Egy örökbefogadás története - Mindenkinek tanulságul

[@katalintrombitas1187]

Màr kètszer làttam ezt a videót ès ledöbbentett.Egy àrva gyermek sok mindenen megy keresztül ès kívànom, hogy olyan emberek vegyèl körül akikben mèlyàramù együttèrzès ès irgalmassàg lakozik.Ami Sándort illeti meg a kamèleon kifejezèst az egyszerüen durva ès szakmaiatlan.Isten àldja Önöket!

[@violaevavenczel8378]

Sajnalom, hogy csak egy video keszult ontol ezzel a temaval kapcsolatban. Ez az egy is nagyon erdekes es ertekes informaciokat es szemelyes tapasztalatokat tartalmaz. Nagyon koszonom, hogy ezt a videot elkeszitette, ez sokat segit a sajat eletem donteseiben. Beke, szeretet es aldas legyen onnel es minden szerettevel! 😇💓

[@forgottenwords200]

A másik oldalt is ismerjék meg,kérem,önök is!Mert az éremnek két oldala van,MINDIG!Ne felejtsék el! Az én történetem Budapesten kezdődött.1995-ben születtem,19 éves vagyok most(lány...fiatal felnőtt,vagy aminek akarjuk,annak mondjuk).Engem a klinikán hagyott a vérszerinti anyám,és ismeretlen helyre távozott,majd hivatalosan nem,de kényszerből megszűntek a jogai.Az én "gyámom" a gyámhatóság lett,még Pesten.Itt 9 hónapos koromig voltam,semmire nem emlékszek az ott töltött időszakból.Kezdetben 1 hónapot a klinikán töltöttem,és ha a vérszerinti anyám nem is megy el,akkor is ott kellett volna lennem,mert fizikálisan gyenge voltam,rengeteg betegséget kaptam el,de nem vagyok fogyatékkal élő,sem szellemi sérült.A szüleim(a nevelőszüleim,örökbefogadóim) 9 hónapos koromban egészen 1998-ig nevelőszüleimként voltak nyilvántartva,mert a vérszerinti anyám nem mondott rólam le hivatalosan,és a gyámhatóság valószínűleg nem is törődött a dolgokkal.Örültek,hogy egy babát elpasszoltak:) A lényeg tehát az,hogy én 6 éves koromban megtudtam,hogy örökbefogadott vagyok,és próbáltam a helyén,tehát természetesen kezelni a helyzetet,ezt azonban a környezetem nem kezelte természetesen,mert faluban élünk....és itt ez még nem természetes.Itt megkérdezik még,hogy "és te jól érzed itt magad?",és amikor az ember ilyennel 17 évesen a buszon találkozik,akkor annak ellenére,hogy mindennel tisztában van,annak ellenére is meglepődik!Hogy ilyet miért...MIÉRT kell megkérdezni?Ha ez természetes,akkor kezeljük úgy is.

[@forgottenwords200]

A történetem itt még nem ért véget,voltak problémáim a családba illeszkedéssel valamiért nekem is.Hallottam hasonló történeteket az enyémhez,de hallottam más történeteket is.Egészen mentek a végtelenségig a dolgok,míg nem hozzámvágták itthon,hogy "Többet adott neked anyád,mint én a saját gyerekeimnek"-mondta az egyik közeli rokon.Itt,nálunk,a házban.Egyrészt ha valaki gyereket vállal,akkor vállalja a felelősséget anyagilag is,és nem csak elvár a gyerektől,hogy legyen ilyen,vagy legyen olyan.Mert a gyerek a neveléstől lesz valamilyen. Én nem érzem magamat butának,sőt mindig azt mondták,hogy több van bennem,miért nem adom ki?Mert itthon sosem engedtek dolgokat:hogy segítsek...stb. AZTÁN... Egy idő után minden a feje tetejére állt,és most is vannak kemény napok,meg voltak is,és ahogy mindenkinek az életébe,lesznek is,de túl kell vészelni,nem?:) De! Egészségügyi, pszichológiai,pedagógiai ÉRDEKELTSÉGEM miatt felvettek abba a középiskolába,ahol ezeket a tantárgyakat tanulhattam.Nem tagadom,nem voltam se jó tanuló,se rossz tanuló.Közepes voltam,néha szorgalmasabb,néha meg jobban odafigyeltem.3-as voltam,meg 4-es voltam,és ezeket az eredményeket végig,erősen vittem. Az érettségi is jól sikerült,most továbbtanulok(jelenleg szakmát).

