Az újjászervezett francia haderő etnikai összetétele és részvétele az anyaország felszabadításában

Bene Krisztián előadásában arról hallunk, hogy bár a francia hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett 1940-ben, háborús részvétele ezt követően is folytatódott a Charles de Gaulle által létrehozott Szabad Francia Erők tevékenységének köszönhetően, majd magasabb szintre lépett az észak-afrikai francia gyarmatok szövetségesekhez való csatlakozása után, 1942 végén. A hasonló hátterű, de nagyon eltérő meggyőződésű két francia seregtest összeolvasztása nehéz feladat volt, de sikerült egy olyan haderőt létrehozni 1943 folyamán, amely tevékenyen tudott közreműködni Európa felszabadításában. A francia alakulatok kivették a részüket Olaszország és Franciaország felszabadításából, majd Németország megszállásából, ugyanakkor az ezeknek az egységeknek a kötelékében harcoló katonák jelentős része nem francia állampolgár volt. Mivel létrehozásuk során a gyarmati haderőre támaszkodtak, így az alakulatok elsősorban bennszülött katonákból álltak, akiket nagy számban egészítettek ki más európai és Európán kívüli nemzetek állampolgárai is. A francia hadvezetés már az anyaország felszabadítása során megkezdte ezeknek az egységeknek a „kifehérítését” (blanchiment), hogy csökkentse ennek a szerepvállalásnak a jelentőségét.