GriPe - Eltűntél ft. Gotthy (Official Music Video)

Рет қаралды 36,360

5 жыл бұрын

© Szerzői kiadás, 2018
GriPe - Eltűntél ft. Gotthy (Official Music Video)
Mix/Master: GriPe
Produced by Bitprojekt (bit.ly/2jz1srt)
A videoklipet fényképezte: Szabó Richárd és GriPe.
Vágás és vfx: GriPe
/ gotthyofficial
bit.ly/2EkD8c8
/ gripemate
bit.ly/2Civdcv
Sárguló leveleken állok,
az idő megfordul és ketyeg.
Először lassan, majd gyorsan - még várok,
utánad kiáltok, kinyúlnak a fagyból utánam a lángok.
Mennem kell, a ködön át rohanok fejvesztve.
A jövővel játszok a múltban, állok egy kútban
és nem tudom, tényleg elnyelt-e.
Elrettentem, mert ahányszor feltettem
a kérdést magamnak, ugyanúgy tagadtam,
hogy nem is állok harcban Veled,
vagy az általad életben tartott haraggal.
A felhők havaznak, a NEMek szavaknak egy döntésre,
talán nem baj az, hogy az idő elszakít,
és szemfényvesztés minden visszakönyörgése.
Eltűntél, egy rózsa, egy mondat, egy együttlét.
de nem kaptam választ hol vagy,
a leveledben mit a sokadik kérésre végre megküldtél.
Sok könnyem hullott a földre,
Sok zajt hallottam a csöndben,
Túl szabad voltam bezárva,
és túl bezárt lettem, mikor kitörtem.
Földre könnyek hullnak,
sötét van. Merre fussak?
Nem akarlak és nem tudlak,
megtalálni, ha már elvesztél.
Elszakít, a léptekben a távolság.
Nem látlak, eltűntél.
Mondd hova futottál?
Azt hittem a világ tőled
már nem szakíthat el,
De úgy érzem mégis,
pedig most nem veszíthetlek el.
A szívem diktál minden-egyes pillanatban
és, nem állíthatom meg, kérlek maradj még.
Patakokban folyik a könnye,
mesélni akar a világ legüresebb könyve.
Pedig a tollam úgy érzem bele se törtem,
és csak mondom magamnak ettől nem mehetek tönkre.
Sokszor látlak elsétálni, és látom magunkat szétválni,
hiába kapkodok érted, a szakadó eső
mögött egy délibáb próbál megtréfálni.
Az idő megfordul és ketyeg,
a vakító fényben túl sötét a jelen.
De én megláttam, hogy aki végig kerestem,
minden percét ott töltötte velem.
Megnyugszunk, mert tudjuk,
a kezdetét vette, hogy elmúljunk és
mielőtt végleg búcsút vennénk,
visszaépítjük mit feldúltunk.
A részemmé vált ez az érzés,
hogy sok kérdésre adok választ és,
csak magamnak nem vallom be, hogy
a kísértés nem csak látszat.
A tegnapot játsszuk, a holnapot féljük
messzire nézünk, de mégsem látjuk.
Ahogy elvesznek az álmok, eltűnnek a képek
és mi vagyunk, akik ezt megvártuk.
Földre könnyek hullnak,
sötét van. Merre fussak?
Nem akarlak és nem tudlak,
megtalálni, ha már elvesztél.
Elszakít, a léptekben a távolság.
Nem látlak, eltűntél.
Mondd hova futottál?
Azt hittem a világ tőled
már nem szakíthat el,
De úgy érzem mégis,
pedig most nem veszíthetlek el.
A szívem diktál minden-egyes pillanatban
és, nem állíthatom meg, kérlek maradj még.