EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL IX. - CSATÁK VILLÁMA, A SZABLYA

"Több, mint ezer éven keresztül győztes fegyvere volt a magyarságnak és félelmetes fegyvere a sztyeppe nomádjainak"
Hidán Csaba kutatónk legújabb előadása a sztyeppei lovasnomád népek hatékony közelharci fegyveréről, a griffes-indás avarok, a magyarok vándorlásához és megtelepedésének idejéhez köthető, Álmos és Árpád népe, a végvári vitézek, de a huszárok által is használt győztes fegyverünkről, a szablyáról.
//Magyarságkutató Intézet//
Web: mki.gov.hu/hu
Facebook : / magyars%c3%a1gkutat%c3...
Instagram: magyarsagku...

[@hungarostudio]

Áldás! Köszönet a bemutatásért.

[@hszilard2ggsanta460]

Hála és köszönet!

[@halado]

Hasznos sorozat, köszönöm

[@csabafoldi3091]

Ez nagyon érdekes volt, köszönöm!

[@attilaszilardszoke4249]

Köszönjük a bemutatást! Sajnos éppen az maradt ki belőle, ami miatt végignéztem: mi a technikai különbség a kard és a szablya között? 1:40-nél szóba hozza ugyan, hogy 'olyan dolgokat lehet vele megcsinálni, amit a karddal nem', azonban a kifejtés nem történik meg...

[@anotherhistoryenthusiast5874]

@Csilla dr.Segesdy-Poók A szablyák ebben a korban nem a sebességükre építettek (a kardok sem). A csuklóból való vágás pedig független a penge alakjától, ugyanúgy alkalmazták egyenes kardokkal is, mint a skót claymore vagy a spadroon. Inkább a súlypontnak van köze ennek a technikához és ebben a korban nem is volt népszerű. A csuklóforgatásos vágás a 18. és 19. századi gyalogsági és párbaj szablyák technikája. A honfoglalók szablyái lovassági szablyák voltak. A legnagyobb külömbség a súlyeloszlás. Egy lovassági fegyver súlypontja távolabb van a markolattól, mert így nagyobb erővel lehet vele vágni (aki kíváncsi, hogy ez hogy működik, baltával letesztelheti, mert az ennek a koncepciónak az extrém változata, a súlypont a kéztől nagyon távol van, emiatt hatalmas erővel vág), cserébe nem olyan fürge, de erre egy hirtelen roham és visszavonulásra építkező könnyűlovasságnak nem is igazán volt szüksége, mert nem maradtak helyben vívni. A honfoglaló szablya használatának mivoltára utal még a minimális kézvédelem, ami szintén azt súgallja, hogy nem hosszas vívásra tervezték. A gyalogsági szablyák súlypontja közel van a markolathoz, emiatt fürgébb a hegyük. A csuklóforgatásos technika ezekre a kardokra lett kitalálva, mert a könnyű hegy felgyorsításához nem kellett nagy erő és így villámgyors csapások voltak kivitelezhetőek egy apró kézmozdulattal. Szembetűnően ezeknek a szablyáknak a kézvédelme is jobb. Ezzel szemben a lovassági fegyvereket karból használták, hogy a lehető legnagyobb sunggal vágjanak a kifelé súlyozott fegyverrel. A szelés, vagyis a toló vagy húzóvágás is létező technika, de a honfoglaló szablya nem specializálódott erre. Ahhoz sokkal görbébbnek kellene lennie, mint egy török kori szablya, egy mameluk szablya, vagy egy indai talwar. A pengét amúgy nem nézik vívás közben. Azt csak a perifériás látással figyelik, az ellenfélre koncentrálnak és a testbeszédére. Az ellenfél mozgásából sokkal könnyebben meg lehet állapítani, honnan jön a támadás, mint a pengéjéből.

[@anotherhistoryenthusiast5874]

Ezt a kérdést így nem igazán lehet megválaszolni, mert a szablyáknak és a kardoknak is számos változata van. Ami összességében elmondható, hogy a szablyák vágás közben önszabályozók a görbület miatt, könnyebb megtartani a helyes fogást, a kardok hegye viszont egy vonalban van a markolatukkal, tehát erősebben lehet szúrni velük.

[@anotherhistoryenthusiast5874]

Erővektoros bizonyítással nem tudok szolgálni, csak sokévnyi vívótapasztalattal és a "kollegák" véleményével határon innen és túl. Amiket leírtam azok az európai szablyától kezdve, a középkori hosszúkardon át a japán katanáig köztudott alapelvek a vívásban, amikre a techncikákat építjük. 3 méteres szablyát pedig legfeljebb ceremoniális közegben tudok elképzelni. Ezeket nem könyvben tanítják.

[@jackal2079]

Üdv, valaki tudja hol lehet Törökkori Magyar szablyát venni edzett vagy kovácsolt pengével?

[@patronpatron]

Hagy terjedjen a videó.