Bernáth Zsolt: A zenemanó - hangosmese (2001)

Könyv alakban nem megjelent mese
Elmondja: Milka Julianna
A szerző 2021 előtt megjelent művei ingyen olvashatók a Magyar Elektronikus Könyvtárban: bit.ly/3jxMkiy
A szerző 2021-től megjelent könyvei megrendelhetők: www.cerkabella.hu/bernath-zso...
A szerző személyes oldala a moly.hu oldalon itt érhető el: moly.hu/alkotok/bernath-zsolt
Wikipédia: hu.wikipedia.org/wiki/Bern%C3...
A ZENEMANÓ
Élt egyszer egy apró kis emberke. Senki nem tudta az igazi nevét, ezért úgy hívták: A zenemanó. Ez a picike, nagy fülű manó nappal aludt, éjszaka pedig belopakodott az emberek álmaiba, és dalokat énekelt, vagy éppen csodaszép dallamokat játszott gitárján. Az emberek mikor felébredtek, rendszerint nem emlékeztek ezekre az álmokra, csak örömmel nyújtózkodtak egyet, és ezt mondták: - Milyen jól aludtam az éjjel!
Azonban volt néhány ember, aki nem felejtette el a zenemanót, ők, amikor reggel felkeltek, az első dolguk az volt, hogy leírták azokat a dallamokat, amiket álmukban hallottak. Ezekből az emberekből lettek később a zeneszerzők. A manó irigyen figyelte ezeket az embereket, mert ő azt szerette volna, ha senki sem emlékezik az álmára, és a zene csak az övé marad. Ezért egyszer panaszhoz ment az Álomtündérhez, aki az emberek álmaiért volt felelős.
- Mondd meg nekem, hogy miért engeded az embereknek, hogy emlékezzenek a zenémre? - követelte mérgesen. Az Álomtündér elmosolyodott. Szerette a zenemanót, így nem tudott rá haragudni.
- Az emberek nagyon elfáradnak estére - mondta. - Tudod, rengeteget dolgoznak, és nagyon várják már az éjszakát, hogy lepihenhessenek végre. Te megédesíted az álmaikat, és ők hálásak ezért, még ha nem is mondják el neked. És van, aki továbbadja azt a csodálatos zenét, amit tőled hall. Miért irigyled hát tőlük ezt? Hiszen szebbé teszed ezt a világot!
- Én nem az emberek világát akarom szebbé tenni - morgott a zenemanó. - Én az álmokat akarom megszínesíteni.
- De bolond vagy! - nevetett az Álomtündér. - Azt hiszed, hogy van különbség az emberek világa és az álmaik között? De hiszen minden ember azon dolgozik, hogy az álmait valóra váltsa! És amit te adsz nekik, az örökre megmarad! Az a sok zene, amit küldesz, az a sok dal, amit énekelsz, az mind elveszik! Csak az marad meg, amire emlékeznek. Ezért jó, ha ez emberek emlékeznek az álmukra. Így van miért dalolnod.
A zenemanó percekig csak töprengett az Álomtündér szavain, aztán széles mosolyra húzta a száját. - Akkor ezentúl hangosabban fogok énekelni, hogy mindenki emlékezzen az álmára.
Az Álomtündér felemelte az ujját, és intett. - Ne tedd! Énekelj csak halkan, úgyis csak az hallja meg, aki nem fél az álmaitól. És ne aggódj, aki nem fél az álmaitól, az megérdemli, hogy hallja az éneked.
Azzal az Álomtündér eltűnt, a zenemanó pedig a dolgára indult. Úgy elbeszélgették az időt, hogy észre sem vette, hogy beesteledett.