Egy heti VLOG, ami tavaszi rendszerezésről és nagytakarításról szólt volna

[@katavarga3617]

A videó nézése közben, mikor jött a takarítás után a valóság, ismét eszembe jutott az a kettősség, amit én is éreztem akkor... Amikor a saját hétköznapom közben mellkason vágott a valóság másik oldala...😔 Viszont ha nem baj, leírnám azt, hogy kik azok, akik sebezhetőbbek a mostani fals információk áradatában, és kik azok még, akikkel kell erről a témáról beszélni. Mert fontos, hogy ők se féljenek! ❤ Természetesen engem is elszomorít, megráz és dühít az, ami most az ukrán-orosz vonalon történik. Mindenkinek megvan a véleménye a jelen helyzetről. Viszont szeretnék arról írni, amiről eddig kevesen írtak... Ti is látjátok, tapasztaljátok, hogy mennyi fals, elferdített információ kering a neten. És ezt nem csak Ti olvassátok, halljátok, hanem a gyerekek is. Kérlek titeket, ne hagyjátok bizonytalanságban, félelemben a gyermekeiteket, ne engedjétek, hogy befolyásolja őket nem csak a média, hanem azok az emberek is akiket bármilyen platformon követnek. Beszéljetek velük Ti, ne csak az osztálytársak, barátok, youtube-on vagy tiktok-on követett személyek. Ti is tegyétek félre sérelmeiteket, haragotokat, és igyekezzetek nyugodtan, határozottan beszélni velük erről a borzalmas helyzetről. És még valamit ne felejtsetek kérlek... Akárki kezdte, akárkit tartotok hibásnak, nem a vétkesek mennek harcba, és áldozzák fel életüket, nem azok szenvednek, veszítik el szeretteiket akik egy tollvonással ezt meg is szüntethetnék. Egy háborúban nincsenek győztesek, csak is vesztesek! Mert az ember nem oroszként vagy ukránként, hanem egyazon emberi faj tagjaként vérzik és szenved.🖤

[@inzsoljulia]

Köszönöm a gondolataidat Kata!

[@Bambim01]

Kedves Julcsi! Nagyon köszönöm a szavaidat a videó végén. Nagyon jól megfogalmaztad és átadtad, hogy mire érdemes és fontos most odafigyelni, mind a külvilág, mind pedig saját magunk tekintetében! Hála érte!

[@Zizzy19]

Drága Julcsi, több éve követlek, de a régebbi videóidat most kezdtem el visszanézni. Imádom az összeset, annyira megnyugtató, kedves, színvonalas az összes régebbi videód is, mindet imádom!! Annyira jó, hogy megtaláltalak!😊❤

[@viktoriapolyak1800]

Szia! Nagyon jó és fontos, hogy ilyen fontos kérdésekről is beszélsz a videóban. Örülök, hogy végignéztem. Jó, hogy említetted, hogy március az endometriózis hónapja. Sajnos sorstárs lettem, múlt héten műtöttek.

[@kataolah2672]

A párnacsata fb felületén nyitottatok egy ventillálòs posztot, ami nagyon jò ötlet volt, pont kellett az a pár mondat, hogy kiadhassam / kiadhassuk magunkbòl a bennünk kavargò bármit. Az ötletet továbbvittem egy másik csoportba, ahol válaszul kaptam egy nagyon jòl alkalmazhatò technikát, amikor úgy érezzük, hogy tennünk kéne még vmit, akkor egy 10-15 percre imádkozzunk/ meditáljunk/ sugározzuk a fényünket( jò időben egy padon pl) koncentráciò nèlkül. Egyrészt az elme egy picit megnyugszik, mert ez is , tevés’, másrészt egy picit feltölti a lelket is kis időre. Harmadrészt lehet, hogy pont ez kell vkinek a világon, hogy megvilágosítson számára egy másik lehetőséget, persze ez már a spiri része, de ettől függetlenül az 1-2 pont nagyon is releváns marad

[@MyNeverland-Eszter]

Köszi Julcsi! Jó látni, hogy tényleg mindenki mindent megtesz, amit tud, és segít ahol tud. Reméljük, hogy mihamarabb megoldás születik erre a helyzetre.

