Bántottak az iskolában | 13 okom volt | Horváth Kitti

[@dilidokilany]

tanárokról meg annyit hogy a fele nem annak való..

[@negiluy]

Nem szeretnék ennyire szélsőségesen fogalmazni, de hasonló megállapításra jutottam, akárhányszor is gondolkodtam ezen. :/

[@freNETikus]

Nem sajnáltatásképp: Akikkel nekem volt dolgom gyerekként, őket jobban érdekelte az állásuk illetve a pénzes illetők szava, mint az igazság, röviden és tömören.. A gazdag szülőkkel rendelkező gyerekek szava többet nyomott a latban, mint az enyém szegényként, és sajnos akkoriban hagytam is, hogy elnyomjanak minden értelemben. Az embernek muszáj lesz kigyomlálni magából ezeket az érzéseket vagy felemésztik az adott illetőt. Sajnos hiába vázol tényeket nekik, ha abszolút hidegen hagyja őket, akár a bántalmazás / lelki testi terror éveken át és még sorolhatnám. Kisebb korban talán nem olyan markáns a személyisége az áldozatnak, ez is hozzájárulhatott a fenti malőrhöz. Lelki nyugalmat kívánok mindenkinek, s mihamarabbi feldolgozást annak aki átesett hasonlókon.

[@Thejano1998]

Sajnos az egyetemen a tanár szakok se a tanári hivatásra készítenek fel, mindenféle irreleváns, tudományos maszlagot be kell vágnunk a szaktárgyak kapcsán, pszichológiai, pedagógiai tárgyak meg elvétve, noha azok lennének a legfontosabbak, de nem, kutatókat kell képezni egy tanár szakon, vicc az egész. Én fontolgatom az otthagyást, mert valami borzasztó.

[@egyatlagoslany1978]

Szia! Gyönyörű vagy, egyáltalán nem volt igazuk, amikor rondának és kövérnek neveztek. Ha nem bánod, ide bittyesztem az én történetem. 12 éves vagyok, jelenleg most 6.osztályos. Azalatt a 6 év alatt, sehol nem tudtam megmaradni. Az első iskolába, ahol kezdtem. Onnan az egyik tanárom miatt kerültem el. 2.osztályban, a matematika tanár minden órán kiabált velem, valamire mindig fekete pontot, vagy egyest adott. A szüleimnek már sírva kellett belökdösni a terembe. Aztán átkerültem egy másik suliba. Ott egy fiú bántott 3 éven át fizikailag. Rúgdosott, ütött, tépte a hajam, és volt rá alkalom amikor mindenki előtt az udvaron arcon köpött. Utána kezdődtek a gondok, 2x kerültem kórházba, amikor megállapították hogy szorongásos depressziós vagyok. Után vissza hoztak ide. Az elején minden jól ment, a diákok kedvesek voltak, a tanárok is, egy kivételével. Aztán kezdődtek a gondok, először mindenki kiközösített, nem voltak barátaim. Kb. 1-2 hónap után komolyabbra fordult minden. Olyanokat irogattak hogy "jobban tennéd ha felvágnád az ered" Már néhány lány nem volt hajlandó egy öltözőben öltözni velem. Már arra is beszóltak, hogy mit hordok. Nem mertem cica nadrágban vagy kissé simulós pólóban menni. Tesin mindig elbújtak, és várták az alkalmat, hogy kifújjolhassanak. Mikor felmentem 3man elállták az ajtót, hogy ne jussak be. (Volt ilyen az osztályteremmel is) mikor felöltöztem akkor kitette egy lány elém a lábát: "el ne ess" Mondta, felkészültem erre, ezért nem tudott kigáncsolni. Egy lány suliban is folyton megalázott,de iskolán kívül is mindennap rám írt és zaklatott neten keresztül.Emellett a német tanárom is folyamatosan szénné alázott mindenki előtt,olyanokat mondott,hogy "jaj de jó hogy jövőre nem én tanítalak,mert aki megbukik azt a xy tanár tanítja!". A lányok olyanokat hazudoztak az egyik legjobb barátnőmnek, hogy én lekurváztam Őt. Erre Ő bosszút is állt. Felmentésem volt tesiből, nem akartam tesizni a múltkori után. Feljött az a lány, szét túrta a lányok öltözőjét, és azt mondta hogy én tettem. Körbe álltak,mindennek elhordtak,nem tudtam megszólalni. Csak azt kívántam,hogy mindennek legyen vége.Én gyorsan haza mentem. Bezártam az ajtót. 2x is feljöttek, dörömböltek. Ráfeküdtek a csengőre, rendőrséggel fenyegetőztek. S mivel akkor még nem tudtam, hogy a rendőrök csak valamilyen papírral (nem jut most eszembe) vehetnek el, ezért velük mentem. Az osztályfőnök behívatott, amikor nem lettem volna köteles ott állni, hisz vége volt az utolsó órának. Ott az osztály lány tagja fele előtt kifaggatott. Mondta, hogy csak én lehettem. És ha most beismerem hogy én tettem, akkor kevesebb bűntetést kapok. Nem ismertem el, csak azt hajtogattam hogy "én olyan nem fogok beismerni, amit nem én tettem" Volt olyan, amikor az ofő a lány felé fordult (aki ott volt, és ezzel állt bosszút) és ezt mondta neki: a végén még te leszel a gyanúsított. -ezen persze nevetgéltek. Után volt ilyen szülő-gyerek értekezlet. Ahol anyám kiállt értem, és a szülőknek végig mutogatta, hogy még azok a gyerekek hétvégén sem hagytak békén. A lány anyja mindennek beállított, azt mondta, hogy engem ez nem viselt meg (nem szó szerint mondta) én nem bírtam tovább. Anyám haza hozott (ő is haza akart jönni, de utána inkább vissza ment) ingerülten tért vissza, azt hazudta az egyik rendőr, hogy én az osztálytársamnak olyanokat irogatok, hogy fel akarom vágni az erem. Itt már nagyon kész voltam lelkileg. Ez idén történt. Most már nem kell bejárnom, magántanuló vagyok 1 hete. De régebben az utcára is alig mertem kimenni ezek miatt, nagyon megviseltek,nagyon mély nyomot hagytak bennem, amiket valószínűleg életem végéig magamon fogok viselni. Te gyönyörű vagy, semmi okod sincs félni. Nem vagy se ronda se kövér!:) További sok sikert a videózásban!:)

