Lélekben - PARENTIFIKÁCIÓ - Bibók Bea és Bánovits Ottó (Klubrádió)

[@martazetenyi1993]

Elképesztő, hogy Bibók Bea ahányszor interjúalanyként beszél a parentifikációról, mindig újat és újat és újat mond. Fantasztikus ember és szakember.

[@vargaildi5506]

Igen. Csak sajnos pont rólam beszél, hajszálpontosan leírva engem.

[@evagalaczi2002]

@@vargaildi5506 kedves Varga Ildi, nem vagy egyedul ...

[@catissocatisso]

Én egyszerre vagyok parentifikált és infantilizált. Azt hogy lehet kigyógyítani?

[@laszlototh8031]

​@@catissocatissoerről is szó van az ellopott felnőttkor c.u könyvében.

[@kismancs7389]

Elmúltam ötven éves.... És azt kell mondjam, ez a beszélgetés alatt világosodtam meg... Néha megállítottam, mert szinte idő kellett, hogy a hallott mondatokat befogadjam..... Hiszen " rólam szólt".... Megrendített ez az egész, de szívem mélyéről mondok köszönetet a beszélgetés minden résztvevőjének! 🩵

[@kocsisszilvia3304]

Csatlakozom ..

[@levipinter6229]

Ugyanez nalam

[@littleprincess1sth]

Nem vagy egyedül. Csatlakozom.

[@fhe0202]

11:29 engem meddőseggel kezeltek, terápia során pontosan erre jutottunk amit a hölgy említ. Ez volt bennem a lelki gát, mert nekem ez nem volt tudatos. Mára egy csodálatos kislány boldog édesanyja lehetek ❤

[@Lucia1888whitechapel]

Ezt jó látni, gratulálok! ❤

[@ecchstore2939]

Endre a Lélekben sorozattal elképesztő társadalmi munkát végez, nyújt segítséget. Mind színvonal, mint lefedettség tekintetében. Nézők nagy tömegei kerülhetnek a gyógyulás útjának első köveire.

[@ASzívFénye]

Érintettként Beának újfent, már sokadszor köszönet a könyvért, a parentifikáció köztudatba emeléséért! Öröm volt hallgatni Ottót! A legjobbakat kívánom neki, remek férfi! És milyen nagyszerű, hogy képesek párbeszédet folytatni és közösen feldolgozni az édesanyjával e helyzetet!

[@bakosgabriella3151]

Háromszor hallgattam meg, annyira fontos téma. Szívből köszönöm!

[@mirrrcike]

Ismét egy fantasztikus, lebilincselő egyéniséget, mélyen érző, ugyanakkor realista, sőt pragmatikus fiatalembert ismerhettünk meg Ottó személyében! Extra köszönet a rendkívül őszinte szavakért! Nem ismertem a nevét, szakmai sikereit, de ezt hamarosan pótolom, hisz nem véletlenül kapta azokat a díjakat! Mind privát, mind alkotói életében sok sikert, boldogságot kívánok! A beszélgetés utolsó mondatai nagyon sok érintettnek ad bizakodást! Endrének is üdv!

[@gabriellaoroszi2316]

Imadtam mindkettojuket hallgatni. Otto elkepesztoen nagy elmenyt jelentett♥️

[@mariacsimanehegyi8230]

Köszönöm! Bánovics Ottó nagyon szimpatikus ember! További sikereket és boldogságot kívánok neki!

[@szuchyzsuzsa7726]

Nagyon köszönöm.❤ Mint mindig értelmes,tartalmas műsor🥰

[@micike798]

Egyértelműen transzgenerációs örökség...🤔 Szuper a könyv és a beszélgetések is - köszönöm Endre !

[@borbalaszennai5397]

Uhhh, ez nem semmi téma, magamra ismertem , de sajnos én ebben 67 éves koromig benne voltam, mire elhatárooztam, hogy ennek véget vetek. Előbb kellett volna, de soha nem késő megtanullni NEMET mondani. és ezzel egyidejűleg magamra az IGENT. Fantasztikus volt.köszönöm.