[@inatafortuna]

Motivation on! Kedvet adtál a takarításhoz, holnap neki állok én is :D Szoktam legalább két hetente, vagy amikor úgy látom, szóval nincs olyan nagy káosz, de egy sima heti takatírásnak pont ideje lenne, meg egy apróbb szelektálásnak. Én szelektálni is elég gyakran szoktam, úgy fél évente vagy 2x, nem szeretem a sok kis limlomot tartogatni. ❤

[@demirolle]

Kedves Julcsi. Köszönöm szépen ezt a videót. A gondolataid sokat segítenek másokon szerintem (nekem biztos). Köszönjük a videóid.

[@zoltannemonoki2215]

Nagyon köszönöm ezt a videót!! Nagy szükség volt rá!!! ❤️

[@ye281]

Köszönöm, hogy vagy, Julcsi!

[@kingaerika7131]

Nagyon jó volt köszönöm szépen kedves Julcsi 🤗😘🤗

[@sosemvolt1]

A múlt héten volt az idei év legrosszabb időszaka, számomra és erre jöttek a hírek amitől végleg kész lettem. Valami hasonló következtetésre jutottam én is. 3 napba telt mire sikerült kirángatnom magam a gödör szélére. A leginkább az a gondolat viselt meg hogy tehetetlen vagyok. Aztán rájöttem hogy tudok segíteni kicsit én is, és az hogy segítettem kicsit rajtam is segített . Szerettem volna hogy tudd sokat jelentenek a videóid a nehéz időszakokban. Segítenek helyre állítani a leleki békém és nem érzem magam annyira elveszetnek. Köszönet érte.

[@balintkenesei]

Kedvenc cameo-m 12:40 -nél a fagyis kocsi zenéje

[@zitaserei1766]

Jesszus, meg volta róla győződve, hogy az utcán ment (csak fél szemmel, füllel voltam a gép előtt...)!!! még jó, hogy ezt elolvastam... 🤣🤣🤣

[@erzsebetfazekas4709]

❤️🤗

[@noraspengler699]

Szia Julcsi! ❤️ Megkérdezhetem, hogy ennyi idő elteltével is praktikusnak találjátok-e a csempefestést? Mi is pont felújítás előtt állunk és amit csak lehet mi szeretnénk megcsinálni. Valószínűleg nálunk is zuhany lesz majd beszerelve, így ebből a szempontból is érdekelne. 😊

[@aligy1b]

Szia, a hugomnak szeretnék olyan filmes képeket ami nappalidban van, hol tudnám meg vásárolni őket? Thx 🙂

[@inzsoljulia]

Szia! Innen tudod megrendelni őket: www.etsy.com/shop/Shinewall

[@aligy1b]

Nagyon szépen köszönöm. 🙂

[@barbaralukats1884]

Én egyáltalán nem érzem magam biztonságban, félek, hogy ebből még nagyobb háború alakul ki, ami már minket is közvetlenül érinteni fog. Annyira irigyeltem Julcsit annál a mondatánál, hogy nem mi vagyunk a főszereplők, mi biztonságban vagyunk és legyünk hálásak azért, amink van. Amivel abszolút egyet is értek (hogy legyünk hálásak), bennem viszont félelem van. :( Napok óta csak nézek körbe az otthonunkban és elfog a sírás, ha arra gondolok, hogy mindezt elveszíthetem. Borzasztó, mik történnek. :(

[@inzsoljulia]

Egy ilyen helyzetben teljesen valid érzés a félelem is. Instagramon sok pszichológiához kapcsolodó, önsegítő oldal foglalkozik a témával, szerintem nagyon jól és hasznosan. Különösen a Mélylevegő projekt posztjait ajánlom olvasására, interaktálásra mindenkinek, akiből komolyabb félelmet, aggodalmat vált ki a jelenlegi helyzet.

[@nikit914]

Egyáltalán nem vagy ezzel egyedül. Nem tudom, hogy ez segít-e (valoszinuleg nem), de szeretném, hogy tudd, hogy az emberek nem csak élnek tovabb, mert nem érdekli oket, hanem nem akarják egymast terhelni és egyszerűen muszáj tovább csinalni, amíg lehet. De nem vagy egyedul, sokan iszonyatosan rettegunk es szorongunk és sírunk felváltva...