[@Writtenwisdom9]

Szia. Elég régen írtad és nem hiszem hogy válaszolsz,de egyszer rendbe fog jönni minden ne aggódj..engem például otthagyott az összes barátnőm/a legjobb barátnőm is/ ezért egyedül vagyok mindig..mindenhol..kiközösítenek..utálnak és ilyesmik..lényegtelen..mellesleg 7-es vagyok,évvesztes..figyelj..ha társaságra..esetleg barátra van szükséged akkor én szivesen beszélgetek veled..hisz mindenkinek jó ha vannak mellette,és és nem utállak..biztos te is gyönyörű lány vagy aki még sokra viheti..ha viszont szeretnéd hogy beszélgessünk akkor meghallgatlak és bármibe segítek..hisz ha már én nem kaptam semmi jót eddig az életbe..legalább te legyél boldog.❤

[@zsofih7305]

Nagyon sajnállak engem is bántanak suliba de azért nem ennyire durván remélem azóta jobban érzed magad , és így jobb neked . Nagyon nagy ölelés hogy ilyen erős vagy ❤❤❤

[@jozsefbujaki8772]

@@Writtenwisdom9 hallod én 13 vagyok és te jobban tudsz magyarul mint én lol

[@anitakiss90]

Szia :) Én is megjártam a sulis éveket. Előre szólok,hogy nagyon hosszú lesz! Én nem volt mindig a kiközösített ember, ha jól emlékszem 6 osztályos koromba kezdődött, amikor az osztálytársaim elkezdtek csavarogni, viva cometre járni stb stb engem pedig nem engedtek el + anyagilag sem engedhettük meg. A legjobb barátnőm átpártolt olyanhoz aki tehetősebb volt és őt elengedték bárhova és menő volt. Majd jött a többi mint pl: én késő érő típus voltam, a "menő csajok" már a fiukat nézték,smink, ők már sokkal csajosabban öltözködtek és kezdtek formásodni és én meg az a lány voltam aki rövid haj, deszka alkat , és kicsit sem divatos... Emlékszem volt olyan esett 8 osztályban hogy kaptam egy nőcisebb felsőt, másnap egy kicsit nagyobb önbizalommal mentem suliba és az egyik óra előtt oda jött az egyik " menő" csajszi, hogy: Ha kimosod utána kölcsön adod mert nagyon jól néz ki. Igent mondtam mert én naiv azt hittem tényleg van végre olyan ruhám ami másnak is tetszik és amikor láttam hogy vissza megy a többiekhez és rajtam kezdtek el nevetni,hogy mennyire bekajáltam az egészet.8 osztály második félévét minden nap sírva kezdtem és fejeztem be. Az osztályfőnnek sem voltam a szíve csücske. Például mindenki leadta hogy milyen sulikba szeretne jelentkezni én 2 divat suli,1 animátor sulit és 2 gimit jelöltem be, majd az egyik szünetbe bejött és az osztálynak mondta hogy volt 1-2 gyerek aki olyan sulikat is bejelölt ahova semmi esélye nem lesz bekerülni és megállni a helyét, majd rám nézet ( végül divatsuliba mentem tovább mert FELVETTEK ) A ballagásnál pedig közölte velem hogy sok sikert kíván a képzőművészeti sulihoz azaz fingja sem volt hogy az egy divat iskola, na de mindegy, Középiskola! Az első 2 évem szuper volt ott, a 3 évemben elkezdtem lázadni ( a " jó társaság" átka ) és ennek következménye képen lebuktat, nem is zavart annyira mert az akkori legjobb 2 barátnőmmel mentünk át az új osztályba. Ott eldöntöttem hogy megváltozok és elkezdtem tesiből az előre hozott érettségit + elkezdtem jobban oda figyelni a sulira. Egész jól ment a beilleszkedés,de a másik a 2 barátnőmnek kicsit sem. És jött a fordulat, 2,5 hétre itthon ragadtam mert tüdőgyulladásom volt, majd mikor meggyógyultam mentem vissza a