[@littleprincess1sth]

Köszönöm, hogy megosztottad! Szívből örülök, hogy pontot tudtál tenni ennek a rémálomnak a végére! Én még nem vagyok ennyi idős, de már azt gondoltam, hogy késő.. Ezek szerint, sohasem késő.. Amíg lélegzünk, dobog a szívünk, soha nem késő.

[@boglarkabaykov]

Mindkét interjú jó volt, ugyanakkor nagyon fontosnak tartok pár dolgot, ami ellenpontozáskènt a második interjúban megjelent. Hogy egy anyát a gyereknevelèsben nem szabad magára hagyni. Ez nagyon sokszor megtörtènik...hogy amikor megszületik egy baba egy családba hirtelen minden családtagnak rengeteg dolga lesz ès ezer meg egy okot találnak arra, hogy mièrt nem segítenek. A nehezebbik rèsz az az, amikor az anyagiak megteremtèse mindemellett mèg pluszban az anyára is hárul. Ès bizony amikor egy gyerek parentifikálódik, akkor igazából valóban a túlèlès miatt cselekszik így. De ebben nem csak az anya a felelős, hanem a környezete is, aki asszisztál ehhez. Ès az életben sok a kiszámíthatatlan tènyező...jó lenne húsz èven át gondoskodó stabil családi háttèrben felnőni. De a szülők is emberek. Ès felnőtt korunkban fontos az a felismerès ha parentifikàltak vagyunk, ha nem, hogy a jóllètünkèrt mi magunk vagyunk elsősorban felelősök ès senki más.

[@plumeria1978]

Mélyen egyetértek azzal, amit írsz és átérzem. Egyedülálló szülőként neveltem fel a fiaimat 2,5 és 5,5 éves koruktól. Most 18 és 21 évesek. Segítség nem volt, sem fizikai és anyagi sem igazán. Kamaszkori probléma miatt családállítás során ébredtem rá, hogy a kisebbik fiam parentifikálom. Sokkolt a felismerés, nehéz volt a korrigálás és csak remélni tudom, hogy nem okoztam maradandó károkat. Egyetlen dolgot tudok csak magam mentségére felhozni, hogy akkor egyszerűen nem voltam többre képes.

[@kenyerbundas8222]

​@@plumeria1978nem csak te vagy így, én is így voltam

[@timeagoldart]

Bibók Bea szavai megint sokat adtak. Hálásan köszönöm!❤🙏😊

[@tamaratihor9384]

Köszönöm szépen ezt a podcast-et, rávilágított valami olyasmire, amit eddig nem tudtam a saját életemmel kapcsolatban.

[@klarapataki1580]

Végtelenül szimpatikus fiatalember, sok mondatát ki fogom írni.

[@krisztinanyeste7316]

Imádtam ezt a beszélgetést. A bajom csak az lett, hogy magamra ismertem.

[@agnesszucs1984]

Nincs azzal semmi baj. Közhely, de az az első lépés a gyógyulás felé. Ajánlom Bea parentifikációról szóló könyvét, nekem sokat segített megérteni a dolgokat.

[@krisztinanyeste7316]

@@agnesszucs1984 köszi, be fogom szerezni a könyvet. Járok psychológushoz sok éve kisebb-nagyobb megszakításokkal. Sajnos nálam a megfelelési kényszer dominál. Próbálkozom...... próbálkozom...

[@krisztinakovacs645]

Nekem is. Most olvasom.

[@TheMarcsi54]

Igazad van, de 70 évesen fájdalmas.​@@agnesszucs1984

[@littleprincess1sth]

@@agnesszucs1984 Ezek szerint a könyv segíthet? Köszönöm, hogy megosztottad. És örülök, hogy te már a gyógyulás útjára léptél.

