A tordai csata (1944) - ŐSÖK és HŐSÖK produkció

[@urmenyi]

Én aki külföldön nőttem fel és csak szüleimtöl hallottam othonomrol nagyra becsülöm ezeket a videókat. Nekem az a legfontosabb hogy magyar vagyok. Csak két hónapot töltöttem Othon de beszélek magyarul. Védeni kel a magyarságot.

[@dino7307]

Ezekhez képest viszont tökéletesen beszélsz magyarul. Gratulálok!!! Hajrá magyarok!

[@laszlov.cirmos]

Tisztellek, László

[@juhnyiro]

kzbin.info/www/bejne/nXaUloN_h7B1ebs

[@evasiroki9401]

Hajra-

[@MrDeakjt]

Gyere haza fiatal! :D

[@TheMescalero95]

Nagytatám 13 éves helyi civilként élte meg mikor dúltak a harcok itt Tordán és környékén. Sok történetet mesélt nekem a háborúról, párat leírok rövidebben. Az öreg mesélte hogy sok csűr leégett akkor az eltévedt repeszek miatt s az Aranyos folyóba rengeteg katona holtteste úszkált. Még a nagy harcok kezdete előtt pár nappal,az állatok ki voltak engedve a mezőre, s a német katonák el-el kötöttek egy egy bárányt vagy jószágot kis csoportokban és a tejét itták vagy levágtak belőlük,vagy épp szerencsehozó kisbárányt tartottak - pont mint a tata esetében , ugyanis megtalálta az elveszett kedvenc kisbárányát pár német katonánál, mert a mezőről széthordták az állataik egy részét. S szólította a nevén a báránykáját, s az hozzá szaladt - a németek ezt látván értekezni próbáltak vele, tata felvázolta hogy az övé a bárány, s a katonák engedték hogy magával vigye, hisz egyértelmű hogy az övé volt, nagyon örült. Mesélte hogy a német katonák milyen jól voltak eltartva, volt csokoládéjük , mákos tésztájuk, pár gyereket még meg is kínáltak mákos tésztával és a kocsijukba is beültették őket játékból. Tata visszaemlékezett arra hogy olyan tankokat még nem látott mint amilyen a németeké volt, mikor végigment az utcán , rezegtek a házak, remegett a föld a lába alatt. (bizonyára Stug-ok,Hummel-ek,Pz.IV-esek vagy Párducok lehettek ,ezt nem tudtam kideriteni mert nem tudta nekem rendesen körülírni a tankok kinézetét, hiába mutattam róluk képeket.) A későbbiekben a civil lakosságot elvezették egy a fronttól távolabbi faluba, gyalogolniuk kellet kb 10-15km-et, s visszaemlékezett az öreg hogy jöttek csak úgy özönlöttek az orosz katonák az országuton a front fele , Aranyosegerbegy fele, s az egyik meglátta tatán a rézzel kivert szép csizmáját, amit épp hordott. S odament ráncigálni a gyereket hogy elvegye a csizmáját, de tata nem hagyta magát, kiabálni kezdett, dulakodott a katonával, s szerencséje is volt mert a katona felettese odalépett és ellökdöste a katonát :"Dáváj bárizsnyá." Hogy a románokról is pár szó essék, a románok kikergették Aranyosgyéres civil lakosságát a városból egyenesen a front felé a németek és magyarok védőállásai felé. Tata szülei és nagyobb testvérei valamint kis mostohatestvére is köztük volt, egy szekéren indultak el. A németek eleresztettek pár lövedéket , de idővel észrevették hogy civilek. Így történt hogy tata nővérének egyik combjából levitt egy darabot egy lövedékszilánk. Mire vége lett a háborúnak itt környéken ,tata mondta hogy mire hazaértek az üres háztartásokból mindent elvittek a szovjetek és a románok, se gabona se állatok, még az építőanyagokat is elvitték (deszkák stb). Egy korábbi emléke Kolozsvár bombázásáról maradt meg neki. 44 júniusában épp nagytatájával kapálták a káposztát a mezőn, amikor meghallották az amerikai vadászgépeket és bombázókat - elmondása szerint nagyon alacsonyan repültek. S az üknagyapám szólt neki hogy a biztonság kedvéért feküdjenek hasra - mivel nem tudhatták mit akarnak bombázni. Aznap mikor Kolozsvár vasútállomása körül bombázás zajlott sok repülőgép járta az eget Torda környékén is. Rengeteg emléke van még a tatámnak többek között Miklós bácsiról aki huszár volt az Osztrák-Magyar Monarchia idején, jóval az I. VH előtt. Tata édesapja szállásolta hosszú ideig náluk otthon, ugyanis az öregnek nem volt hol laknia. A bolond öreg képes volt háború idején elmenni gyalog 8km-et Tordáig a piacra éppen amikor zajlott a Tordai csata, hiába mondták neki hogy meglőhetik és ott hal meg, az öregnek nem volt ki a négy kereke, elment, de vissza is jött és kutyabaja nem volt, tudta ő már hogy merre kell menni s mit kell mondani. Mikor itt volt a front Miklós bácsit egy közeli tanyán kapta, ott dolgozgatott éppen. Az oroszok be akarták vinni a lovakat a házba hogy biztonságba legyenek de Miklós bácsi eléjük állt s semmilyen áron nem engedte hogy bevigyék a lovakat a házba. Állitólag nem esett bántódása végül az oroszok nem vitték be a házba a lovakat. Annak ellenére hogy sokat pipázott a 80 évet megérte. A pipadohányt mindig este kivette a pipából s a szájába tette s úgy aludt el , s mindig azt mondogatta:"jó bagó jó bagó, angyali bagó." Egyszer mikor a ruszkik betörtek az üzletekbe s minden élelmet ,terméket összelopkodtak a város különböző boltjaiból , Miklós bácsi is szerzett valamit...valahogy ellopott egy láda marmaládét a ruszkiktól. Jön haza az öreg nagy boldogan s mondja a dédnagyapámnak hogy nézze meg milyen jó kenőzsírt szerzett a szekér tengelyének. Dédnagyapám röhögve mondja hogy ez nem zsír hanem marmaládé meg lehet enni. Mivel Miklós bácsi huszár volt a Monarchia idején jól tudott németül is és ott tudnia kellett minden huszárnak meséket. Így többször is gyűltek össze a szomszédok s a környék hogy Miklós bácsi meséljen nekik, szerették az öreget. Hobbiból szőtte a kosarakat, drótozta a savanyúkáposztás lábosokat, zsebpénzért. Csak úgy jöttek házhoz a rendelések. A mezőn a szebb szalmaszálakat összegyűjtötte mindig s tette fel száradni a padlásra mert az kellett neki kosarat fonni. A háborúban még egy halott magyar katonát is eltemetett, a tanya melletti akácos közt talált rá.