suliba és legnagyobb meglepődésemre még köszöni sem voltak hajlandóak. Nem értettem hogy mi van és a "2 barátnőm sem tudta" . A harmadik héten az egyik osztálytársam oda jött szünetben és mondta hogy nagyon sajnál ezért elmondja hogy a 2 barátnőm amíg én nem voltam minden féle pletykát terjesztettek rólam és mivel ugye ők már régóta ismertek ezért hittek nekik. Onnantól indult a következő lavina mert ők is elkezdtek szemétkedni velem. Ellopták a cuccaim, többször megfenyegettek és mikor oda mentem az osztályfőnökhöz akkor annyit kaptam : Jaj ne bántsd azokat a lányokat ők olyan kedvesek! Félév előtt másfél hónapra magán tanuló lettem és 2 hét alatt 8kg fogytam és én a nagyon vékony lányok közé tartoztam/ tartozom szóval kicsit sem tett jót. Orvosról-orvosra és vizsgálatról-vizsgálatra jártam míg kiderült hogy ettől a stressztől pajzsmirigy cystám lett és gyógyszert kell szednem. Amikor felhívtam az osztályfőnököt hogy mi újság van akkor csak annyit mondott : Oké de mikor hozod az osztálypénzt mert 2 hónappal elvagy maradva! Majd jöttek a félévi vizsgák, a tanárok többsége segített kivéve 1 a matek tanár ő közölte hogy az osztályfőnőkkel megbeszélte és nem fog átengedni! És kiderült hogy más tanárnál is bepróbálkozott az osztályfőnők csak ő úgy voltak vele,hogy ha már új suliba megyek akkor minek szúrjanak ki velem. És igen suli váltás lett a vége. Az új suli nagyon szuper volt, bár én nagyon nagyon visszahúzódó lettem és szinte csak a tanárokkal mertem beszélni. A következő évem már sokkal jobb volt, lettek barátim és össze jöttem egy sráccal is a suliból, minden szép és jó volt, majd a volt barátnő felbukkant a srác életében és pápá kapcsolat ( kb 6 hétig tartott ), ez még nem viselt volna meg,de mivel közös barátaink voltak azok inkább a srác oldalán álltak így ismét igen csak egyedül maradtam, pár hónappal később jött a nyári gyakorlat és ott összejöttem egy másik sráccal az igazgató fiával. Na innentől a tanárok is távolság tartóbbak lettek, ami odáig fajult hogy nagyon mély depresszióm lett ( még az utcára sem mertem kimozdulni ). És hogy mi lett a vége? a barátomnak hála pár hónap alatt és nagyon sok segítséggel kimásztam a depresszióból, megszereztem az érettségit és én még mindig együtt vagyok a barátommal és ennek már 5 éve. Hogy mi az ami még mindig gondot okoz? a barátkozás nagyon, a telefonálás új emberekkel ( mindig az jár a fejemben hogy mikor fognak lebasszni és ezt annak a szuper osztályfőnöknek köszönhetem ) és az önbizalomról ne is beszéljünk, a munkahelyemen senkit nem merek közel engedni magamhoz, plusz mindig azon jár a fejem, hogy vajon nézik-e milyen ruha van rajtam, milyen a hajam vagy a sminkem.... Nagyon nehéz, de minden nap igyekszem küzdeni azét hogy ezek a szorongások idővel elmúljanak! Én azt láttam megoldásnak,hogy ha találsz olyat aki idősebb és ő már átment hasonló dolgokon akkor írj neki, beszélj vele, mert az nagyon sokat tud segíteni + ő most tudja min is mész át. Mindenkinek kitartást aki most ebben a cipőben van / volt! És köszönöm Negiluy hogy megcsináltad ezt a videót! Én ég soha nem írtam le így ami történt velem, de a Te videód után azt éreztem hogy nekem is menni fog! További sok sikert a videózáshoz!

