Az érthetetlen szenvedés - 4. rész - Jób élete /Mike Sámuel/

Kecskeméti Baptista Gyülekezet, 2009.07.26.
Miért szenvedünk? Néha tetteink következményeként, néha érthetetlen számunkra a szenvedés oka. „Miért engedte ezt meg Isten? Miért szenved az ártatlan, a tiszta és a feddhetetlen?" Jób könyve azokhoz szól, akiket Isten szeretne továbbvezetni az Ő megismerésében. Azokhoz, akik eljutottak a lét és a nemlét határvonalára, akik eljutottak a kétségbeesésig. Akik olyan kérdéseket tesznek fel, amiket általában az emberek jólétükben nem szoktak feltenni. Ilyenkor megkérdőjeleződik az ember egész eddigi hitrendszere, és elindul egy belső vajúdás, ekkor Isten valami újat kezd bennünk. Újból születik a hitünk a szenvedések által.
Jób könyve bizonyíték arra, hogy a hívő ember szembe tud nézni a szenvedéseivel.
A jóléti társadalomban szükség van Jób könyvére.
/ Ezek a régi videó felvételek gyenge minőségben, hiányosan maradtak meg. Mivel utólag többen keresték a szenvedésről szóló tanításokat, fontosnak láttuk mégis elérhetővé tenni őket./
kecskemetibapti...

[@tibordobra4241]

KÖsszönöm szépen .nincsenek szavaim...kösszönöm szépen

[@evetke0128]

Kedves Sámuel! Nagyon köszönöm az értékes prédikációidat, igazán átformálóak, mindig nyitott szívvel hallgatlak. 27:55-nél a szombattal kapcsolatos idézett ige megragadta a figyelmem: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” (Kol. 2,16-17) „A zsidók vallásos ünnepei hét olyan napot különítettek el éves körforgásukban, amit megkülönböztetett módon kellett megszentelni, a hét hetedik napjának szombatjához hasonlóan. A megünneplés módja miatt ceremoniális szombatnak is szoktuk nevezni ezeket az ünnepnapokat, mivel ugyanazokat az előírásokat adta Isten ezekre az ünnepekre vonatkozóan is, mint a Tízparancsolat szombatjával kapcsolatban. Vagyis szent gyülekezés napjaként kellett elkülöníteni a többi naptól, és semmilyen munkát sem végezhettek ezeken a napokon. Amikor Pál apostol a kolossébeliekhez írott levelében arról beszél, hogy senki ne ítéljen meg benneteket a “szombat dolgában”, - az eredetiben a “szombatok” szó szerepel -, akkor nem a hetedik nap szombatjáról beszél, hanem a vallási ünnepeikkel kapcsolatos szombatok-ról. Ezeket a ceremoniális szombatok-at tehát ugyanolyan nyugalomnapként kellett megtartani, mint a Tízparancsolat szombat-ját, függetlenül attól, hogy a hét melyik napjára esett. Jézus halála ezeket a ceremoniális szombatok-at érvénytelenítette, és nem a Tízparancsolat szombat-ját. Mivel az igazi áldozat a Golgota keresztjén be lett mutatva, ezért nincs szükség tovább az előképekre és árnyékszolgálatokra, ebből adódóan az azokat szabályozó ceremoniális törvényekre sincs szükség többé. Pál világossá teszi, hogy a ceremóniális ünnepekkel kapcsolatos napokat már nem kell megtartani, hiszen azok a Krisztusban beteljesedő valóssággal érvényüket veszítették: “…eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;… Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” (Kol. 2,14. 17.). Ezért a pogányokból megtértek ezt már nem is vették át a hitéleti szokásaik közé, a zsidókból megtértek között viszont még voltak olyanok, akik továbbra is megkülönböztették a többi napoktól, és ragaszkodtak ezeknek a napoknak a megszenteléséhez. Ehhez kapcsolódtak még azok a nemzeti emlékünnepek, amiket esetenként böjti napokként különítettek el a többi napoktól. Ilyen böjti emlékünnep volt minden évben az Eszter királyné idejében történt szabadulás eseményére emlékeztető ünnepnap is. Természetesen a pogányok közül megtértek ezeket az emlékünnepeket sem akarták átvenni a zsidó hagyományokból. Mindezek együttesen képezték azt a feszültséget, ami abból fakadt, hogy az egyik keresztény még ügyelt ezekre a napokra, a míg a másik nem, az egyik nem evett ezen a napon, mert éppen böjttel ünnepelt, míg a másik nem ügyelt a napra, ezért ő ugyanúgy evett, mint máskor.” És ennek hátterén, ami csak nekem is most lett világos.:-) “Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.” (Róm. 14,5-6.). Az itt felvetett vita az Isten számára elkülönített és megkülönböztetett napokra való figyelés vagy éppen figyelmen kívül hagyása körül, nem a heti nyugalomnappal volt kapcsolatban, hiszen ebben az időben még szó sem volt vasárnap-ünneplésről. Ekkor még minden keresztény a Tízparancsolatban adott szombatot tartotta nyugalomnapként, ebben semmilyen véleménykülönbség sem volt közöttük, tökéletesen egyetértettek. „ Szeretettel: egy kedves, „finom-magból való” szombatos testvérnő :-)

[@juditcsizmadia7170]

Kedves evetke, hálásan köszönöm az irasodat! Én ezt vhogy nem is vettem észre, ezért vmi hasonlót magam is írtam. De ha megláttam volna a te beirasodat, én azzal megelegedtem volna mert kiváló bizonyságtevés. Üdvözlettel Judit