Dékány Nikolett - 4 SLAM POETRY OB ELŐVÁLOGATÓ

[@holdencaulfieldable]

Ha lenne meleghazassag, gondolkodas nelkul megkernem a kezet. Zsenialis

[@papajani5206]

Azta ez nagyon jo volt

[@dorottyahalasz7026]

🖤🖤🖤

[@belamuhely]

uhh ez nagyon jó volt

[@krisztianhusz5089]

[@louiskorrekt6844]

skrizofén?

[@annakiraly2288]

miért lenne?

[@joshdancato2052]

A végén az a beúszó zene annyira mű, annyira addiktív. Kár, hogy az előadása neki is, akármilyen mélyenszántó gondolatokat is tartalmaz belül, attól még borzalmasan van tálalva.

[@bugarcica]

Josh Dancato abszolút egyetértek! :)

[@joshdancato2052]

Szép dolog az önirónia. Azt hitted csak idejöttem "sz@r"-ozni? Neeeem. Véleményt írni jöttem. Észrevételt írni jöttem. Reménnyel teli jöttem. Akkora potenciál van benned, hogy az hihetetlen és ehhez még csak azt sem kell hozzátennem, hogy szerintem. De még csak s*gget se kell nyalnom, mert te magad is érzed, hogy van benned valami és a visszajelzések is azt igazolják. Király volna kihasználni az értékeidet és erősíteni őket, és végre a nők nevében is felszólalni, nem csak egy erőltetett valamit idedobni a közönség elé. Amikor az emberek meghallanak egy nőt, alapjáraton véve negatívan állnak hozzá. - szinte mindenki előítéletes, ki így, ki úgy, ez tény, nekem a legtöbb lány barátom is ellenzi a női rap/slam-et, ami nonszensz, de ebbe ne menjünk bele ennél részletesebben, van remény - .Abszolút nem kell az, hogy az illető, aki előad a nemi szerepeken ugráljon, pont ez teszi az egészet már mentegetőzéssé. JA ÉN NŐ VAGYOK, EZT KIHANGSÚLYOZOM. Nem. Első sorban, ember vagy. Azon belül kezdődnek a sztereotípiák és előítéletek, amik benned is működnek, önmagaddal szemben. Írom ezt úgy, hogy nincs vaginám, viszont a szívemen hordozom az igényes, női megnyilvánulást és az elnyomást rohadtul ellenzem mindenféle téren, mindenféle tekintetben és az igényességet igénylem. Írnám azt, hogy nem kell többet belefektetni, de kit álltatnék? Igenis többet kell belefektetni annak, aki """""csak""""" egy nő, mert rohadtul a tudtára kell adnia az embereknek, hogy NEM """"CSAK""" az! És ez rohadtul nehéz lehet. Az emberek elvárásokkal indulnak úgy, hogy még csak felmentél a színbadra, ahol szinte ilyesmiket gondolnak az emberek: " Cicije van. Szülni fog. Anya. Mama. Hány gyereke van? Család. Mit is keres ő itt? Miről is fog beszélni, a menzeszéről, ugye nem.. add istenem! " Elég ostobaságnak tűnhet, de talán van benne ráció. Én értem az iróniát. Nő vagy, a nőkről az hírlik, hogy nem szabad káromkodniuk, ezért azt teszed. Viszont ennek fordított pszichológia hatása van - ide már ide kell tenni a szerintemet, mert valaki még belém köt - . Fantasztikus hangod van, jól játszol vele, ezt én szerintem tovább kéne fejleszteni. Mert ha ez a birtokodban van, egy hajszál választ el attól, hogy elismerjenek azok a laikusok is, akik számára sosem leszel több egy domborműnél, aki tud szülni. VISZONT. Ezzel szerintem te is tisztában vagy. Hiszen az egész előadás egy megrendezett műsor és ezzel nem akarlak sértegetni. Távol áll tőlem. De fel van építve: Bekezdés- Vádaskodás, Tárgyalás- Buzdítás, szemrehányással körítve, Befejezés- Sajnálatra való ráhatás. Őszintén szólva majdnem lefordultam ültemben a helyemről, mikor meghallottam a beúszó