[@forgottenwords200]

NEM TUDHATOD,KIT VÁLASZTASSZ! Amikor az örökbefogadó szüleim bejöttek az intézetbe Pestre,fogalmuk sem volt,hogy később egy mentőhívással,meg az érdeklődési köröm,meg a tájékozódottságom miatt anyám ÉLETÉT MENTEM.Nála ugyanis vastagbélrákot(leszálló ágon,colon descendens) diagnosztizáltak 2015.március 17.-én,és nem érdekel,hogy innentől ki tudja meg,hogy én ki vagyok,mert nem érdekel.:) A történet tehát az,hogy megvolt az első műtét,a daganatot eltávolították,a műtét állítólag az orvos szerint(akinek szívesen kiírnám a nevét,de nem tehetem) szövődménymentes és sikeres volt. Ám ez nem így volt,11 nappal később felkeltem reggel... 2015.május 11.,reggel 5:48:Felébredtem... olyan nehéz volt minden,olyan rosszat éreztem,és kimentem a mosdóba... és jelet láttam arra,hogy valami itt nincs rendben.HÁT NEM VOLT RENDBEN SEMMI... Ugyanezen a napon lett vlna az iskolában egy jó program...amire mindenképpen elakartam menni,de úgy döntöttem,a jelekbl ítélve,hogy nem megyek. Bementem anyámhoz,aki sosem mutatta meg a sebét,de akkor,AZON AZ EGY NAPON megmutatta.... És azonnal hívtam a mentőket,mert sejtettem,hogy ez nem normális,hogy valakinek az egész kötése a sebén elázik,és tiszta barna,és....innentől kezdődött a POKOL. Amit önök átéltek... az is az,de amit a gyerek átélt,tudja,az is az....

[@forgottenwords200]

Anyámon aznap életmentő műtétet végeztek,de ha én felülök aznap reggel a buszra,akkor az a mentőhívás nem történik meg... és meghal,valószínűleg estére.Ugyanis ilyen egy elég durva,valószínűleg akut hasi katasztrófa. Utána hashártya és hasnyálmirigy gyulladása is lett... és kemoterápiára is jár. A DOLOG LÉNYEGE AZ ÖRÖKBEFOGADÁSRA LEVETÍTVE AZ,HOGY NEM TUDOD SOHASEM,ÉS SOHA SENKI SEM TUDHATJA,HOGY KIVEL TALÁLKOZIK,KIT FOGAD ÖRÖKBE,VAGY KIK LESZNEK AZ ÖRÖKBEFOGADÓ SZÜLEI. ÉN NEM TUDTAM MÁST ADNI A SZÜLEIMNEK MÉG,CSUPÁN "CSAK" ILYEN MÓDON,DE TUDTAM SEGÍTENI! És kérdezem én... 1.Mi történt volna akkor,ha nem engem,hanem mondjuk egy sipítozós,nyafogós lányt fogadnak örökbe? 2.Mi történt volna,ha nem ismerem fel a jeleket?A mentős is azt mondta,hogy ez nem sürgős,A SÜRGŐSSÉGIN A DOKTORNŐNEK MÁS VOLT A VÉLEMÉNYE...ÉS IGAZA VOLT. 3.Mi történt volna,ha én nem rendelkezek a kellő ismerettel,és nem gondolkozok tisztán aznap reggel,és nem riadok fel,hogy baj van!? 4.... és még SZÁMTALAN kérdés marad örökké megválaszolatlan,de LEGALÁBB ANYÁM ÉL!

[@peterzolnay9013]

engem is ott hagytak....

[@annamariaszakacs3138]

Nagyon megértelek és aterzem amit írtál,igazat adok neked, viszont itt ha ez megvigasztal,nem a te esetedrol van szó,mert sajnos vannak olyanok,akik a nevelő szülők ellen támadnak,de nem csak ebben az esetben, hanem még édes gyermekről is hallottam hasonlókat.Viszont a másik oldala az, hogy valóban úgy kellene kezeljenek az emberek ,mint egy családban,de ezért ne keseredj el!Gondolj mindazokra akik támogatnak.En is azok közé tartozom, ismeretlenül is:meletted vagyok 👍(válasz forgottenwords 200-nak)

[@katalinszabo678]