[@adriennnemeth5381]

Érdekes történetek

[@attilatasciko4817]

KÖSZÖNET , TISZTELET

[@evapetyar7047]

Édesapám is rész vett a tordai harcokban, egy Turán tank vezetője volt.

[@judittabi8833]

-Dicsőség a magyar hősöknek!

[@megedesebberdely565]

Ajánlott irodalom: Kékkői László: Tűzözön

[@erzsebetgonczi524]

Dicsőség a hősöknek!

[@istvansebestyen5016]

Azoknak, akik nem voltak Hitler csatlósai.

[@andraslibal]

Nagytatám ebben a csatában halt meg.

[@snagylaszlo]

Bèke poraira!😪

[@sandordavid3805]

Az ellenoldalon is magyarul sikítoztak halálukban a katonák,Kartácsal kellett lőni a gyalogosan rohamozó Tömeget, de elfogyott a lőszer,Tüzér volt a fater

[@sandorcsongornagy1972]

Dédapám Tordánál kapott egy repeszt.

[@kelemengabor5241]

Nekem is ott harcolt a nagyapám és ő is repeszektől sebesült meg...

[@sandordavid3805]

Itt együtt harcoltunk a ukrán hadsereggel,Ukránozó vadbarmok,....Sajnos elfogyott a lőszer, Apám lábán átment egy német teherautó,eltörött ,Győrben készült tankjainkat megsemmisítette az angolszász légierő,Még a vasúton. Azt uccu neki szaladtunk