[@negiluy]

Szia! Oh, istenem, olyan dolgok történtek Veled is.... Ahogy olvastam a soraidat, mintha csak én írtam volna. :( De nagyon örülök, hogy kaptál segítséget és haladsz. Ha szeretnél beszélgetni, írj nekem bátran! Köszönöm a kommented! :)

[@gabriellaovari2374]

Büszke vagyok rád! Erős vagy és gyönyörű! Ezek az emberek akik bántottak most sehol sincsenek már és biztos vagyok benne hogy az élet azt osztja vissza amit adsz. Valamint az ilyen emberek csak a félelem keltéssel tudnak sakkban tartani, a saját nyomorukat verik le a másikon. És nem kell eltűrni az ilyet senkinek sem.

[@negiluy]

[@Brigg_gg]

Örülök hogy beszéltél erről egy videóban. Ez az a téma, ami szinte örök érvényű, ugyanis az emberi rosszindulat nem csak iskolai közegben van jelen. Gyerekek esetében kevés elég ahhoz, hogy másokon töltsék ki a feldolgozatlan gondjaikat. Félrenevelés, kevés figyelem, stb. Nem gondolnak át mindent, felelőtlenül mondanak és tesznek dolgokat. Amit én sosem fogok megérteni, azok a pedagógusok, akikről te is beszéltél. Volt szerencsém gimiben nekem is egyhez, aki hasonló gondolkodásmóddal bírt. Úgy hiszem jobban szűrni kéne, kiket engedünk tanítani, mert a tanár feladata nem az, hogy rombolja az embert. Pont az ellenkezőjéért fizetik őket, ami a vicc. Nem csak a tantárgy átadása lenne a feladatuk, de a bántalmazó gyerekeknek is némi irányt kéne adniuk, esetleg megvédeni a bántalmazottat. Remélem én is, hogy ezen sikerül majd valahogy változtatni a jövőben, mert elszomorító, néhány helyen mit neveznek oktatásnak.

[@negiluy]

Nem igazán tudok mit hozzáfűzni a kommentedhez, én is pont így látom. :/ Köszi, hogy leírtad! :)

[@viktoriatuharszky479]

Másodikos voltam alapiskolán, amikor meghalt a legjobb barátnőm. Ez miatt a szüleim átirattak egy másik iskolában, ahol egy fiú elkezdett szekálni...7 éven át kiépített egy olyan légkört, hogy az egész évfolyam szekált. Kissebb nagyobb szünetekkel állandóan cseszegetett. Vagdostam magam és több öngyilkossági kísérletem is volt. Végre eljött a ballagás és azt hittem, hogy vége van, de nem...egy gimibe jártunk és folytatta, az osztályfőnök nem csinált semmit és minden csak gyűlt bennem. Szereztem magamnak 1 barátnőt akivel mindent megbeszéltem, amikor bepasizott egyre kevesebbet beszéltünk és a végén őt is elvesztettem, már csak a legjobb barátom maradt, de ő Pestre ment tanulni és vele is eltávolodtunk. Tavaly májusban történt az, hogy besokkaltam és elszöktem otthonról...bolyongtam a faluban és nem tudtam hova menni. Megpróbáltam begyógyszerezni magam, de nem mertem, a vonat elé akartam ugrani, de lekéstem...végül mire elhatároztam, hogy leugrom a hídról (mert úszni nem tudok) megtaláltak, másnap rögtön vittek pszichológushoz, azzal a szöveggel, hogy :" Nem várhatunk tovább". Évek óta mondtam a szüleimnek, hogy vigyenek el pszichológushoz, mert megőrülök... Bipoláris depressziót diagnosztizáltak nálam...Lovas terápiára jártam és a lovam érezte, hogy ha nem voltam jól...egész jól is ment, csak a szüleim már nem akarták, hogy járjak...hetekig nem jártam iskolába csak a tanévzáróra mentem be. A második osztályom jól indult, nem szekáltak, jó jegyeim voltak, de aztán minden folytatódott úgy, ahogy abbamaradt. Apukám át iratott egy másik iskolába, ahol jó osztályom volt, sok barátom lett, de még mindig magányos voltam. Rám talált a szerelem is, de egyoldalú...megint... Beszélek a sráccal meg minden, jóban vagyunk, de sosem lesz olyan mint mielőtt megtudta, hogy szeretem....Már pár hete nem vágom magam és próbálok leszokni a cigiről is. Bármilyen állapotban vagyok a bántalmazás hatalmas nyomot hagyott bennem...

