Elboronálva

Küzdelem a magánnyal, a kilátástalansággal. Élni tovább vagy feladni? Két magányos öregember harca a megmaradásért, elhagyatva az Alföldön.
A filmben párhuzamosan ismerjük meg János bácsit és Ilonka nénit, akik egymástól
nem is olyan messze élnek a Szentes környéki tanyavilágban. A szereplők csaknem egy éven keresztül engedtek bepillantást mindennapi életükbe, gondjaikba, félelmeikbe és - ritkán ugyan, de -- örömükbe is.
Ahogy a film kibontakozik, kiderül, sok bennük a közös vonás. Mindketten öregek, mindketten magányosak, mindketten őszinték magukhoz. Miközben megismerjük egymástól független életüket arra is rájövünk, hogy egy lényeges dologban azonban különböznek egymástól.
Mikor dől el végleg az ember sorsa? Talán akkor, amikor lélekben feladja a küzdelmet. De az is lehet, hogy eljön a pillanat, amikor a józan ember feladja... Őket látva szembesülhet a néző a magyar tanyák lassú pusztulásával. Lelkierő és esendőség: a két öregember gyengeségében is példát mutat kitartásból, elszántságból és alázatból. Talán alakulhatott volna másként is. Talán nem kellett volna egyedül maradniuk. De az is lehet, hogy ez már „el van boronálva".
elboronalva.ext...