Az Isten áldja meg Önt és családját, hogy ilyen szeretettel gondoskodott a fiatalemberről! Az Ön hozzáállása példaértékű! Annyit én is tapasztaltam, hogy az embereket nem tudjuk megváltoztatni, amit hoztak magukkal, abból fognak egy életen át "profitálni". Ehhez lehet hozzáadni pluszt, mert amit tapasztalt az Önökkel való kapcsolatában, soha nem fogja elfelejteni. Valószínű később, amikor a cselekedetei gyümölcsei utolérik, eszébe fog jutni, hogy lehet másképp is. Egy pillanatig ne vádolja magát, mert olyan nyomot hagyott a fiatalember lelkében, amiből meríthet majd az élet viharaiban. Talán ha Önök nem lettek volna, esélye sem lenne soha, hogy talpra álljon. De olyan kapaszkodót kapott, amire minden embernek szüksége van, lenne, megismerhette a feltétel nélküli szeretetet, amit Ön mutatott meg neki.

[@mariazsigmond3949]

Kedves Úram és az Ön tisztelt Családja! Erről mi tudnánk sokat egymással beszélni. Én mögöttem is van egy örökbefogadás és sajnos egy teljeskörü, az én leánykori nevem és a férjem neve, mint apa... Örökség teljes és ehhez 2 állampolgárság... el sem tudta a vérszerinti lányom ennek még a felét sem mint gyermek! Akkora csödöt vallottunk, föleg én, hogy beteggé tett... végül jött a válás! És még örökökölni is fog mindenböl.... 23 éves lesz, de még a legegyszerübb iskolát sem fejezte be, semmi szakma, de férfiak azok képezik öt tovább.

[@missforse]

Tényleg nehéz dolgok ezek, sajnos egy félig kész emberként nagyon nehéz úgymond átnevelni valakit..Azok a gyerekek akik 0-5 éves kor kerülnek örökbefogadókhoz nem kerülnek ilyen kaotikus helyzetbe. Ne érezze hibásnak magát. Ön mindent megtett, meg kell érteni a gyereket ő, "mindent elveszített ami az övé volt, amit magának érzett. Nem tudom milyenek voltak az elhunyt szülők, de valószínű a gyerek tudatában egy nagy űr maradt utánuk. Ne vegye sértésnek, de a szavaiból úgy veszem ki, hogy a gyerek sem érezhette mindig úgy önökben ,hogy a "szülei". Többször elhangzott a szájából, hogy a "saját gyerekeim"...Elég, ha egyszer úgy érezte ez a fiú.hogy ő már csak úgy "van" ebben az életben.."nincs senkije". Valóban a legnehezebb korban veszített el"mindent" szerintem ő maga sem tudja igazából, hogy mi az ami neki jó. Ha eltelik egy kis idő, amikor érettebb lesz 5-10 év , és vissza megy önökhöz látogatóba.....örüljenek neki és ne hánytorgassák fel neki soha a múltat !

[@Padavan7301]

Ez a történet sajnos nem lepet meg. Minden tiszteletem Önöknek! Remélem azóta rendeződött az Ön és családja lelki világa. ...és a fiu élete.

[@joebalagan6595]

Persze , hogy van másik oldal is. Majd egyszer Ő is elmondja talán.

[@blancoblanco4579]

Sérült igen én még te is nyakon vágtad ! Sokat segítették neki ! Meghallgatnám a másik oldalt is szagos a sztori !

[@annamariaszakacs3138]

Isten az Aki megtudja változtatni a lehetetlent is (akár helyzetet,vagy emberi szíveket is👍)

[@pocahontasx8116]

Már ne is haragudjon, de az első kérdés, ami bennem felmerül, az az, hogy arra nem gondolt, hogy ezt a bántó videót ez a fiatal ember is látja??

[@vicazsoldos7557]

Kedves Joe, 15:10-nél kimondott egy keresztnevet. Nem tudom, hogy az-e a fiatal valós keresztneve.

[@gabriellastamusz3857]

Most te kit akarsz meggyőzni? A lelkiismeretedet? Olyan magyarázkodós íze van. Fogalmatok sincs, mi zajlik le egy ilyen fiatalban. Befuccoltatok, slussz. Nem a gyerek hibája! A barátaid, családod nem ilyenek, mondod. Sikít, hogy ő csak a nevelt gyerek. Fél kell nőnötök az élethez!!! Mi mindent jól csináltunk, mondod. Hát ez hogy lehet??? Ilyen tökéletesek vagytok? Ez a gyerek meg az életre sem érdemes. Ezt jelenti a monológod. Aki nem hülye, érti miről beszélsz. Szégyelld magad!

[@hajnalkaszep7046]

Azért Neki sem lehetett könnyű!!