Úgy elmenek rózsám valamerre, Bukovina kellős közepébe. Ott leszállok tulipán képembe’, Édesimnek háza elejébe. Köt ő nekem gyöngyöt e nyakamra, Selyem övet karcsú derekamra, Megüzenem korcsomárosnénak, Küldjön jó bort jó borivójának. Bort nem iszom, fogadásom tartja, Pálinkát sem, mert anyám nem hagyja. Vizet iszom, mikor kedvem tartja, Azt es csak úgy, ha édesem adja.