[@jozsefnenyakas-yf1ic]

Ez nagyon jó volt. Kösz a sok érthető és világos információt mindkét személy részéröl. Kiválóan intelligens előadás volt. És nagyszerű volt a kérdés Endrétöl, hogy felnőttként ki lehet e ebből jönni. És meg is felelte ezt Ottó. Szerintem az önismeret fontos, de nem az a fajta ahogy mi magunkat csak úgy meghatározzuk, hogy na mi ilyenek vagyunk. Hanem a valóságos racionális tényszerü önismeret. Azért is jó eféléket hallgatni, olvasni, vagy szakemberrel elemzéseket folytatni magunkról, hogy a felismerés megtörténjen. Az biztos már fél szabadulás a kellemetlen nyűgeinkböl. Én is szeretem a rendet, de nem mániákusan, és fontos dolgokat e miatt nem teszek félre. Szeretek tudni a dolgokról, főként ami engem érint, vagy a családomat, de nem hordozok egyedüli felelősséget és nem feszülök emiatt. 😅😅 Úgyhogy még követem a műsort, vajon mi lesz az én pakkom? Vagy hogy lesz e?

[@kissvilko7281]

Rendkívül tanulságos beszélgetés volt. Köszönöm mindnyájuknak!

[@elizabethkiss6488]

Zseniális ! Köszönöm magamra ismertem Kedves Bea 👏🙏🙏🙏

[@healthupgrades3051]

Otto nagyon jol mondod. koszonom

[@orsolyadeak6690]

Szuper beszélgetés.Imàdtam

[@fricuka]

Annyira köszönöm mindkét interjút! Bár már én is tudatosan foglalkozom magammal, és a gyerekkorból hozott csomagommal, még mindig meglepett, ahogy Otto elmondásai alapján felismertem, mekkora sorsközösség van köztünk, parentifikáltak között! 37 éves vagyok, úgyhogy Otto történetei számos ponton kísértetiesen hasonlítanak az enyémekhez. Köszönet az őszinte elbeszélésért, a konstruktív gondolatokért! Nekem erőt adnak!

[@ritafazekas5829]

Nagyon nagyon érdekes téma, ez valahogy kimaradt az életemből,eddig.. 😆 és vicc, hogy sok pontban tudtam kapcsolódni. Bea könyvét meg fogom venni. Köszönöm 😊

[@katalinhalasz7807]

