Amikor még senkise voltam, fény, tiszta fény, a kígyózó patakokban gyakran aludtam én. Hogy majdnem valaki lettem, kő, durva kő, hegylejtőn jég-erezetten hömpölygetett nagy erő. És végül élni derültem, láng, pőre láng, a szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk.
@zoltanhorvath49235 жыл бұрын
Méltó a nagy elődökhöz! Laci éneke lélekből szól. Nagy respect!