Ezzel csak részben lehet egyetérteni. Pont azért, mert a társadalmunk mára már tele van nagyon komoly személyiségzavarokkal küzdő emberekkel (pl. nárcisztikusokkal), akikkel együtt élve a nő hiába építi a kapcsolatot: mert ha nincs intimitás, és állandó leértékelés van, eldobás, miközben nem épül sem a bizalom sem kapcsolat, akkor a mentálisan sérült személlyel élő nő (vagy férfi) sérül. Ha ezt az állandó, periodikusan megismétlődő (és egyre gyakrabban, egyre intenzívebben bekövetkező) bántást a nő nem beszéli ki valahol (ahol épp lehetősége van, nem mindenkinek van pénze pszichológushoz járni - írom úgy, h lelki segítői pályára készülök), tehát ha ez az állandó lelki trauma nincs kibeszélve, akkor - a BioLogika tudományos biológiai természettörvények alapján - fizikai elváltozásokat indít be a testben. Pl. rákosodási folyamatokat. Magam is megtapasztaltam. Tehát a konfliktus kibeszélése kulcsfontosságú!! Az már más kérdés, h ezt egy személyiségzavaros férfi (ők vannak óriási többségben, sajnálom uraim, de dolgozni illene önmagunkon) ezt "zokon veszi". Mert a lelkileg/fizikailag rendszeresen bántalmazott nőnek, aki traumakötésben él valakivel, LÉTSZÜKSÉGLETE a kibeszélés, és erre pont azért van szüksége, mert a bántalmazások megtörténtek. Ha nem történnének meg, nem lenne mit kibeszélni. Ez a mozzanat kulcsfontosságú ahhoz, h a traumakötésben élő nő (de persze néha lehet fordítva is) FELISMERJE a kapott visszajelzésekből h ami vele történik az NEM NORMÁLIS. Ha nem beszéli ki, nem kap máshonnét visszajelzést, csak a "párjától", aki gázlángozza, manipulálja, és állandóan a bántalmazott nőre projektálja h 'az ő bűne" az h bántva lett. A legtöbben eddigre már annyira beszűkültek, h barátaik sincsenek, így leginkább egy online felületen (pl. bántalmazottak önsegítő körei) tudják kibeszélni azt a feldolgozhatatlan traumát, ami velük történt. Nem ritkaság az, amiről írok: ma Magyarországon TÍZEZREK (ha nem százezrek) élnek a 4 fal között bántalmazó kapcsolatban. Azért ilyen gyakori, mert a magyar társadalom eleve agyon traumatizált, transzgenerációs traumák halmozódnak, ez egy bántalmazó társadalom, ahol jellemző az áldozat hibáztatás és a nárcisztikus férfiak legitimizálása - akik még mindig patriarchátusban élnek és számukra elképzelhetetlen egy egyenrangú, mellérendelt nő. Nekik maguk alá kell gyűrniük és minden nap meg kell alázniuk a nőt, aki szeretetmorzsákért könyörög és az "időszakos megerősítés" miatt nem tud kitörni a traumakötésből. Tehát a kibeszélés kulcsfontosságú, ha valaki sérült emberrel él együtt - már csak azért is h ki tudjon törni ebből a kötésből, ami ugyanolyan erős kémiai függés mint amit a kemény drogok hoznak létre. Természetesen ha valaki kivételesen mentálisan egészséges kapcsolatban él, egy másik mentálisan egészséges emberrel (nagyon ritka), ez esetben tud romboló lenni az ízléstelen vagy tapintat nélküli kibeszélés. De a kapcsolatok többsége sajnos nem ilyen és egy traumakötésben nincs mit lerombolni, mert teljesen üres függés-bántás, aminek csupán annyi értelme van, h a bántalmazott fél megtanulja az élettől végre, hogyan kell határokat húznia, de egy életre.
@lotuszvirag6212 ай бұрын
@AwakenDawn78 Nagyon fontos megjegyzés!!!! Jó hogy ezt leírta!!!!🙌 Nagyon fontos! Nem mellékesen a nárcisztikus kegyetlenül kihazudja, a kapcsolatot másoknak , a maga javára érzelmileg manipulálva, grandiózusságát emelve és mindeközben igyekszik újra visszaporszivózni a partnert. Tulajdonképpen a hűség összes pontja nem érvényes rájuk. A hűség csak jól betanult propagandaként a love-bombing részének szóbeli eszköztára. Viszont igen, egy normális emberi kapcsolatban a hűség, így ahogy Feri Atya mondja , igen, így kincs és érték, így kell lennie!🙌