Én is egy parentifikált nő vagyok. Egyszer egy pasival ért minket egy autóbaleset, az én oldalamról belénk jött egy BMW s pasi. Eleinte sokkot kaptam, az akkori párom kiszált a kocsiból, és elkezdett veszekedni kiabálni a BMW s pasival. Annyit láttam a visszapillantó tükörből, hogy 5 cigány csávó körbe veszi a csavómat, úgy hogy ő lent nézi az ajtó alatti sérülést. Így kiszálltam az autóból, mert láttam valami nincs rendben ezzel a sok emberrel, olyan furcsán mozogtak. És volt az egyik csávónak kezében kés, én ezt észre vettem és elkezdte nevetni hangosan. De azon nevettem kínomban, hogy pont előző való este írtam egy életvezetési naplót. És mivel, én csak filmekben láttam ilyet, nem hittem el hogy ez pont velem történik meg. Így elkezdte hangosan nevetni, azok meg megijedtek tőlem, azt hitték őrült vagyok, és amikor elmentel meg hátra is fordultak mintha megrémültek volna tőlem. Vissza szálltunk az autóban, de még azt sem kérdezte meg tőlem a párom, hogy hé Kati jól vagy? Vagy köszi szépen hogy 5 db bicskás férfi közé ki mertél szállni az autóból. Nem semmi egy köszönöm sem, egy semmi hogy kösz hogy megmentetted az életemet mert ha nem szállsz ki az autóból, lehet leszúrnak. Aztán mondtam neki hogy bemegyek venni magamnak sajttortát, megjutalmazom magamat azzal hogy megmentetem a pasimat meg magamat is így születésnapi tortának szántam magamnak. Aztán haza értünk hozzá, és előjött az exe hogy ő biztos hogy nem szállt volna ki az autóból, mivel az egy okos nő nem úgy mint én. Mondtam neki hogy de basszus megmentetem az életedet, és nem kéne megköszönni talán, vagy hogy talán hogy érzem magamat hiszen autobalesetunk volt. Erre össze kaptunk, és hát agyonvert úgy hogy én elajultam, aztán elkezdett a földön fojtogatni úgy hogy magatehetetlen állapotban voltam. Igen én is csak adok adok, és még egy köszönöm sem buggyant ki egyik embernek sem a száján. Ha már megmentem valakinek az életét, legalább annyi hogy baszki Köszi Kata. Én is mindenkinek jó legyen, az hogy nekem nem jó vagy visszahivott volna bátyám amikor 6 karácsonyra főztem rájuk. És egyszer kérdeztem tőle hogy engem mikor szeretnének visszahivni karácsonyozni, nekem is jól esne legalább egyszer. Na abból olyan sértődés lett hogy, igaza van ennek a nőnek, mindig háttérben szorítottam magamat. Csak minden jött ment faroknak jó legyen, meg az életüket is megmentettem és egy köszönöm nem kaptam sőt még le is basztak. Vagy majdnem megölt engem köszönöm képpen hogy megmentettem a pasi életét. Egyszerűen azt kell az ilyen nőknek megtanulni, hogy ők az elsők, és senki más nem az. Ott sem az én törékeny kis női életemet fektettem 5 db kigyurt nagydarab bicskás pasik tol, hanem a pasim életét féltettem. És ez nem jó. Nem jó az hogy több ember életét megmentettem úgy, hogy a saját magam életével meg nem is foglalkoztam hogy talán nekem bajom esik. Áh dehogy. Vagy a bátyám sok adósságát kifizette helyette, mit kaptam köszönöm képpen tőle. Na mit? Azt hogy ki kérte. Hogy én ő szerinte arra születtem, hogy utána az ő adósságait fizetgessem. Én azt mondom az ilyen felnőtt nőknek akiknek elvettek a gyerekkorukat, hogy senki más nem fontos csak saját maguk és ha ez önzőség legyen az.

[@gabork5055]

Nem mentegetni akarom de nem lehet, hogy azért volt dühös mert ez rosszabbul is elsülhetett volna és vannak akik úgy vannak vele hogy inkább nekik legyen bajuk mint a másiknak akit egyébként szeretnek? Azaz ő is úgy gondolkodott mint te, aztán túlreagálta ezzel a verekedéssel ami talán egy büntetés volt hogy ne keverd bajba magad. És túlzás ez a fajta büntetés de a jó tanulságot vontad le bizonyos értelemben. A másik magyarázat hogy nem értette a zavartságodat és azt gondolhatta hogy kiröhögted abban a társaságban. Hogy ő mit gondolt azt persze csak ő tudhatja.

[@Gajdacsi61]

Bámulatos választékossággal, lebilincselően beszél Bánovits Ottó. Nem vehető észre, hogy külföldön nőtt fel, és nemzetközi színtéren alkot. Vajon hol érhetők el a filmjei? Szívesen megnézném őket.

[@Zoleeka]

Bea elképesztően jól beszél. Erdekfeszítő, lényegretörő, sallangmentes! Kiváló szakember!

[@viktoriabanko-erdosi6345]

Köszönet ezért a témáért. A hálátlan című regényemben épp ezt írtam meg.

[@erikabuzas6636]

❤❤❤ imádom azt a könyvet, sok mindenben magamra ismertem

[@happy19780629]

Szíven ütött ez a beszélgetés kedves Endre. Úgy a 8. perctől lebiggyedt a szám…

[@Idiocracy-y9u]

" Én vagyok a projekt. Nem más. "

[@erzsebetkovacs899]

Jaj Istenem Sajnos való igaz. ❤😭😭❤

[@robertbenedek4463]

Az, hogy Ottó édesanyja rá tudott nézni a dolgokra, a viszonyra, egy nagy dolog. Érdekes lenne színpadra vinni a beszélgetést! Mind a két beszélgetés szuper, inspiráló.

