A gasztronómia védelmében; Az ételművész [ÖM

[@peterkrisztian1052]

A volt barátnőm szakácsnak tanult, amikor még jártunk. Nem is akármilyen tehetség volt. Képviselte hazánkat a World Skillsen 2019-ben! Fine dining éttermek kaptak utána, mert ritka egy ilyen tehetséges pályakezdő. Sosem értettem. Csak kaja nem? Persze szépek meg jók, csilivili ételköltemények hatalmas tányérokon egy tenyérnyi max. 5-6-7 fogás - mire jó ez? De egyszer elvitt a Gourmet Fest-re Budapesten. A nap nagy része elment úgy, hogy igazából még mindig nem értettem, hogy mi a tököm jó ebbe, de volt egy előadás zárásnak. Egy dél-koreai mesterséfet hívtak főzni és közben mesélni, aki egy kukkot nem tudott, még angolul se. Hozta a teljes csapatát, akik közül 1 tudott angolul. Elmondták, hogy a séf eredetileg festőművész volt, annak is elismert, de rájött, hogy szívesebben fest tányérra, és nagyon ráment arra, hogy mondanivalója legyen annak, amit megfőz. - Mondom mi? Meh. Közben az öreg főzött, a segédek szorgoskodtak körülötte, de olyan ázsiai módon. Végtelenül tisztelve az idős séfet. Végül megkérdezte a műsorvezető, hogy mi készül? Azt mondta a séf, hogy neki van egy ikonikus fekete étele, ami csak fekete hozzávalókból készül, illetve, ami nem fekete, azt is feketévé teszi. Arany reszelékkel tálalják, és valami Csillagos Éjszaka, vagy mi a neve... nem jegyeztem meg, de valami giccses neve volt. De mondta, hogy előző nap még az angol királyi családnak adott magán főző leckét, ezért csak aznap éjjel tudott megérkezni Ferihegyre, és a taxi végig vitte egész Budapesten a szállodáig. Ott rájött, hogy egy alapanyaghoz - a házi tésztájához - nem lesz elég ideje, ezért azt olasz pennével helyettesíti majd, és ki kellett találja, azt hogyan festi feketére. De egyrészt, az már nem ugyan az az étel, másrészt ahogy jött végig Budapesten, nagyon tetszett neki az éjszakai Budapest. Azt mondta, hogy nagyon megérintette, hogy olyan volt mintha az aranyló égbolt lejött volna a földre körülötte. Ezért ezt a módosított verzióját az ételének átnevezi Budapesti Éjszakára, és ezt fogja megkóstolni mindenki. A segédek közben elkészült ételből egy két evőkanálnyit egy kis ázsiai porcelán kehelybe tett, és körbe vitték a nézők közt. Mi is kaptunk egyet. Egy-egy falat volt kettőnknek. Finom volt? Rossznak nem volt rossz, de a kedvenc ételem se lenne. Nem az íze nyűgözött le. Egyrészt nem tudtam minek milyen íze meg állaga lesz. Az ember szájában ismeretlen állagok, ízek, egy különös kavalkádja volt, ami se nem őrült finom, se nem rossz, keresed a kapaszkodót a megszokotthoz képest, de semmi, előtted meg egy arany reszelékkel leszórt fekete nagyon furcsa cuccokból álló edényke. De akkor lett egy epifániám, egy katarzisom. Ezt akarta elmondani a bácsi. Én vidékiként PONT ilyennek ÉREZTEM Budapestet este végig haladva rajta, mint amilyen ÍZE, ÁLLAGA, KÜLLEME volt az ételnek. Benne volt az ételben, hogy szép - de semmi sem az, aminek látszik, érződik, idegen, de tetszetős, nem erre számítottál, de kíváncsivá tett, és ha csak egy pillanatra is, de elgondolkodtat. Ezt érezhette az öreg a taxiban, mert én is éreztem ilyet már Budapesttel kapcsolatban. De Ő képes volt ezt az érzését kifejezni ÉTELLEL, és ÁTADNI nekem PONT azt az érzést. Ízekkel, és ezzel az apró történettel, de a cím elég lett volna, amivel megteremtette a kapcsot. És OTT megértettem. A jó fine dining nem a szűzérme a 3 szem sárgaborsóval és barna mártással egy tésztaropogóssal meg répából rózsával... Van akinek az, de az kap 1 csillagot, és örülhet a fejének. Az igazi az, amikor át tudsz adni egy érzetet, ami benned van. Attól művészet a művészet, hogy a művész kiad magából valamit, egy közvetítő dolgon keresztül, ami benned le tud csapódni majdnem úgy, vagy pont úgy, vagy egész máshogy, de kiváltja belőled végül, amit kerestél azzal. Nem mindenkinek befogadható minden művészet. Én tudom magamról, hogy halálra unom magam egy színházban, egy hangverseny sokkal inkább nekem való, vagy a harcművészet, mert az sem egy egyszerű esete a kultúrának, de a jelek szerint a gasztronómia is. Amiben az ember meg tudja találni a katarzist, hogy ne sznobériából űzze, az már művészet.