[@Rollcsi]

Szia Kitti! A megoldás ilyen helyzetben az én tapasztalataim alapján az, hogy ki kell állni az embernek saját magáért és nem szabad gyengeséget mutatni. Azt tudom, hogy olyankor a másik (a bántó fél) ez ellen úgy védekezik, hogy továbbra is arrogáns, továbbra is bántó módon fog viselkedni, de csak védekezésből csinálja, mert valójában tudja, hogy Neked van igazad! Viszont ennek ellenére ki kell tartani és továbbra is hangoztatni kell a saját igazadat hangoztatva, szembeállítva Őt a saját tettének súlyával. Mindezt határozottan és félelmet nem mutatva. Ha kitartasz az igazad mellett és ezt a másik fél is látja, akkor egy idő után rendeződni fog a kapcsolatod vele, tehát nem kell félni attól, hogy ez miatt az tönkremegy. Elvégre neked van igazad, nem pedig neki. A másik dolog pedig az, hogy így a többiek is látni fogják azt, hogy majd nem piszkálhatnak csak úgy és többször is meggondolják. Érdekes módon (bár ellentmondásosnak tűnhet) ezután több barátja lesz az embernek mint azt gondolná. Azonban én fontosnak tartom azt is, hogy bár néha szükséges az erőszakosabb viselkedés, hogy az ember megvédje magát, de semmiképpen ne tűzze ki magának életútnak. Az nem vezet semmi jóra.

[@prekambriumchannel]

Szia! Szívemből-lelkemből beszélsz a videóban, viszont buták voltak társaid, hogy szekáltak, mivel igen szép arcod van és a hangod is nagyon nyugtató, kedves. Ugyanezeken mentem végig én is, és emiatt viszonylag zárkózott is lettem. Ugyancsak megesett az, hogy átvert az a csaj, aki barátnőmnek mondta magát, szekáltak azzal is, ami iránt gyerekkorom óta rajongok (Harry Potter); sőt volt olyaneset, hogy egy komplett hajcsomót vagy rágógumit dobált a padomba xy... jó összecsócsált rágót... meg olyan is előfordult, hogy bezártak a tornaterembe, amit előeztesen megbeszéltek testnevelés óra után. Azért is szekáltak, ha jó tanulmányi átlagom volt... szóval ismered a mondást: "Verjük meg nyuszikát: ha van rajta sapka azért, ha nincs, akkor azért!" És emiatt olyan lettem, aki ki nem állhatja, ha szeretteit szekálják... odamondó személyiség, és ha ez annak nem tetszik, akinek megmondom a magamét csak piszkálása miatt, az így járt....

[@mychanel4162]

Engem nemrég kezdek el csúfolni. Nagyon rosszul esik rengeteget sírtam. A barátnőmmel is ugyanaz van mindkettőnket csúfolnak .Most 6.-os vagyok félek hogy mindig így lesz.😭 Senki nem beszélget velünk. Próbálok úgy tenni mintha nem zavarna de nem megy.

[@st9lla]

Teljesen átérzem... engem elsőben szarrá vertek az osztálytársaim, és majdnem kiverték a fogamat.. ez még semmi. Lelkilek volt csak durva. Rohadt vékony vagyok. Sőőt! És amikor beteg vagyok,nem megyek iskolába, folyamatosan csak kibeszélnek, a fülem ketté állt amikor meghallottam mikről beszéltek rólam. Turkáltak a padomban.. (a tolltartomra rátapostak) tanár szeme láttára. 13 éves vagyok, 1. Óta utálnak, mái napig csak a kibeszélés megy. Remélem minden rendben jön, csak bízz magadban❤

[@lizah6476]

Engem ia szekálnak.11/L.Először is úgy kezdődött,hogy volt két legjobb barátnőm és megutáltak.Utáló csoport volt rólam.Mindenki megutált hirtelen.Nem tudtam mi miat.Mindenki megtudta minden titkomat,lúzer lettem mindenki szemében.Azt tudni kell rólam,hogy nem vagsok egy vékony kis lányka,de kövér sem vagyok,csak azért van hasam.Mindig a hasam,a hajam,és a ruháim miatt piszkáltak.Aztán úgy éreztem nem szeretnék élni.Minden nap úgy mentem iskolába,hogy mindenki nevetett rajtam.Nagyon rossz dolog.

[@l.larissza7802]

Sajnalom😢😢😭😭❤

[@viktoriaszollosnebucsuhazy8523]

Nekem is volt olyan időszak az iskolában amikor piszkáltak és utáltam odajárni. Ráadásul az iskolai diákbizottság elnöke voltam, szóval sokszor kellett szerepelnem az diáktársaim előtt. Engem is legjobb barátnőm kezdett bántani és még le is tagadta. Nem csak verbálisan az iskolában bántottak, hanem az interneten, névtelenül is. Viszont én úgymond szerencsésebbnek érzem magam, ugyanis nálunk a suliban az osztályfőnököm és több tanár is mellém állt az iskolapszichológusunkkal együtt. Így egészen rövid időn belül véget tudtunk vetni a dolognak. Nagyon jó döntésnek tartom, hogy mertem szólni az osztályfőnöknek és az iskolapszichológusnak is. Viszont még így is egy nagyon rossz időszakként emlékszem rá vissza és nagyon rossz időszak volt az életemben.

