A KIS HERCEG VILÁGSIKERÉRŐL / KULTKÖNYVEK 1. // Szabados Ági könyves podcastje 11. adás

[@zsuzsannafulop8810]

A kisherceget én főiskolásként olvastam. Azóta felnőttként sokszor elővettem. Ma, így 67-évesen, Alföldi Róbert hangoskönyvét nagyon szeretem. Bármikor szívesen hallgatom. Az Egri cslillagokat hosszúsága miatt nem olvastam végig, de akkor lett belőle film. Az olvasónaplót így tudtam megírni. Hetedikben a Kőszívű embert nem is értettem, a nővérem olvasónaplójàt másoltam. A Légy jó mindhalálighoz se volt még akkor pozitív élményem, hisz KÖTELEZŐ volt. Unokámmal néhány éve tudtam értékelni.

[@krisztinaquilambaqui6720]

Nagy rajongója vagyok a Kis Hercegnek. Nekem 4 nyelven van meg (francia, angol, spanyol, magyar) angolul több fordítàsban is. 2014-ben New Yorkban volt egy kiàllítás The Little Prince: A New York Story- (Morgan Library & Museum), ahol volt szerencsèm ott lenni. Làtható volt az eredeti kézirat 25 oldala, és az összes- 43 rajz a legkoràbbi verzióhoz. Eredetileg a könyvben lettek volna utalások New Yorkra, de ezeket kivette a vègleges verzióból. A karperec amit egy halász talàlt meg (és említettétek) szintèn a kiàllításon megtekinthető volt. Köszönöm a beszèlgetést nektek.

[@tdl_arch]

Bevallom nem vagyok rendszeres olvasó, a Kis Herceg-et harmincévesen olvastam el ismét, akkor már nem az anyanyelvemen magyarul. Libabőrös voltam akkor is és most is a ti beszélgetésetek alatt is. Köszönöm az elemzést :)

[@ritaharangozo4361]

Nagyon tetszett ez a rész (is)! ❤ Krisztián értelmezéseivel maximálisan egyet tudok érteni, a rókával kapcsolatos gondolatba beleborzongtam 🙈 Köszönöm! 🥰

[@kisakosh]

- Miért iszol? - Hogy felejtsek. - mit akarsz elfelejteni? - arra már nem emlékszem.

[@PB-qy9nh]

Nem így van a mesében.

[@kisakosh]

30:28 - Milyen érdekes, hogy Ági azt mondja, amit, ugyanis én is azt látom, hogy a kötelező olvasmányok a gyermekek kezébe kronológiai sorrendbe kerülnek, rossz időben, nem érettségük függvényében. Ugyan már, egy tízen éves mit ért Shakespeare drámáiból, vagy az Antigónét, érti-e? Nem hinném. Felnőttként az Antigónét gyakorta újra olvasom, nagyon szeretem. A Ki herceggel nem is a suliban találkoztam, hanem szüleim nyomták a kezembe. Bár érdekeség lehet, a könyvek motiváltak ugyan, de engem a II. vh. érdekelt a legjobban gyerekkoromban, iszonyat sokat olvastam róla, dokumentumfilmeket néztem és az irodalomhoz közel végső soron (Kovács) Ákos vitt, aki nélkül ma biztos nem olvasnék Márait, Krúdy-t, antik szerzőket, és más egyebet, ami más saját érdeklődésem, világlátásom hozadéka. Példaként, Dante - Isteni színjátéka nálam még nem volt kötelező, de elolvastam. Akkoriban olvastam el, amikor Ákost megismertem és az irodalomhoz fűződő szenvedélyét. Katalizátor volt akkor és ma is számomra, annak ellenére, hogy ő is megváltozott az évek múlásával, mást tart fontosnak, mint egykor és van, amivel egyetértek vele, sok-sok minden és megint mással már nem, ami a vallást illeti azzal nem, ugyanis engem a teológia is érdekel, s tisztán látom valamennyinek rögös útját jelenünkbe.

[@kisakosh]

"Íme a titkom: jól csak a szívével lát az ember"

[@jaroslav802]

Nagyon jó volt ez a rész! Köszönet érte!

[@editcsillasomos]

A kis herceget bemutatta a Wiener Sängerknaben, musical formájában, amelynek az unokám is tagja, kettő unokám is játszott benne (Wiener Sängermädchen)... Ebben az évben láttam, 2022ben.... Valóban, gimnazistáknak és felnőtteknek szól...

[@blflora91]

Utoljára én is gyerekként fogtam kezembe A kis herceget. Most szívesen újraolvasnám. Kinek a fordításában ajánlanátok?

[@kisakosh]

A művész definíciója lehet: A művész, aki kvázi belehal művészetébe. Jócskán vissza lehet menni az időbe a tézis igazolásához, pl. Puskin bizonyos értelemben a pisztoly párbajjal voltaképp öngyilkos lett, és számos orosz író is rajta kívül. Magyar íróink közül József Attila az, akit jóformán halála után ismertek el. Ő áhította a sikert, amit életében soha nem kapott meg. Hihetetlen lenne számára az a tény, hogy az ő születésnapja egyben a "költészet napja". (sajnálatos, hogy manapság mindennek van napja, és ezzel az értéke is csökken ennek a gesztusnak)

[@kisakosh]

31:57 - Szvsz kell egy valaki, aki utat mutat, magától a gyerek nem fog olvasni, mivel rá van erőltetve, ahogyan a mellékelt ábra mutatja és, ami kötelező, azt az ember ne mfogja szeretni soha. Kell szülő, tanár, vaaki, akire felnézel, hogy rávezessen az olvasás örömére. Én megtaláltam akkor ezt az embert, ahogy írtam - Ákos - , aki nélkül én biztos nem lennék olvasó ember, vagy évekkel később, de gyanítom sose. De kellett a család is, akik közül egy-ketten kezembe nyomtak könyvet: na ezt olvasd el! Orwell - Állatfarm-járt így olvastam el, és azt évente egyszer elő-előveszm. Fejből tudom az egészet.