[@thetruthtester5169]

Szép gondolatok

[@JohnDoe-yb4wu]

Mint 15 éve aktív szakács, kíváncsi lettem volna a témákra, de ennek a vendég palinak a töltelék fecsegését nem lehet elviselni.

[@vilanelle7816]

Azt hittem Nyarinal farasztobb vendeg nem lessz ,de "ohm ohm ohm" ,Robiek nyugodtan megpihenhetnek kozben ,mert eltelik egy ido mire a vegere er D.

[@2111steve]

"amh amh amh, nemtom"

[@gueszka]

Engem zavart kicsit a műsor elején hogy az úriember Robi egyik megállapítását sem értette, fogta fel és egy zavaros összevissza maszlag jött fel agytekervényei simaságából.

[@rekafazekas9473]

Nekem is feltűnt. Plusz miért nem foglalkozhat a jelenlegi agrár miniszter az állatjóléttel? Ez nem kifejezetten liberális topic, ahogyan Puzsér Robi említette. Sőt azt vettem észre, hogy a balliberális kurzus csak dobálózik a témával, de nem tesz és nem tett semmit (főleg itthon) ezügyben. Plusz úgy néz ki tényleg elindult végre valami az agráriumban itthon.

[@gtibor9739]

Archer sorozat - Seggfej Chef (s04e07) a legjobb gastro reality

[@bognarandras8398]

Nem sok erv hangzott el a gasztronomia vedelmeben.

[@safaradam]

Palágyi Esztert kellett volna meghívni a műsorba.

[@Pacho008]

annál több az első két magánhangzóból.

[@janosszucs7342]

-Ittal mar ilyen kavet? -Nem. -Nagyon jo kave, csak nekünk nincs gepünk hozza.

[@thetruthtester5169]

Az én kedvencem kajám jó minőségű sajt, házi érett paradicsommal, házi kenyérrel, egy pohár jó minőségű száraz borral. Ez egy nagyon puritán étel, mégis a legjobb amit a testednek adhatsz. Nem kell barbárnak lenni ahhoz hogy élvezd az ételeket. A test is olyan mint az autó. Ha rossz üzemanyagot tankolsz, előbb utóbb elromlik. Hamvas Béla, A bor filozófiája című könyvet érdemes lenne elolvasni.

[@andrasszabo9346]

0:54 A gasztronómia védelmében; 44:51 Az ételművész

[@sandorpecsi5845]

Ohm, ohm, ohm.....biztos szereti a fizikát.

[@mersitsi]

Te jó ég... De hosszan beszélt a semmiről... Össze vissza mindent érintett de semmit se...

[@MrHaragos]

Nem értettem az Eataly-t miért részletezte hosszan, a végén sehova se futott ki a történet! De örülök, hogy nem két vendég volt, mert a másik biztosan rálicitált volna egy még szofisztikáltabb gasztro-nyersanyag szelektálási technológiával! :)

[@robertmilak5425]

19:00 D. Horváth Gábor itt buktatja el az egész eddigi (és hátralévő) érveit durván kettő mondatban.