zenét és a mondataidat. Sajnálom a veszteséged. Tényleg. Vesztettem el családtagot, ahogy mindenki. De ez, nagyon övön aluli volt. Mindenki élt már át hasonlót, mindenki szereti az édesanyját, mindenki meghatódik, ha valami történik vele és arra apellálnak, hogy egyszer nem fogja többé megcsinálni azt a finom, baracklekváros palacsintát, amit úgy szerettél... már ezt írva is elszomorodok. De ez nem volt fair. Mert tökéletes arra, hogy mímelj egy nyerést, de te magad is érzed szerintem, hogy a nyerésig volt elegendő, mert ezzel együtt vesztettél is valamit. Önmagad. A hiteled. Áruba bocsájtottad a saját fájdalmad, áruba bocsájtottad a családtagod elvesztését, ezzel a húzással. Az édesanyád -Isten nyugosztalja szegényt- nem ezt érdemli. Szép dolog a megemlékezés, de nem egy versenyen. A versenyen ki az az undorító féreg, aki azt mondaná, hogy: Nem, tudod mit? NEM ÉRDEKEL! Engem nem hat meg a te édesanyád! Senki nem mond ilyet. Mert nem illik, mert nem lehet. Érzed és érted ezt? A témád megkapó és néhol igenis felpillantok, hogy... na ez igen. Ezt is kimondta valaki. Ráadásul olyan, akit alapjáraton alárendelnek nemi okokból. Nade. Haragot, mégis sírhatnékot látok az arcodon, a hangodon. Kövezzenek meg, ha tévedek, de én szerintem a slam, nem a haragból, dühből kelljen, hogy szóljon. A Slam, nem egy showműsor. Egy kulturális iróniával tarkított irodalmi nívó. Röviden: KITIN. Páncél. Ami felvértezi az embereket, odaadja nekik az értékeket, a gondolkodást, érzéseket kelt a másikban, elmennek az emberek és kapnak NEM POFONT, hanem szemfelnyitási lehetőséget. Te pofont osztogatsz. Nincs ezzel semmi gond. Én számomra az előadásod volt fura. Hiszen vagdalódzol, egyből magyarázkodsz és sértődött kiscicaként támadsz, az ott lévőkre, idézőjel, mert ugye semmi ilyesmi nem történik, csak verbálisan. Az emberek szórakozni járnak kb. mindenhova. Szórakozva gondolkodni. Nem látom a közönséget. Csak hallom őket. Jobban mondva, nem hallom őket. Ha csak nem egy stúdiófelvétel, akkor megtippelném, hogy mi történik éppen: senki sem nevet, senki sem reagál, mindenki lehajtot fejjel ülhet, hogy most kaptak egy hatalmas pofont, ami még most is tart és kellemetlen, no nem azért mert betalált, - pedig szinte biztos, hogy egy része mégis- hanem mert baromi jogtalanul súlyt le ránk. Kínos csend honol végig. Nesztelen mindenki. Levegőt alig mernek venni. Mindenki tudja, ha megszólal, vagy nevet, ő kapja az első halálos ítéletet. Nem tudom ez így átjött-e, vagy csak annyit láttál, olvastál, hogy egy barom írogat neked... de én örülnék, mert itt a helyed. Kemény Zsófi mellett volna még egy kedvencem. - Én amúgy abszolút laikus versíróként, nem hivatalos slammerként - írom ezeket az észrevételeket, úgy, hogy én nem merek kiállni, mert tudom, hogy mit és hogyan kéne előadnom, "de nem hinném, hogy megütöm a saját mércém" szinten állok a témával, az előadásom nem túl jó stb. de most nem rólam van szó, viszont, így talán jogosan írhatod, gondolhatod, hogy álszent vagyok. A véleményem pont annyit ér számodra, amennyire valósnak érzed, amenniyire számodra az. Továbbá, abszolút nem ismerlek, ha gondolod elolvasod, ha gondolod megfontolod amiket írtam hirtelenjében, lelked rajta, természetesen , a döntés a tiéd - . További szép Slam-elést!