[@negiluy]

Iskolapszichológus? Hát nálunk ilyesmi nem volt sajnos. :(

[@viktoriaszollosnebucsuhazy8523]

Sajnos még ma sincsen minden iskolában, pedig nagyon sokat tud segíteni akár egy ilyen helyzetben is.

[@MysteryGirl041]

Meg kell jegyeznem, arra külön legyél büszke, hogy logopédus nélkül tanultál meg ilyen szépen beszélni! Ugyan nem tudom, akkoriban hogyan beszéltél, de ha tényleg súlyos volt, akkor hatalmas fejlődést értél el. :)

[@negiluy]

Köszönöm ❤

[@orsolyaszigethy1547]

Én arra vagyok kíváncsi, hogy az agresszorokból mi lett azóta? Nekem is voltak a tiedhez hasonló élményeim. Én azt tapasztalom, hogy azok akik engem kicikiztek és ki akartak közösíteni azok gyakorlatilag egy nagy nullák, nincs életük. Ugyan abban a morális mocsárban tengődnek és előrelépés sehol. Ellenben én azóta kitartok, megnőtt az önbizalmam de soha nem éreztették, hogy "menő" lennék, viszont meg vagyok elégedve az életemmel, apránként haladok előre. Te is egy Tünemény lettél, ès hihetetlenül magabisztos vagy, hiszel magadban, hanem nem blogolnál, nem érdekel mások véleménye, de persze mindenkinek jobb ha nincsen kitéve ilyen antrocitásoknak csak azért mert kövérebb/soványabb vagy akármiben más mint az átlag. Sajnálom, hogy te is áldozat voltál, de az a lényeg, hogy te, én, mindannyian akik ilyesminek voltunk kitéve, szerintem azért a legtöbben túlléptünk ezen valamilyen szinten és igyekszünk felépíteni egy életet, és jól érezni magunkat. Szakemberek azt mondják azok akik bántják a másikat , ők valójában magukkal nincsenek rendben, és valakire kivetítik, szerintem arra aki sebezhető. Viszont, tiniként ezt senki nem így fogja fel, hanem hogy "vele" van a baj. A mai napig nem állok be a sorba egyébként. Kevés barátom van, de őket tisztelem és szeretem, mégha legtöbbjükkel nem is vagyok napi kapcsolatban. A sorozatot még nem láttam, de már nagyon jó lenne. Örülök, hogy megcsináltad a videót, és mertél beszélni róla, szerintem másoknak is sokat fog segíteni, legalább a tudat, hogy nincsenek egyedül.

[@orsolyaszigethy1547]

Kiegészítésképp: a bántások előtt semmi bajom nem volt önmagammal. Viszont akkor kb két éven át, annyira rossz volt a közérzetem, annyira magányos lettem, úgy éreztem, hogy a kortársaim közül senki sem fog soha szeretni, ez még a beszólogatások megszűnése után is mély nyomot hagyott bennem. Aztán, szépen lassan rendbetettem a hozzáállásom. Nekem arra volt szükségem, hogy egyfelől voltak barátaim, akiket nem érdekelt hogy nézek ki, önmagamért szerettek és én is őket. Hihetetlen mennyit alakít az önképen az, ahogyan a többiek viszonyulnak az illetőkhöz.

[@negiluy]

Nem is olyan régen egyébként találkoztam egy sráccal, aki annak idején piszkált. Én sokat változtam és általában nem ismernek fel, vele is így volt. Ellenben én még a hangját is felismerem. A napi sokadik sörét vette a boltban, mikor elment, az eladó meg is jegyezte, hogy "milyen lecsúszott egy gyerek ez" és mesélt róla pár dolgot. Szóval érdekes dolog ez... Hát mindegy, tényleg remélem, hogy segítettem valakinek ezzel a videóval. :)

[@negiluy]

Igen, sajnos nagyon fontos mások véleménye (helyesbítek, inkább így mondanám: indokolatlanul fontosnak tartjuk mások véleményét) és baromira nem mindegy, milyen környezetben vagy. Szerencsés, akinek vannak olyan barátai, akik ki is állnak mellette. :)

[@jozsefbujaki8772]

13 éves lettem most és 9 éve bántanak na számólyátok ki akkor hány éves voltam 12 - 9

[@JaniTheDemon]

Engem is sokat bántottak az általános iskolában: gúnynevekkel illetek a kinézetem miatt, egyes fiú osztálytársaim is bántottak. Az ofő soha nem lépett közbe mert jó tanulók voltak. A tesi tanárunk állandóan terrorizált, mindig sírógörcsöm volt tesióra előtt. Szerencsére a szüleim nagyon sokat segítettek s felsőbe végre lett egy igazi barátom...