[@robertmilak5425]

A Hannibál című sorozat sok példát szolgál arra, hogy hogyan lehet katarzist elérni az evéssel. Például amikor emberi májat etet Hannibal Willel a tudta nélkül, vagy amikor egyben lenyelik a védett énekesmadarat. Viszont itt a katarzist nem az étel okozza, az étel és annak elfogyasztása csak a művészet eszköze. Nem az emberhús íze okoz katarzist, hanem az annak megszerzésével, preparálásával és elfogyasztásával lehet katarzist elérni. Az emberhús az a papír, amire a verset írják, a papír az eszköz, de a vers okoz katarzist. Attól még hogy van ecset és festék nem lesz senkinek revelációja, de ha ezek segítségével elkészül a festmény, az már okozhat azt. A lényeg az, hogy nem az étel okoz katarzist, hanem az ahhoz rendelt érték és jelentés. Nem a százévig érlelt sonkától kerülünk önkívületi állapotba, hanem attól a vegyészi pontossággal elkészített kihaló félben lévő énekesmadártól, amit egy falattal elfogyasztunk. Mindegy hogy savanyú vagy édes, a hozzáadott érték okozza a katarzist, vagyis hogy egy falattal hozzájárultunk egy faj kihalásához, gyarapodtunk más veszteségéből, istent játszuttunk, Shivának, a halál istennőjének bőrébe bújtunk egy pillanatra. Számomra a gasztronómia mint művészet itt jelenik meg, de így is hamisnak érzem, hiszen nem szó szerint az étel íze okozza a katarzist, hanem az ahhoz rendelt érték.

[@laszlonagy7181]

Ez hallgathatatlan

[@szabojankabella]

egy szakembert kellett volna hivni

[@montezuma472]

De nem szakember kötözködött velük, csak ő...

[@peterkukac3957]

Sosem hivnak

[@martinhubert8656]

Ivós játék: ahányszor a pali "öhmm öhhm ahmm"-ot mond, 1 feles.. :D

[@faszkivanveletek]

3 percen belül állna be a klinikai halál.

[@baz000]

ahogy Robi szokta mondani, a művészeteket meg kell tanulni értékelni és élvezni. egy nehéz filmet, egy operát, egy ókori drámát igen is végigszenvedsz sokszor, hogy a művészi szinteket tudd értékelni. aztán, ha ezt eleget csináltad, egyre kifinomultabban érzékeled az apróságokat és érzel rá a finomságaira, el tudod helyezni a spektrumon. ez van a gasztronómiával is. szerintem sem művészet, de olyan gazdag és színes, és olyan módon hathat az érzékekre, hogy érdemes vele foglalkozni. viszont a fine dining valóban szemfényvesztés, a molekuláris konyhával együtt. aki szeret főzni és igényes az ételeire, hozzávalóira, otthon is nagy örömét lelheti a gasztronómiában, tartalmasan.

[@Gw4hyr]

Rendben. Fogadjuk el az állítást, hogy a művészet célja, érvényének fokmérője a katarzis, a gasztronómia pedig nem - vagy legfeljebb egy nagyon szűk, ehhez hozzáférő elitnek - képes ilyet okozni. A helyzet az, hogy bár az egyéb művészeti ágak a múzeumoknak és az internetnek köszönhetően sokkal több ember számára hozzáférhetőek, ennek ellenére ugyanúgy csak egy szűk réteg számára hordoz bármilyen üzenetet, és egy még annál is szűkebb rétegben képes kiváltani a katarzis érzését. Valamilyen szintű ismerete az adott művészeti ág nyelvének szükséges ahhoz, hogy ezt a mű elérhesse. Persze a zene univerzálisabb, így azzal a legkönnyebb operálni, de azon belül sem mindegy, hogy operáról, bluesról, vagy rockzenéről beszélünk. Megjegyzem: nem amellett érvelek, hogy a gasztronómia művészet, csak - véleményem szerint - a fenti érv kissé sántít. Az álláspontom, hogy a gasztronómia egy nagyon magas szinten űzhető mesterség, amelyben nagy teret kap a kreativitás. De semmilyen módon nem reagál sem a külső objektív, sem a belső szubjektív valóságra, "csupán" egy (akár nagyon cizellált) élmény kiváltására alkalmas. Katarzisra azonban nem.

