Bernáth Zsolt: A felhő meg a nap - hangosmese (2001)

Könyv alakban nem megjelent mese
Elmondja: Milka Julianna
A szerző 2021 előtt megjelent művei ingyen olvashatók a Magyar Elektronikus Könyvtárban: bit.ly/3jxMkiy
A szerző 2021-től megjelent könyvei megrendelhetők: www.cerkabella...
A szerző személyes oldala a moly.hu oldalon itt érhető el: moly.hu/alkoto...
Wikipédia: hu.wikipedia.o...
A FELHŐ MEG A NAP
Szomorú vagyok, kedvenc mókamesterem - szólt a királyfi. - Vidíts fel engem!
A mókamester felszedelőzködött a trón mellől, ahol aludt, kinyújtóztatta tagjait, és így szólt: - Mit szeretnél, királyom? Hányjak cigánykereket, bukfencezzek? Hozzam a csörgőimet?
A királyfi fáradtan legyintett, és a mókamester gondolkodóba esett. Hogyan is járhatnék gazdám kedvében, töprengett. Már hetek óta csak szomorkodik, és nem mondja meg, hogy miért. Mit tehetnék? Hogyan nyissam meg a királyom szívét, és hogyan töltsek bele egy kis vidámságot?
Mit szólnál egy tükörhöz, uram? - kérdezte aztán. A királyfi csak bámult, nem értette a kérdést. De a mókamester térült-fordult, és már kezében tartott egy parányi tükröcskét.
Nézz csak bele, gazdám - szólt. A királyfi unottan bár, de engedelmeskedett. - Mit látsz?
Magamat - mondta a királyfi.
És még? - türelmetlenkedett a mókamester. - Nézd meg a szemeidet!
Szomorú szemek - mondta a királyfi. - Kék szemek, mint az ég, és borúsak, mintha eltakarta volna a felhő a Napot. Talán esni is fog.
És hol a Nap? - kérdezte a mókamester.
Mögötte.
Ott van, vagy nincs?
Ott van, de hát mondtam...
A mókamester felugrott, a tükröt odaadta a királyfinak.
És mi lenne, ha elijeszteném a felhőket? - szólt, azzal hatalmas lélegzetet vett, és kiáltott egy nagyot: - Húúúú!!
A királyfi megijedt, hátrahőkölt, aztán meglátta a mókamestert, amint vöröslő arccal, kidülledt szemekkel bámulja őt, és közben kilóg a nyelve, mint egy kiskutyának. Felnevetett, annyira mulatságos volt az egész. Aztán újra belenézett a tükörbe.
Eltűntek a felhők! - örvendezett nyomban. - Nézd, hogy süt a Nap!
És valóban, fény gyúlt a királyfi szemében, és kisimult fáradt arca.
Köszönöm, kedves mókamesterem! - hálálkodott. - Milyen jó, hogy vagy nekem!
A mókamester mosolygott, és ezt mondta: - Nem szeretnéd inkább te magad megtanulni, hogyan kell elűzni a felhőket?