[@bokorbogi93]

Szia. Teljesen átérzem az elmondottakat. Engem is nagyon sokat bántottak kisebb koromban, a középsuliban már szerencsére nem. Sokszor nem volt kedvem iskolába menni, a tanárok engem annyira nem szivattak, inkább az osztálytársaim. Néha amint kicsengettek menekültem az osztályból és csak becsöngetés után mertem vissza menni....

[@gabikakovacs7812]

Nagyon sajnálom,hogy ilyenek voltak veled.Az én időmben nem volt ilyen.De ez az óta van több joga van egy gyereknek mint egy tanárnak,mert nem lehet fegyelmezni őket.Anyukám mondta,hogy mindig a legjobb barátnőd fog elárulni.És igaza volt,háromszor.Én magamba fojtottam és így 24-éve pánikbeteg lettem.Én két tanáromnak olvastam be 13-évesen és nem mertek szólni anyukámnak.Vigyázz magadra!

[@negiluy]

Hát, sokszor hallom és is a korosztályomat az ilyesmiről úgy nyilatkozni, hogy akkor még nem volt ilyen, amikor mi iskolások voltunk. Volt mindig, csak az eszközök mások. Mióta meg internet van és lehet kamu profilokat létrehozni és láthatatlanul piszkálódni.... pffff. Igyekszem, köszönöm. :)

[@gabikakovacs7812]

Remélem nem bántottalak meg.Én 46-éves vagyok és akkor tényleg más volt a suli.

[@negiluy]

Jajj dehogy, egyáltalán nem bántottál meg. Sőt, köszönöm a kommented. :)

[@MysteryGirl041]

Engedd meg, hogy emellett ne menjek el szótanul. Szerintem, amit te leírtál, az nem feltétlenül emiatt van. Bár tegyük hozzá, hogy azért mindez jó pár évvel ezelőtt történt, tehát akkor még nyilván más volt a szemlélet, én viszont nem a hanyatló pedagógiai szemléletben látom a hibát. Én úgy gondolom, hogy egyrészt a tanárokat nem tanítják meg arra, hogy megfelelően kezeljék a gyerekeket. Ezt értem arra, hogy nincs meg a módszertanul a gyerekek figyelmének lekötésére, megnyugtatására, illetve a különbségek kiküszöbölésére, enyhítésére. Egyébként meg az nyilván nem jó, ha a gyerek irányít, és a tanár aláveti magát, de nem kell feltételül autoriter szerepet sem betöltenie. Egyszerűen csak a tanárnak is el kell tudni ismernie, hogy a gyermek is gondolkodó lény, és hogy ő maga sem tud mindent, de nyilván határokat kell szabni, meg tudni kell vezetni a gyermeket, ha elakad. Nagyon sok minden van még, ha az elméletet tekintjük, amire szükség lenne a tanárképzésben, illetve valamilyen szűrő rendszerre, ami kiszűri azokat akik nem pályára valók. (Egyébként nagyon sajnálom, ami történt veled, és megértem, hogy ezek után nehéz objektíven, kívülről nézni a helyzetet, nagyon sok pozitív energia kell hozzá, neked is és mindenki másnak kívánok sok pozitivitást!)

[@szeretekkommentelni532]

Szia. Lehet neked írni valahol ezzel a témával kapcsolatban?

[@negiluy]

Szia! A [e-mail] címen elérsz.

[@millakvassay8977]

Engem kiközösítettek még áltsuli alsó tagozatában, igaz meg volt az ok rá, de ez csak egy évig tartott...azt viszont már nem nagyon értettem, hogy ez miért ment egész alsó tagozatban és még felső tagozatban, addig amíg le nem csökkent az osztály létszám és egy nagyon jó közösségünk nem lett Én is most mentem át gimibe...vannak áltsuliból szarkavaró(bocsánat a kifejezésért) osztály társaim, de eddig nem volt panaszom...bár igaz van egy legjobb barátnőm, aki mellettem áll és szerintem ezért sem mernek támadni. Aztán majd kiderül később mi lesz....😕

[@negiluy]

Kikerich, még mindig nem tudok választ fűzni a kommentedhez (nincs letiltva nálad ez a lehetőség?), úgyhogy külön kommentben leírom: De igen, nagyon sokszor. De ha kiderült, hogy bementek vagy valami, akkor utána rosszabb lett a helyzet és általában azt mondtam otthon, hogy ne foglalkozzunk vele, vagy hogy megoldódott. :/

[@itsveronikam]

Kitti, én azt tudom javasolni, hogy keress egy jó pszichológust a környéken, mert nem gáz pszichológushoz fordulni (és ezt most nem csak neked, azért ide írom), és segít rendesen feldolgozni a történteket, megtalálni a miérteket stb.. :)

[@negiluy]

Ilyen segítségre nincs szükségem, hál' isten, de valóban, nem gáz szakemberhez fordulni. :)

[@mokusdu5142]

Ezek az ,,emberek,, vagy nevezzük őket bárminek is, mindig, azaz mindig vissza kapják a sorstól azt amit ők másokkal müveltek. Te pedig Kitti, csak előre. A többi nem számit.