[@berzagy]

Szerintem a gasztronómia lehet művészet, de csak abban az esetben, ha eszközéül szolgál egy magasabb mögöttes gondolat kifejezésének. A végtermék valószínűleg nem lenne finom, de legalábbis nem a finom íz elérése lenne a cél. El tudok képzelni mondjuk egy ételt, amelyet csak penészes és rothadó alapanyagokból állít össze az alkotó, komolyan veszi és belead mindent - sóz, borsoz, fűszerez, kandíroz, meg ilyesmik - mert ezzel mondjuk a múlandóságról, vagy az újrakezdésről szeretne valamit mondani. Esetleg a gasztronómia fogalmát szeretné boncolgatni - mikortól meddig szakács a szakács? Elég csak technikásan tudni főzni, vagy friss alapanyagok használata is kell hozzá? A lényeg az, hogy művészethez kell egy belső indíttatású mondanivaló, s a művészeti alkotás pedig e gondolat átadására kiválasztott kommunikációs forma. Szerintem az a gasztronómiai alkotás, aminek egy finom íz elérése a legfőbb célja (vagyis önmagunk, vagy egy másik ember lenyűgözése, megnyerése), az inkább már alkalmazott művészet - nem mentes az alkotó érdekeitől, legyenek azok üzleti vagy magán jellegűek. Az alkotás célja itt megváltozik, a szellemi tartalom érdekeit az alkotó anyagi érdeke váltja fel, s a különbség érezhető olyannyira, mint egy festmény és autópálya melletti óriásplakát közt.

[@MrHaragos]

Ez egy fizetett PR adás volt? Régen, simán bedaráltak volna egy ennyire felszínes, érvelni képtelen figurát! A kommentem az adás 0-33. percéig terjedő tartományára érvényes, eddig bírtam!

[@k.tarsoly5136]

54:24 ez most komoly??

[@k.tarsoly5136]

@József Emmert Neem, nem amit mondanak az a gond, hanem nézd a videót közben. Mi ez a feliratkozás kunyerálás? Már itt is ez van?

[@ferencbogacsi1204]

Mai menü ajánlat: kzbin.info/www/bejne/boG7gWegmJaEoLM

[@_Zadla_]

Én azt gondolom hogy a főzés alapvetően az alkímia egy ágazata

[@antaltorok492]

ÁÁMM ÁÁMM AAMM AMM

[@zsidovulkani6409]

😂

[@amarillafoldenyi7658]

20 percig bírtam hallgatni 😰 ennyire összefüggéstelenül beszélni úgy, hogy köze nincs az alapkérdéshez és többet nyög, mint beszél... Arra vonatkozóan pedig ne általánosítson, hogy nem lehet a marhát a sertéstől megkülönböztetni, mert már a színük is teljesen más. Eleve minek beszél olyan a gasztronómiáról, akinek annyi köze van hozzá, hogy fogyasztott már ételt?

[@fanvonyitomadar680]

Fingottam

[@gtibor9739]

SoDoSoPa @ South Park ;)

[@elveszettciganylany2091]

A sertéshúst a marhahustol,, nem tudja megkülönböztetni?na ne már!

[@thetruthtester5169]

Egy másik Gábort kellett volna meghívni aki élelmiszermérnök és már szerepelt más rádiós műsorban is. Nem tudom hol kapartátok össze ezt a gyereket.

[@montezuma472]

Nem hívhattak másik Gábort, mert ez a Gábor kötött beléjük... ő akadékoskodott, és ő méltatlankodott Robiék gasztronómiával kapcsolatos kijelentésein, ezért őt hívták meg. Mit nem lehet ezen érteni?

[@thetruthtester5169]

@@montezuma472 Értem én, csak a másikkal többre mentek volna.

[@kleinur5960]

Van a művészet és lehet valamit művészi igénnyel csinálni. Szerintem ez a megfejtés. Amúgy ez a gasztronómia nagyon túl van hangsúlyozva.

[@tamasbeli2309]

Amikor kitalál egy új ételt egy chef , az mért kevésbé művészet mint megrendezni egy színdarabot,

[@kleinur5960]

@@tamasbeli2309 Egzakt definiciót ne várjál. Ha egy mérnök kifejleszt egy jobb hegesztési módszert azért arra sem mondod, hogy művészet.

[@tamasbeli2309]

@@kleinur5960 Egy étel élvezetet okoz , persze moslék hanem a minőségi étel. Egy ételt kitalálni , elkészíteni kreatív . Egy ételbe lehet győnyörködni , élvezni az illatát , az ízét , a texturáit. Én életembe 2x ettem olyan fogást ami tökéletes volt , az maga a csoda. Egy hegesztés nem okoz bárkinek élvezetet, míg egy jólsikerúlt étel igen.