[@pillangopillango1936]

Szuper volt! ❣️

[@evaszollosi7311]

Sajnos ugyan így nőttem fel ! És most döbbentem rá !!!😢

[@noraregos2733]

❤

[@ilonaszurgyi4180]

endre❤ ottonak ❤ jo beszélgetés volt

[@zenedit4981]

Hálasan köszönöm. Aha élmény volt. Megértést kaptam hogy mi ez a belső folyamatos késztetés, miszerint mindent meg kell csinálni illetve hogy miért égetem ki magam folyamatosan, nem tudok pihenni.

[@abrakadabra_79]

45 évnek kellett eltelnie, hogy tisztában legyek a viselkedésemmel😢😔 Remeg a gyomrom, hànyingerem lett a teljövő érzelmek ùgy megráztak😢😔... viszont boldog vagyok, hogy tudom mit kell kezelni. Érdekes, hogy ennek nem tudatàban, tegnap kezdtem el egy teràpiàt, mert éreztem, hogy omlok össze. Haza érve elkezdtem halgatni az: ellopott gyermekkort, hogy ebből ez lesz, el nem tudtam képzelni 😢🙏. Innentől csak jobb lehet🙏🙏🍀🍀🫂❤️❤️‍🩹

[@istvankovacs9961]

Nagyon jó volt mint mindig ,de hol van a zakó a díszzsebkendővel?😂

[@bloodflower4581]

Szomorú azért, hogy csak az anyákról beszélünk. Azt gondolom, hogy a parentifikáció oka az is , hogy az apa ni ncs jelen szülőként. Bánovits Ottónál sem esik egy szó sem arról, hogy találkozott- e időnként az apjával, vagy teljesen eltűnt az életéből. Az pedig - bízom benne- már régen meghaladott álláspont, hogy az apa 3 éves korban lépne be a gyerek életébe. Ugyanakkor új szempontokat is kaptam a beszélgetéstől és a könyvet is tervezem elolvasni (reménykedem, hogy az a szülők szerepét illetően kicsit árnyaltabb lesz.)

[@SandraZold]

Ottót nagyon bírtam, még a szakember idejét is inkább neki adtam volna (utóbbit az első pár mondata után át is ugrottam, pedig eddig mindig azt a részt tartottam érdekesebbnek)

[@tenkeskapi_tanya]

Ajánlott olvasmányom a témához: Barnás Ferenc: A kilencedik

[@cservakagnesveronika]

Jó, hát akkor a kodepencia mellé a parentifikációt is felpattintom a sérüléseim listájára.

[@martazetenyi1993]

Sajnos minden parentifikált kodependens, de kodepensek között másfajta abúzust elszenvedettek is vannak, az egy tágabb kör.

[@fhe0202]

@@martazetenyi1993én mondjuk erősen parentifikalt de abszolút nem társfüggő, sőt….🙈

[@fhe0202]

Berentés Éva, mindenható gyermekkort ajánlom olvasásra

[@gabork5055]

@@martazetenyi1993 A skizoid kivétel lehet. Legalábbis érzelmileg-emberi kapcsolatok terén nem kodependens, az más dolog hogy legtöbbször nem vezet működőképes életmód felé hacsak nem lesz mondjuk programozó vagy más módon funkcionálni képes a személy. Engem itt a pszichológus személyleírása az 'elkényezetett parentifikáltról' (nem szó szerint de summázva)egy az egyben a skizoid személyiségzavarra emlékeztet. Az érzelmi kodependencia inkább a nárcisztikus szülő részéről történik és egyoldalú ebben az esetben. Én pl. úgy nőttem fel hogy 'megvolt mindenem' (legalábbis sokszor megkapom ezt)és az alapvető dolgok tényleg megvoltak, azonkívül nagyszülőkkel voltam és tanultam kb. egész nap és le se voltam szarva azonfelül hogy a szülők tényleg egész nap dolgoztak. Egy ilyen emberből nem lesz kodependens mert hozzá van szokva az egyedülléthez. Amúgy nagyon érdekes volt, amit a pszichológus mondott random nézem ezeket a pszichológia témájú videókat és nem gondoltam hogy ez releváns lesz nekem. 😂

[@kadm-on2654]

Endre most kicsit túlirányította a beszélgetést Ottónál. Keményen fogta a gyeplőt. Nagyon köszönöm,hogy láthattam.

