten tudni és gyakorolni is kell, különben esélye nem lesz a diáknak műszaki, vagy természettudományos pályán. Persze lehetne pl. sokkal könnyebb a matek érettségi és a középiskola és cserébe 6 éves pl. a matematikus szak, az első évben meg lehetne pótolni azt ami középiskolában "kimaradt", csakhogy ez szerintem a legnagyobb jóindulattal sem menne, mert nem lenne idő begyakorolni azt, ami középiskolás anyag most.

@@ferencrarosi8101 Hát én ezt nem írom alá, mert pl. aze ELTE-s egyetemi professzorom úgy tartott szemináriumot angol irodalomból, hogy eldarált egy pár könyvnyi tartalmat és közben lefele nézett (konkrétan a padlót bámulta), csak elvétve, egyszer-egyszer nézett föl és nézett bele bárkinek is a szemébe, mintha félt volna a hallgatóktól. Az egyetemi professzorok többsége nem tanult pedagógiát, de ez még nem is lenne baj, hisz a pedagógusok közül sem tudnak sokan tanítani, de szinte semennyi tehetségük nincs a tanításhoz. Szerintem a tanítást nem is lehet valójában tanítani; max. tanácsokat lehet adni, ami vagy bejön az adott osztálynál vagy nem. Vannak persze alapelvek, amik mentén lehet haladni, de olyan kitétel, ami minden egyes esetben mindenhol egyformán működne, olyan nincs. Az, hogy a gyerekek hogyan érzik magukat, pedig nemcsak a tanártól függ, mégcsak nem is az óra minőségétől, hanem az időjárástól kezdve a kipihentségig/kialvatlanságig, osztály összetételétől kezdve a tudásszintjük egységességééig, a tanár elfogadásán át rengeteg sok mindentől függ. Tanítani nem is olyan egyszerű, mint sokan gondolják. Még aki régóta tanít és viszonylag flottul megy neki, annak is meg kell újulnia időről időre...

@@tildus5 Sok mindenben egyetértünk, és van amiben szerintem félreértett. Én a hozzászólásom elején följebb azokról a bölcsészekről beszéltem, akik pedagógiát (!) tanítanak. Tehát nem pl angol irodalom profról., hanem kimondottan a Pedagógia Tanszékről. És azt gondolom, hogy nyersen mondva "könnyen beszél", aki elméleti pedagógiával foglalkozik, de akinek be kell menni valóságos gyerekek közé, az sokkal nehezebb helyzetben van. Ha csak mást nem mondok, egy középiskolai tanártól elvárják, hogy haladjon az anyaggal...szemben azzal, amit itt V. T. Úr említ. Én amúgy szerencsésnek mondhatom magam, mert sok kimondottan jó előadóval találkoztam, akik természetes módon nagyszerűen adták elő az anyagot. Szerintem egyetértünk abban, hogy az, hogy valaki milyen oktató lesz nagyon múlik egyéni adottságokon és egy kicsit a pedagógiai képzettségen (kicsit lehet azért fejlődni). Mondjuk az is igaz, hogy én nagyon tiszteltem a szakmai tudást, ha az illető teszem azt nem túl jól adta elő, csapongóan, sok rögtönzéssel, sok hibával, de tudtam követni a gondolatmenetét és szakmailag zseniálisnak tartottam, akkor ezért is nagyon tiszteltem.

💃

Kedves András! Én úgy értettem, hogy a Tanár Úr nem egy magyarországi egyetemről beszélt. Nem tudom, hogyan kell leírni az említett a város nevét, így nem tudom, melyik ország szabályait említette, így inkább elfogadom, hogy ő jobban tudja az ottani követelményeket. Viszont az is lehetséges, hogy Ön pontosabban tudja. Tisztelettel: Márta

Említette Vekerdy úr hogy ez a 2000-es évek utáni sztori?

Hát igen, pont azok hallgatják, akik nem sokat tehetnek, és fordítva. Ill.ve ha egy szep napon a tanárok egységesen nem mennének be tanítani, beszarna az ország. Ehhez persze nagyvonalú elszántság kéne de a csóró kispályás magyar pont nem erről híres....

Ide vezetett, hogy hagytuk, hogy liberális oktatók hülyítsék a gyerekeket. (Tisztelet a kevés kivételnek.)