Vöröskolostor és a repülő szerzetes

[@Eva-sz7wu]

De régen volt! Még nem egészen 18 éves koromban harmadmagammal a nyári szünidőben mint idegenvezető voltam itt. Turisták csak ítt-ott jöttek. A kiállítás ebben a kivitelben még nem létezett, a templomot se lehetett látogatni, nem volt se szálloda, se étterem. Egyedül voltunk a vastag falak mögött, több volt mint számüzetés. A kert elhanyagolt volt, gyógynövények nem voltak ültetve, 1975-öt írtunk. Itt tényleg az isten háta mögött voltunk hat héten keresztül. Mire véget ért a munkaidőnk és bezárhattuk a kaput, sokszor nem volt mit ennünk, üzlet nem volt, vagy csak délig volt nyitva üres polcokkal, a busz négy-öt óra tájt már nem járt. A kis falu nem volt befogadó, zord táj volt a vad folyóval és az emberekkel együtt. Így, egyszer gyalog mentünk a következő faluba, dél-kelet irányba azzal a reménnyel, hogy az nagyobb és minél messzebbre megyünk, annál jobb szerencsénk lesz, esetleg találunk egy üzletet is.. A nyolc kilométert nem fogom soha elfelejteni, mert jól megáztunk és a Tátra környékén nyáron sincs meleg. Az üzlet már rég bezárt. Bekopogtattunk a házaknál és élelmiszert kértünk, persze nem ingyen. De inkább rossz szemmel néztek ránk. Mi nem értettük a tájszólásukat, ők meg nem értették a mi szlovák nyelvünket egy kevés magyar akcentussal. Egy idősebb úr szólt aztán hozzánk, kint volt a kertben és meglátott minket, az arra sétáló "három gráciát", és kérdezte, szinte szó szerint: mi szél hozott minket errefelé? Állította, neki nincs semmi feleslegben eladó, de a vendégei vagyunk, meg azért száradnunk is kéne, nehogy megbetegedjünk. Betessékelt minket a nagyon tiszta rendezett ebédlőbe és megvendégelt minket finom házi kolbásszal, szép hússal átnőtt szalonnával, amire nem csak ő maga volt büszke, de nagyon fizom is volt. Én palóc mivoltomban csak a jó zsíros teknőben érlelt, füstölt szalonnát ismertem. Itt akkor láttam és ettem ilyet életemben először. Mindent gondosan elhelyezett a tányéron és kihangsúlyozta, mennyire fontos a tálalás esztétikája. Egy idő után bejött a fiatal feleség is. Eszkuzálta magát, mert epe mütén után volt és még lábadozott. Az úr, már nem tudom a nevét, nagyon sokat mesélt, érdekes dolgokat nem csak a háborúról, amit fiatalon megélt és átélt. Hozott bort is, úgyhogy egy igazi lakoma alakult ki. A hatvan évkörüli úr dicsérte magát, hogy csak az arca olyan barázdás, de bizony a teste még feszes! Mutatta is, a fiatal feleségnek nem nagyon tetszett, ő olyan 40 körüli lehetett. Már sötétben értünk vissza a kolostorba.