A világ szomjazik, vágyik a boldogságra

Térdre borulva imádkoztam Mária Magdolna barlangjában: Hogy tudnálak Uram, Istenem jobban, sokkal jobban szeretni téged? Hogy tudnám embertársaim szívében a boldogságot adó Istenszeretet tüzét feléleszteni!? A világ szomjazik, vágyik a boldogságra, ezt keresik az emberek az üzletekben, a szórakozóhelyeken, mindenütt, talán még a csatatereken is. Hogy tudnám sokkal hallhatóbban, világosabban megfogalmazni, hogy ezen a földön, de az örökkévalóságban is egyetlen igazi boldogság forrás az Te vagy, létünk ajándékozó Istene!? Minden örömmorzsa, boldogságcsepp belőled származik, általad lesz ragyogó szép az embertársam, az őszi sárguló levél, a teremtett világ, minden mi bennem és körülöttem van! Hogy lehetne világgá kiáltani, hogy mindaz ami nem Te vagy, az csupán élettelen bálvány, aranyborjú, megosztást, halált szülő sötétség!?
Mária Magdolna segíts kamatoztatni, izzásba hozni Isten által nekünk ajándékozott legdrágább talentumát, a szívünkben ültetett Istenszeretet tüzét!
Isten iránt szomjazva,
Csaba t.