[@bugarcica]

Ne haragudj a reakciómért,de egy embert, aki sem az arcát,sem a rendes nevét nem vállalja fel,ide jön és két mondatban leírja,mennyire pocsékul adom elő ezt a szöveget-ne nézd trollnak! Mindig úgy megyek fel a színpadra,elsősorban mint egy EMBER és aztán mint NŐ, ez kivédhetetlen,mert az vagyok! Ezzel az Ember és Nő eszmével abszolút egyetértek,sajnálom viszont,ha ez nem jön le! A slam poetry általában fel van építve,nálam nem KITIN,nálam terápia,vlmikor haragból szól,vlmikor csalódottságból,de mindig igyekszem buzdító,elgondolkodtató és pozitív is lenni! Édesanyám halálát felhozni nem tartom mesterkéltségnek,nem azért írtam bele,h ezzel bárkit is meghassak, hanem pont azért,h elgondolkodtassam azokat,akik az utolsó mondat felett átsiklottak volna. Kell egy megrendítő személyes émény,h hiteles legyen az olyan ember számára is, akinek alacsony az empátia küszöbe, és pont ahogy írod,mindenkinek van baracklekváros storyja és anyukája. a szöveg arra fut ki,h kicsit többet foglalkozzunk a szüleinkkel való kapcsolatunkkal. Nem tudom voltál-e már élő slam eseményen vagy csak a videókat nézed,de annyit tudok mondani,h egy videó kb. 50%-ot ad vissza az élményből. Egy színházi előadás is sokkal gyengébb a youtubon,mint élőben,mert élőben energiák áramolnak az előadó és a közönség között, ami megsokszorozza,valódivá teszi az élményt. Nekem ez egy nagy pillanat volt ott és akkor, és biztosan állíthatom nem csak nekem. A közönség nem ült csendben sőt, folyamatos reakciók fogadtak amik a nevetés és a megfagyás váltakozásai voltak. Ezen a videón zajszűrő van,ezért nem hallani semmit,amit egyébként sajnálok is. Ha megnézed a többi előválogatós videót magad is hallhatod. A zene pedig abszolút véletlen volt, Chi Korea nem tudta,mi lesz a szöveg vége,ő csak az időtúllépést jelezte,lehet ez vlkinek üti a nyál küszöbét,szerintem szép véletlen volt ez is. Ja és amúgy is káromkodok(sajnos). Tisztában vagyok vele én is,h mindig lehet jobb minden, én is ezen vagyok hidd el! Folyamatosan fejlesztem magam, és próbálom magamból kihozni a legtöbbet. Te magad nem mersz színpadra állni, ne így legyél kemény magaddal szemben.DE légy mindig és mindig keményebb,mint másokkal.Szívesen veszem a tanácsaidat,viszont neked meg azokat kell megtanulnod jobban tálalni. Mert ha valóban segíteni akarsz, akkor ne oly módon, ahogy azt az első kommentedben tetted! Szerintem.

[@joshdancato2052]

Kb. 8 éve használom ezt a nevet, ezzel a fiókkal, ez egy deviantartos név, saját rajzzal. Ez is én vagyok. Aki akar meg tud találni - csak sajnos olyanok találnak meg, akiknek nem kéne, az inkognitó pedig jó dolog tud lenni - .Igazad van, az első kommentemet eltávolítom szerintem, annak tényleg nem volt értelme. A többi leírtaddal viszont, néhol egyetértek, néhol nem. Az összes többivel kapcsolatban leírtam amit gondolok. A véleményed nem tudom és nem is akarom megmásítani, sem az előadásmódodat, se semmit. Amit én úgy éreztem, azt nem biztos, hogy más is úgy érzett. Sajnos nem voltam még valódi előadáson, - színházban igen, szóval értem amit írsz. De pl. színházi előadást nem is bírok megnézni youtube-on, slam-mel ellentétben, mert pl. ez szépen össze van rakva. - viszont, eljön ennek is az ideje úgy gondolom. Önmagammal szemben pl. teljesen másképp megy. Míg, neked markáns, erős hangod van és tudsz és szeretsz is hangosan előadni, engem kifejezetten taszít a hangoskodás, valószínű a közönség reakcióival se tudnék mit kezdeni, meg még van pár kifogásom :D. Persze, ez megszokás kérdése, gondolom neked is szokni kellett.