EGY ELHIBÁZOTT ÁLLÁSINTERJÚ KÉRDÉS - [SZEMÉLYES SZTORI]

[@attilaszathmari5021]

Az igazán sikeres emberek azok, akik fel merik vállalni, ha hibáztak és mernek felelősséget vállalni, arról nem is beszélve, hogy ebből más is tanul.

[@antal9873]

Hasznos volt.

[@andreaevabohaknelenkei8203]

Az vajon mennyire szimpatikus egy munkaltatonak, hogyha en 10 ev mulva is, meg ugyan abban a pozicioban akarok dolgozni? Lehet pont ezt nem akarja hallani...

[@TinaBettinaful]

Ahhoz, hogy 3-5-10 évet egy munkahelyen töltsön a dolgozó ahhoz talàn meg kellene becsülni a munkàs embert, a kölcsönös tisztelet, olyan fizetés amiből képes az ember egymaga is megélni (lakbér, rezsi, kaja, ruha stb.) Most màr itt lenne az ideje, hogy ne "rabszolgaként" éljünk az orszàgunkban ha màr ennyi multicég ellepett bennünket!!!

[@4dillusions]

Ha ugyanazt a fizetést adják több évig nyílván váltani kell, de azt ne várd, hogy a munkáltató ezt be fogja látni, hanem inkább keres mást, akinek jó minden úgy, ahogy van, vagy legalábbis azt hiszi, hogy ez van. Sok ilyen tévhit van a munkáltatóknál, amiket vagy cégméret, vagy egyszerűen a vezetőség hozzáállása miatt nem fog/akar átlátni. Ilyen tévhit, hogy több éve a cégnél dolgozót le lehet cserélni egy útcáról jött emberre teljesen egyenértékűen és csak a létszám a lényeg. Nem minden munkahely helyettesíthető betanított munkás szemlélettel és sok kulcsember megy el, vagy távolítanak el ilyen hozzáállással még úgy is, hogy adott vezetőnek, aki ezt jóváhagyja van a múltjából szakmai ismerete is és elvileg rá is lát a projectekre. Sok esetben persze a látványos meetingeket tartó, de amúgy nem túl értékes munkaerő a vezetőség szemében érhet sokkal többet, mint egy olyan, aki csendben végzi a dolgát és közben sokminden az ő fejében van. De ez már ilyen karrierépítős történet inkább.

Ja hát csak az a kérdés, hogy ha semmilyen keresztmetszetben nincs a pozíció az álmaim al, akkor érdemes- e erőltetni. Mennyi a mi hazugságunk ára? Mikor jön rá egy munkáltató hogy a munkavállaló nem az ellensége...

[@mesihunyor990]

Hmmmm, hát ez a felfogás a munkáltatói oldalról számomra nagyon érdekes. Értem, hogy a pénz beszél és hogy ez általában nagy költséggel jár és szervezeti oldalról ez pénz kidobásnak tűnik, viszont emberi oldalról nézve a kérdés, miért is kellene már az elején kimondani, hogy én 5-10 év múlva is itt leszek ugyanebben a pozícióban? Ahhoz hogy én azt tudjam mondani, hogy 5-10 év múlva is itt leszek, ahhoz el kell kezdenünk együtt dolgozni és a mind a két oldalnak tennie kell azért, hogy a beilleszkedés sikeres legyen mindkét fél számára. Szerintem irreális elvárás ez a munkáltatók részéről, és szerintem nem is kellene erről beszélni az interjúkon először, hogy ki meddig marad, hanem mondjuk, ha felvették az illetőt közben monitorozni, hogy hol tart a munkavállalól. Mert amúgyis "ember tervez, Isten végez" Én pl rendszeresen megküzdök ezzel a kérdéssel, hogy fiatalabb koromban, miért volt "annyi" munkahelyem? Basszus, azért mert emberként keresem a helyem és mert szeretnék élni és tapasztalni is, ami nem egyenlő azzal, hogy ha pl van egy jó munkahelyem, ahol jól érzem magam és szeretem a munkát, beilleszkedtem, szinte minden ok, vannak sikereim és kihívásaim is és jön egy új lehetőség, akkor rögton kiugrok, mert új lehetőség. Egyik interjúztató sem nézte még azt, hogy jaj de jó, ennyi tapasztalattal jön, akkor a tapasztalatait tudjuk majd használni, hanem inkább mindenki azt, hogy hát ez két hónap után biztos lelép......Biztos? Mi a biztos? Nem akarok politizálni, de a régi rendszerben az 5 éves terv volt a biztos., és végül sokszor az sem lett biztos........És amúgy nincs bajom a hosszú távú tervekkel, mert legyenek, cégeknek kell is hogy legyen, de azért legyünk már rugalmasabbak.........