Bernáth Zsolt: A veszteségről - hangosmese (2001)

Könyv alakban nem megjelent mese
Elmondja: Milka Julianna
A szerző 2021 előtt megjelent művei ingyen olvashatók a Magyar Elektronikus Könyvtárban: bit.ly/3jxMkiy
A szerző 2021-től megjelent könyvei megrendelhetők: www.cerkabella.hu/bernath-zso...
A szerző személyes oldala a moly.hu oldalon itt érhető el: moly.hu/alkotok/bernath-zsolt
Wikipédia: hu.wikipedia.org/wiki/Bern%C3...
A VESZTESÉGRŐL
- Miért sírsz, bácsi? - kérdezte a kisfiú. A lehajtott fejű ősz öregember nem válaszolt. Kezébe temette arcát, és a kisfiú azt hitte, a bácsi szégyelli megmutatni könnyáztatta arcát. A kisfiú megértette ezt, hiszen mindenkitől azt tanulta, hogy a fiúk sosem sírnak. De aztán a bácsi mégis megszólalt.
- Elvesztettem valamit - mondta halkan. A kisfiú megélénkült.
- Elvesztetted? Segítek megtalálni. Talán a közelben szórtad el?
- Nem szórtam el, egyszerűen eltűntek. S mire észrevettem, már nyomuk sem volt. Ez fáj. Hogy el sem búcsúzhattam tőlük.
A kisfiú gondolkodóba esett.
- De hát, amitől elbúcsúzol, azt nem is veszíted el. Azt csak elengeded.
- Igaz - felelte a bácsi - De ezek olyan gyorsan tűntek el, hogy időm sem maradt elköszönni. És most fáj az üresség, fáj a sok hely.
A kisfiú megsimogatta az öregember fejét.
- Mit vesztettél el, bácsi? Megmondod? Talán a pénzedet? A bicskádat?
- Nem, kedvesem - mondta az öregember, és felnézett. Árkokkal szabdalt arcán könny csillogott. - Az illúzióimat vesztettem el, amit a világomról alkottam. Tudod, kisfiam? Az illúzióimat.
- Nem értem - töprengett a kisfiú. - Hogyan lehet elveszíteni azt, ami nem is létezik?