2021 12 01 Eredeti Fény Zen Templom, 90 napos gyakorlat

Kedves Nézőink!
A kommentelés új felületünkön keresztül lehetséges, eseményeinket is itt találjátok meg.
templom-ter.hu/
Köszönjük, hogy nézitek videóinkat!
Találkozzunk a Templom térben!
-----------------------------------------------------
A három hónapos téli elvonulás lényege: törekedj, törekedj, törekedj - ezen kívül három szabály van.
Az első és legfontosabb szabály, hogy nem adhatod föl, mert eldöntötted - azon a napon kezded el és fejezed be, amikor eltervezted.
A második szabály: hagyd a teremben, ami a teremben történik - ne üzenj te senkinek, hogy mennyire megváltoztál, majd a világ megmutatja, majd a kapcsolataid visszajeleznek.
A harmadik: ne formálj új identitást - ez azt jelenti, hogy te ne hidd, hogy te valaki nagyszerűvé váltál.
Minden egyes egyénen, individuumon múlik, hogy ez a társadalom, ez a föld hogyan működik.
Mindenféle önös gondolkodás és önkép alkotás nélkül tegyük azt, amiért idejöttünk és amit olyan egyszerűen, tisztán, technikailag is, szellemiségében is megtanítottunk - tudod, hogy mit kéne csinálni, ha most éppen nem megy, mellékes, de ha törekszel, megvalósul.
Az a baj a magaddal hozott karmával, hogy adottnak veszed, azt hiszed, hogy az te vagy, és éppen ezért az erőfeszítés hiánya egyfajta spirituális állóvizet, tespedést eredményez, melynek a tételmondata: "ja, az már megvan!".
Ez a mocskos karma, ami mindig szétkap téged belülről, jelenleg ez a tanítód, és arra tanít, hogy légy éber, ne hidd el, amit az elméd harákol, ne hidd el a saját dualisztikus hülyeségedet és így másokét sem fogod - ezt nem semlegesíteni kell, még csak nem is tudatosítani kell, hanem úgy kell látni, ahogy van.
A zennél előbb-utóbb szembe kerülsz azzal, hogy itt nincs mit magyarázni, sőt itt még tudni sincs nagyon mit, mert itt arról van szó, hogy ahogy a zen bot ütését hallod, ez a pillanat segít megszabadulni - de hogyan csinálod ezt botütés nélkül?
Ideje nem a környezetet, a társaságot, vagy a családunkat, vagy a társadalmunkat okolni azért, mert olyanok vagyunk, amilyenek - ezért van óriási jelentősége annak, hogy ezt a tiszta, egyszerű, jelenlévő tudatot megtartod, amely olyan mint a tér, olyan mint a tükör, mert az ez előtt tornyosuló összes akadály megmutatkozik, és ekkor haladunk.
Amit kívülről haladásnak akarnak nevezni, az gyakorlatilag relaxációtól kezdve az imaginációig minden lehet, csak valójában nem egy realizációs praxis és nem tesz felnőtté, csak megnyugtat, elszórakoztat.
Ne formálj új identitást: ne ugyanazzal a dualisztikus gondolkodással formáld magad újra, mint amivel az előző verziót elrontottad.
Aki lop, tolvaj lesz, aki hazudik, hazug lesz - a kérdés az, hogy akarsz-e az lenni, és ha nem, akkor ne tedd, ne mondd, ne gondold, ne érezd, mert ezen kívül nincs más karma, mint amit mi teremtünk.
Nincs felesleges befektetett munka, ha az megfelelő szándékkal, motivációval és céllal történik, úgyhogy irányt tartunk, ideálokat nem építünk és nincs olyan munka, ami megspórolható.
Mi a különbözteti meg a leborulást a sporttevékenységtől?
Mit számít az, hogy a grófnő egy-egy kagylót visszadob a tengerbe, miközben milliónyi ott szárad a parton és égeti a nap?
A személyiség integritásából lehet azt nagyon jól látni, hogy mennyire megbízható - ha folyton nem azt mondja, mint amit tesz, ha folyton nem azt gondolja, amit mond, ha folyton azt érzi, amit nem kéne tenni, de mégis megteszi, abban az emberben nem lehet megbízni, mert valójában ő sem tudna önmagában megbízni.
Miért félünk az élettől?
Én a nagymamám párkapcsolati mintáját másoltam, a lányom pedig az enyémet - hogyan tudok neki abban segíteni, hogy ő ne 40-50 évesen jöjjön rá erre?
Hogyha folyamatosan jelen vagy, akkor tudsz kapcsolódni a helyzethez és az emberekhez - ha a karmád közbeszól, akkor beindul a szűrés, a rétegzés, a részleges látás - és nem csak akkor vagy jelen, amikor éppen be tudsz dobni egy viccet, hanem akkor vagy jelen, amikor teljesen harmonikusan, hézagmentesen tudsz megnyilvánulni, legyen az segítség vagy valami más.
Honnan tudhatom azt, hogy az nem csak az én téves nézetem, ha valakiről azt feltételezem, hogy ő személyiségzavaros, következésképp nem is tudok segíteni neki?
Mit lehet kezdeni az önféltéssel?
Tartsd meg ezt a "nem tudom"-ot tisztán, anélkül, hogy elnyomna vagy megteremtenél bármit, és hogyha ez a "nem tudom" teljesen nyilvánvalóvá válik, ebben nem lesz se remény, se félelem.