#69 Igaz történetek: Az első sokkon túl | Buk Miklós

Hányszor fordítjuk el a tekintetünket, amikor egy erősen korlátozott képességű emberrel találkozunk. Jobb esetben magunkban azt gondoljuk, „szegény, nem szeretnék a helyében lenni.”

[@barnabasgal5328]

Ott van a pirospont! Annál, aki elmondta a történetet, annál aki ezt lehetövé tette neki és annál aki nyitott szívvel hallgatja...

[@licifulop3504]

Minden elismeresem. Koszonom.

[@evafekete2599]

Tökéletesen átérzem a helytetet! Mindig zavarban vagyok ha sérült emberekkel van kapcsolatom, egyféle szorongás ez, talán attol hogy valami rosszat mondjak vagy tegyek amivel megbántom akaratlanul is. Ez valószinü azért mert nem szoktam hozzá, nem éltem ilyen emberekkel eggyütt

[@agotaszots2601]

Örörkre szóló kötődés ez az érzés,amitől nem tudok,nem akarok megválni.KÖSZÖNET MINDEN ÉRZELMI KOLLEGÁMNAK SZERTE A VILÁGBAN!!!❤

[@agotaszots2601]

25 éve vagyok fogyatékkal élő társaim segítője,támasza.Ugyanezt érzem a mai napíg is.Ezért nem változtattam munkát...25 éve.