Bernáth Zsolt: A veszekedő ujjak - hangosmese (2001)

Könyv alakban nem megjelent mese
Elmondja: Milka Julianna
A szerző 2021 előtt megjelent művei ingyen olvashatók a Magyar Elektronikus Könyvtárban: bit.ly/3jxMkiy
A szerző 2021-től megjelent könyvei megrendelhetők: www.cerkabella.hu/bernath-zso...
A szerző személyes oldala a moly.hu oldalon itt érhető el: moly.hu/alkotok/bernath-zsolt
Wikipédia: hu.wikipedia.org/wiki/Bern%C3...
A VESZEKEDŐ UJJAK
Megesik, hogy a kezünk ujjai is összevesznek. Elhiszitek, vagy sem, bizony megtörténhet. Saját fülemmel hallottam, hogy van ilyen, és ha gondoljátok, most elmesélem nektek. Egy nyári délutánon történt. A középső ujjam lustán kinyújtózott, majd büszkén kijelentette:
- Én vagyok a világ közepe!
A többiek csak bámultak.
- Mi vagy te? - kérdezte a gyűrűsujj.
- A világ közepe - ismételte az előbbi. - Mindent hozzám viszonyítanak. Még titeket is - tette hozzá, és nagyképűen kihúzta magát. A gyűrűsujj kicsit összeráncolta a homlokát, de nem volt rest a válasszal.
- Aha - mondta. - A világ közepe. És akkor mit szóljak én? Rám aranygyűrűt húznak, feldíszítenek, és mindenki, aki szerelmes, és házasodni készül, engem bíz meg, hogy ezt világgá kürtöljem.
A mutatóujj mindeddig csendben hallgatott, most felnevetett.
- Gyerekek, nincs jobb dolgotok? Nézzetek rám! Észrevettétek már, hogy a ti cicomátok, hatalmas világközepetek nem ér az égvilágon semmit, ha munkáról van szó? A gazda engem vesz elő, ha mutatni kell valamit, ha dorgálni kell valakit, és ha megkóstolja a krémet a tortán, akkor is engem hív segítségül. Ti csak kolonc vagytok a nyakán, semmi más! Ezt vegyétek tudomásul.
Ezt már nem hagyhatta szó nélkül a hüvelykujj.
- Méghogy kolonc! - füstölgött. - Nekem mondod ezt, aki nélkül a gazda nem lenne képes semmit megfogni, nem tudna kapaszkodni, és még azt se tudná megmutatni a világnak, hogy minden rendben van? Miről beszéltek? Bár ami igaz, az igaz, van itt egy közülünk, aki tényleg nem csinál semmit.
Minden szem a kisujjra szegeződött, aki eddig békésen aludt. Az ujjak bólogattak. Elfelejtették már a bosszúságaikat, mert végre akadt valaki, akit közösen lehetett szidalmazni. Felháborodva morogtak egy ideig, ám a kisujj rá se hederített az egészre.
Kényelmesen elnyújtózott, és azt álmodta, hogy egy kisgyerek kapaszkodik belé meleg kezecskéjével, így vezeti őt az édesapja. Ennyi elég volt a legkisebb ujjacskának, és nem törődött az acsarkodó többiekkel.