Feltétel nélküli szeretet, én is ilyenben élek. Nagy ajándék az élettől az biztos, meg is becsülöm. ❤️ Hasonló érzéseket kívánok legalább egyszer az életben 🤗

@@vkriszti1 Ilyen nincs.Nem láttam még embert,főleg fétfit,aki képes rá.De legalább ön képes elhitetni magával,hogy feltétlen szeretetet kap.Ez is egy képesség.

@@vkriszti1 Öt hónapig kivonni magát a családi teendőkből nem önfejlesztés,hanem merő önzés. Persze,kell énidő.De nem ennyi, és nem így, hogy majd egy fél évig minden gondot a férjre hagyunk. Ez nemhogy nem feltétlen szeretet, hanem a másik teljes figyelmen kivül hagyása. Ezek az ezoemberek rengetegszer bort isznak,és vizet prédikálnak. Például Soma önfejlesztő táborai egy átlagembernek elérhetrtlenül dragák,kedvezményt meg nem ad.

@@vkriszti1 Popper Péterrel értek egyet:Az érzelmeket,így a szeretetet sem lehet AKARNI. Amit el lehet határozni,az a segítőkészség, a másik emberszámba vétele. Feltétel nélkül talán csak az anyák egy része szereti a gyerekét, ők se mindnyájan. Engem NE szeressen senki feltétel nélkül, egyrészt,mert a szeretet nem konfetti,amit válogatás nélkül mindenki fejére rászórunk, másrészt mert igenis hadd ne kelljen szeretni azt,aki megaláz,kigúnyol, becsap, legyen az akár a gyerekem,vagy a férfi mellettem. Nem osztom a slágerszöveget,nem mondom, gondolom,hogy "ha megversz is,imádlak én". Bárcsak az elfogadásig jutnánk,azzal is beérném, társadalmi szinten. S ne hajszoljunk olyan hamis,rózsaszín célokat,mint a nemletező boldogság, vagy a feltétlen szeretet.

Mindenkinek megvan a saját igazsága 😃😘

Ez csak egy "hangos" interjú, nincsen kép most. :)

köszönjük!

Kedves Mariann, íme Tina válasza: "Szia Mariann 😊 teljesen egyetértek mindennel, amit leírtál. A megbocsátás nem lehet eldönteni, az egy folyamat lehetséges, de nem törvényszerű gyümölcse. A “meg kell bocsátani” egy erős mondat, és könnyen félremehet. A podcastben arra igyekeztünk utalni, hogy van, amikor magunknak kell megbocsátani azt, hogy életünk ezen szakaszában és az is lehet, hogy a végéig, nem tudunk megbocsátani annak vagy azoknak, akik bántottak minket. És ez rendben van. Valamikor annak az ereje gyógyít minket, hogy megengedjük magunknak a haragot, a dühöt, a közönyt vagy egyszerűen azt, hogy nem bocsátunk meg. Ez fontos folyamat! És változó időt kell eltöltenünk ebben, de néha ez az, ami segít a saját sorsunkba beleállni és saját utat választani, mert ez adja meg a tűz és a harcos erejét! És igen, elképzelhető, hogy egy életet töltünk így, és ez is rendben van. Elképzelhető, hogy éveket eltöltve így mégis eljön a megbocsátás érzése. Egy másik tévhit, ami ide kapcsolódik, hogy a megbocsátás azt is jelenti, hogy onnantól szoros és örömteli kapcsolatban vagyunk a másik személlyel. Azt gondolom ez sem igaz, sőt, nem ez a lényeg és nem is kell abban lenni. A megbocsátás az én olvasatomban az, hogy elfogadom és tudok élni a másikkal, a közös múlttal és már nem öntenek el az érzelmek, már nem féltem magam, mert már tudom, hogy független vagyok tőle és el tudok sétálni az esetleges bántó szándék elől, mert már nem várok olyat attól a személytől, amit nem kaphatok meg. Vagy elfogadom, hogy a múlton nem tudok változtatni és már nem fantáziálok róla, hogy újraírom. Megbocsátom, hogy így történt, ahogy. Megbocsátom magamnak, hogy ez megtörtént velem. Megbocsátom, hogy az ő útján ő ezt tudta nekem adni, és elhiszem, hogy képes vagyok ezt feldolgozni és erőt meríteni ebből. Elhiszem, hogy ahogy haladok az életemben rálátok majd a múltamra és a dolgok értelmet és célt nyernek. Nehéz erről jól írni és beszélni, hiszen mindannyian mást élünk meg, hallunk meg és más súlyú dolgokért próbálunk megbocsátani. A nap végén a legfontosabb, hogy a megbocsátásra való készség nem a jó vagy rossz ember mércéje, csak valami, amit a lelkünk vágyik, és vagy megadatik idővel és munkával vagy nem. Bárhogy is, mi élhetünk örömteli életet és lehetünk jó emberek. Köszönöm, hogy írtál és rávilágítottál egy félreérthető pontjára a beszélgetésünknek. ❤️ Tina"

@@csendbenno8166 nagyon egyet értek, köszönjük erre a komplex kérdésre a részletes választ, nekem ez a podcastból is sejtett, mert mondtad is, hogy fontos megengedni a dühöt is, ez is a folyamat része. Köszi

Én úgy tudtam, hogy belegondoltam, hogy nem érezhettem az ő szívével, nem tudom miket hozott magával ami miatt olyan döntéseket hozott ami nekem fájó. Tanultam az ő hibájából, és már nem kell tovább vinnem az életben, hátha ez segít.

köszönjük, hogy itt vagy :)