[@dilidokilany]

engem mindig lekovereztek, nem mondom h vekony voltam, kicsit volt hasi meg ilyenek, illetve a nevem miatt is allandoan megszoltak, kb semmilyen versenyen nem indultam, vagy progromon nem vettem reszt ahol tudtam hogy ki mondjak a nevem.. rossz volt, de az idovel felfogtam hogy nem kell magam szegyelnem, azoknak a szegyene akik mondtak dolgokat.. :) erre az ember rajon az idovel es sokkal erettebb is lesz nagyon jo a temaja a videonak remelem sok olyan gyerekhez eljut akik epp ezeken esnek at !

[@negiluy]

Igeeen, én is így voltam, csak ki ne mondják a nevem. :D A "Hello Kitty"- szívatásokról még nem is meséltem, de képzelheted, milyen népszerű voltam ilyen fronton is. Sajnos feltűnő nevem volt. :/

[@gergelybittera5052]

Én is átéltem kemény dolgokat, de hogy lányok is megélnek ilyen durva dolgokat, azt nem gondoltam volna..

[@dlucaa1488]

Gergely Bittera miért ne élnének meg durva dolgokat?? Tök sok nehézségen megyünk át, pont úgy ahogy a fiúk. Mondjuk én még nem éltem át durva dolgokat, de hát a fiú oszt.társaim sem. Még csak 11 vagyok.

[@dlucaa1488]

Akkor én elég szerencsés lehetek! Soha nem bántottak! Se szóval, se fizikailag! :0

[@Miamacska]

Detto, ugyan ezek a felelmek voltak bennem is...hala istennek talan mostanra mar kinottem. Engem is piszkaltak gyerekkoromban....volt h a nevem miatt.....volt hogy azert mert nem voltunk olyan gazdagok mint az osztalyba jaro par gyerek es nem volt puma meg adidas cuccom...volt hogy azert mert apukam idosebb volt mint az o apukajuk....tehat kb mindenert. A legjobb baratnos arulas is ismeros, egy kozepsulit valasztottunk, o ott osszekeveredett valami lanybanda tagjaval es volt hogy legkopdostek, bejottek utanam a mosdoba es azt mondtak hogy olyan ronda vagyok ugy sem kellenek senkinek(elmeseltem neki hogy akibe szerelmes voltam srac megcsokolt es o persze ezt nem hitte el), es hogy szunetben elvernek....

[@Random1993e]

az a baj nem csak iskolában hanem még a munka helyen is ez van ott meg az van hogy minek akarsz elmenni budapestre dolgozni 1, pénzért meg élmény új helyeket látni új életet kezdeni de azt se engedik mert minek undorító ez az ország sajnos / engem 10 évig bántottak suliba szüleim miatt

[@helgazoe7614]

Váltottam iskolát, de nem lett jobb a hejzet.

[@KrisztiT]

Teljesen átérzem, azt amiről mesélsz :(

[@nikolettballa8329]

A pedagógus ha ilyet tesz, nem pedagógus :D undoritó. A diákok is de aki ilyen tanár az nem érdemli meg hogy a pályán maradjon.

[@negiluy]

Hát nem tudom... :( Lejjebb jött egy komment, miszerint a tanárképzésben vannak már változások ez irányban. Talán a régi, rossz hozzáállás kikopik és nem fordul elő már olyasmi, mint velem.

Kitti, ez borzasztó :'( Ezeken én is átmentem, csak nem ennyire durván. A tanáraid pedig GUSZTUSTALANOK. a gyerekek gonoszkodása is durva, de felnőtt emberek.... Egy koa pozitív : a tanárképzésben sok helyen már elfogadás, kooperáció is középpontban van. Egy picit hasonló témában raktam ma én is fel videót, mert undorodom ettől a gonoszságfolyamtól.

és az egyetem pedig azért is szuper, mert ezek az ostoba emberek oda annyira nem kerülnek be.

[@negiluy]

Oh, hát ezt nagyon jó "hallani". Nem tudtam, hogy van ilyesmi a tanárképzésben, de most azért jobb kedvem lett, köszi, hogy megírtad! :)

[@negiluy]

Meg azért már felnőttebbek vagyunk ott már, ha valakit nagyon nem csípünk, abban a korban talán nem folyamatosan kikezdjük, hanem tartjuk a szánkat.... :/

[@Dan-fd7kg]

Engem csesztetnek a semmiért, és próbálom elmondani a tanároknak, hogy nem hagynak, nem hiszik el

[@Dan-fd7kg]

Úgyhogy nem vagy egyedül