[@barbaralukats1884]

@@nikit914 köszönöm szépen a hozzászólásod. Igen, gondoltam, h mások is vannak így, mint én, ami nyilván nem meglepő. Inkább lepett meg az, amikor azt látom, mások vidáman szervezik a nyári nyaralásukat, posztolgat nak minden féléről, én meg tök hülyén éreztem magam, hogy most én reagálom túl vagy ők nem félnek? Nyilván nem kell feladni most mindent, ezt Julcsi is mondta, hogy természetesen amennyire tudjuk, csináljuk a napi kis dolgainkat tovább, csak engem annyira félelemben tart ez az egész, hogy szinte nem tudok másra gondolni. Neten is mindenhol csak az ezzel kapcsolatos hírek, mindenki spekulál, 3 vh. vagy sem, megáll itt a dolog vagy sem, mi lesz, senki nem tudja. Borzasztó ez a bizonytalanság. Mindez a folytonos hatalomért. Sokszor annyira nem tudom elhinni már, hogy ez a világ jó...:(

[@nikit914]

@@barbaralukats1884 én is meglepodtem ezen, én csütörtökön 2,5 percenkent olvastam a híreket es akarkinek beszeltem róla csak legyintettek, hogy nem a mi dolgunk meg hogy oruljunk, hogy itt nincsen. Aztan amikor melyebbre mentem, azert kiderult, hogy mindenki fél tőle, csak egyszerűen nincs mit tenni egyelőre. Én 2,5 napot vettem az eletembol azzal, hogy SEMMI MÁST nem csinaltam, csak panikoltam, olvastam es sírtam. Hiaba probaltam masra gondolni, figyelmet elterelni, hiaba, allandoan ezen agyaltam es tovabb is gondoltam mindig. Aztán azt mondtam, hogy ez így nem oké, eleg lesz akkor panikolni, ha ideer, addig miért fosszam meg magam a jobb napoktol. Jotekonykodom, olvasok hireket, de mondjuk csak 2-4 óránként és örülök, hogy van munkám, ami flow élmény és teljesen bele tudok zuhanni. Próbálok az emberek előtt "viselkedni" és nem elmondani a sajat gondolataimat és felelmeimet. Kicsit jobb így. Nem sokkal, de kicsit. Es elkezdtem iszonyatosan bízni abban, hogy meg tudnak egyezni. Próbáljuk az energiainkat a jo gondolatokra fordítani, mert hiszem, hogy az is vezetett idáig, ahogy eddig gondolkodtunk es cselekedtunk mi is... Ha utana keresel, foglalkoznak felnottekkel is lelkisegely telefonszámokon. (én is ott tartottam, hogy szükségem lesz rá), ugyhogy ha nagyon muszáj, keress meg egyet szerintem. Biztos vagyok benne, hogy segít az is!

[@zoekovacs3068]

@@barbaralukats1884 csütörtökön amikor kirobbant ezt az egész, még én is percről percre követtem az eseményeket, mert úgy éreztem nem tudok a történésektől elszakadni (talán érthető módon). Viszont rájöttem arra, hogy ezáltal egy olyan negatív érzelmi spirálba kerültem, ami csak egyre mélyebbre húzott és rettegni kezdtem. Csak a háborúra gondoltam, többször végignéztem az otthonomon, hogy mit tennék ha itt lenne a háború, maradnék, vagy mennék, ha mennék mit vinnék, hogyan élnék, hova mennék... Különösen nehéz volt ezt úgy megélni, hogy a fizikai otthon elvesztése az egyik legnagyobb félelmem (ha nem a legnagyobb). Mivel tudtam, hogy funkcionálnom kell, el kell mennem dolgozni, az egyetemen figyelnem kell stb., hogy valamit változtatnom kell. Leállítam a hírek folytonos követésével és inkább arra koncentrálok, hogy mikor és hogyan tudnék segíteni, vagy ha azt érzem, hogy valaki szorong, akkor megpróbálni beszélni vele erről, akár csak pár szót is. Illetve az agyat be lehet csapni: elképzelheted azt, hogy el kell hagynod az otthonod, és pánikolni fogsz, vagy elképzeled azt, hogy kéne szervezni egy társas partit a barátokkal, családdal és milyen jó lesz készülni rá, és az agy máris vidámabb képeket fog gyártani. Tudom, hogy nehéz kimászni ebből a spirálból, de menni fog. Néha csak el kell fogadni, hogy az események tükrében csupán porszemek vagyunk, és a legtöbb amit megtehetünk, hogy nem megyünk a másik szemébe