[@katicainci1197]

❤

[@istvandercze4406]

Nagyon nehéz ez. Én is nemrég láttam rá hogy ezzel küzdök, de már megbarátkoztam és megszerettem magam így. Le tudtam tenni a megfelelés azon részét ami megmentő helyzetbe helyezne.

[@pelikatoka34]

Erintett vagyok, nem pont ugyanezen okbol, de igen en voltam a csaladom szive es lelke es onkentes egyensulypont probaltam lenni...

[@AndreaBagó-u4u]

A barátom egy parentifikált férfi, aki feleségül vett egy gyermekét egyedül nevelő külföldi nőt. Elintézett nekik mindent, hogy gondtalanul itt tudjanak élni. A nő állítólag többször megcsalta őt, a férfi évekig tűrte, míg végül megunta, és elhagyta őket, de hivatalosan nem vált el tőle. Ugyanakkor gondoskodik róluk mind a mai napig a gyerek 18 éves koráig, holott nem a vér szerinti gyereke. Sajnos én is egyedülálló édesanya vagyok, és nagyon nehezen viselem el a helyzetet. Mellesleg a barátom egy pszichopata. Sok áldozatot hoztam érte, de ő ezt nem érzékeli, és csak hárít. Ha elhagyom őt, mert már nem bírom tovább, akkor vajon hogyan reagálna rá?

[@mariakis6989]

Keresne mást,aki betölti azt a funkciót amit te.Azt mondta egy pszichológus,h a párkapcsolathoz 1 vegyértékünk van,ha ezt leköti más(anya,apa,gyerek) akkor nem tudunk kapcsolódni máshoz,mert nincs több csápunk.Szóval először elengedni kellene...(neki) Bocsánat,hogy nem tudtam becsomagolni szebben a mondandóm.❤

[@Krisztusé]

A dicséretért teszik, sajnos koldulják a szeretetet. 😢 Ezt tanulják meg.

[@Krisztusé]

Hamis self, te jó ég.

[@szilardhajas7408]

Bánovits, ez nő vagy férfi?

[@affettoaffetto5602]

Phú rossz hallgatni az ürget magyartalan " Svedorszagba született " elkapcsoltam 😢😢😢

[@agiban100]

Tovább kellett volna nézned!

[@zsuzsannakruj3531]

Az “ürge”azt mondta -helyesen-,hogy “Svédországban”.Viszont B.Ottó germanizmusa számomra zavaró,ugyanúgy,ahogyan a magyar nyelv írásmódjában jelen lévő mellékjelek-ékezetek-elhagyása.

[@faragoannamaria7764]

Szerintem fantasztikusan választékosan beszél Ottó!

[@faragoannamaria7764]

Értem a jelenséget, de szerintem NEM parentifikáció, ha gondozzuk az idős szülőket! Mi mást tehetnénk? Egy valamennyire is szeretteljes kapcsolatban ez alap! Akkor is, ha sajnos a gyerek 18, amikor megbetegszik a szülő! S vigyázzunk arra is, hogy ne minden gyereki segítséget bélyegezzünk károsnak-kórosnak! Életkornak megfelelően meg kell tanítani a gyereket segíteni:takarítani, főzni, akár csekket befizetni, vásárolni. Ha ez nincs, a gyerek extra önállótlan lesz!

[@faragoannamaria7764]

Ottó roppant értelmes és rokonszenves!