[@kleinur5960]

@@tamasbeli2309 Akkor mondok más példát. Valaki azt mondja, hogy számára a művészet csúcsát Radnóti költészete jelenti. Erre te meg azt mondod neki, hogy csak azért mondja ezt mert még nem próbálta ki XY mesterséf gyömbéres áfonyás kacsamellét 3 hónapig érlelt kecskesajtal és trópusi gyümölcssalátával. Érzed, hogy ez mennyire barbár? Ezt az ételt egyébként most találtam ki. Iszonyat nagy művész lettem.

[@tamasbeli2309]

@@kleinur5960 Nehéz azért ősszehasonlitani más művészetekkel. De ki a nagyobb művész egy fafaragó , vagy Spilberg nem összehasonlitható. Azért nem lettél az mert nem tudod megalkotni , és nem tudni mennyire passzólnak az ízek.

[@SzildaAsztala]

A katarzis mindig személyes. Mérhetetlen, és nem lehet kiemelni a közegéből. Akár zene, akár gasztronómia. Illetve a művészet minősége, mennyisége és ereje már más lapra tartozik. Ahogy zenéből is személyes választásom mentén válogatok művészi én, vagy épp kizsákmányolóan, úgy ez a gasztronómiában is igaz. Vannak nekem sem tetsző irányok, de nem ezeket táplálom, hanem a valódi minőségét keresem. Az pedig, hogy a gasztronómia is inflálódik, mint a zene, tv, festészet, vitathatatlan. Ahogy az is, hogy megtalálhatjuk a saját katarzisainkat, ha beletesszük a munkát, igényt, döntést.

[@mihalynagy5522]

D. Horváth Gábort NE hívjátok meg többé.

[@JohnPopcorn06]

szerintem a gasztronómia olyan hogy abba a 0.001 %-os szegmensbe kell tartoznod, hogy értékelni tudd. tehát hogy ne csak annyi jöjjön át h mennyire k*rva finom az a rantotthus, hanem kiérezz belőle mindenféle ízt, azok harmóniáját (diszharmoniajat), és összekapcsold más ízélményekkel, és el is tudd vonatkoztatni tőlük. magyarán valamiféle szépségét legyél képes felfedezni egy kreatív emberi alkotasban. persze ez nem fog intellektuális katarzist okozni, de csakúgy mint a zene, érzelmi katarzisra szerintem képes, csak ahhoz tényleg az kell h fejlettek legyenek az izlelo bimboid.

[@kleinur5960]

Abba a szegmensbe kell tartoznod, aki ki tudja fizetni és rá tudja szánni a megfelelő időt. Mindeközben tartózkodni kell mindentől, ami esetleg magasabb szintű kultúra. Bár ez nem olyan nagyon nehéz.

[@gabormateszappanos5285]

Azért gyulaiként kikérem magamnak a rossz gyulai kolbászról szóló részt. 😛 nincs rossz gyulai kolbász. 👍🏻😛

[@montezuma472]

Remélem akkor is ezt mondanád, ha nem lennél gyulai.

[@gabormateszappanos5285]

@@montezuma472 Ezt már sosem tudjuk meg, lokálpatrióta vagyok. 😅 De egyébként azt véletlenül pont tudom, hogy nagyon szigorú minőségellenőrzésen megy át mind a hús, mind a késztermék. Szóval vigyáznak arra, hogy ne kerüljön ki silány termék a kombinátból.

[@gyulajankovics]

@@gabormateszappanos5285 Én meg Gyulaként kérem ki!

[@gabormateszappanos5285]

@@gyulajankovics Nagyon helyes, ne hagyd veszni a jogaidat! 😁☝🏻

[@csabakertesz6475]

Úristen, ez a Gábor mekkora egy katasztrófa volt. De minek hívták meg? Hogy égjen?

[@VoltanIgor]

Hát ez a déhorvát csak rontott a helyzeten :D

[@lajoscsabamagyar2881]

ömm... eee. ömm. aam a mma ömm, öhm - ezt tudtuk meg a vendégtől, aki abból él, hogy újságíró. Vajon miért nem tudja magát kifejezni normálisan? ömm. aaaa ömmmm hm szánalmas! ÖHM

[@urbanbence8043]

szar volt ez