Úgy érzed nem tartasz sehol az életben?

[@nora3888-d1g]

Tipp egy jelenleg útját kereső 25-östől. Ha az életcélod az hogy "boldog akarok lenni", de fogalmad sincs, mit jelent számodra egy boldog élet, minden nap írd le egy füzetbe, mi tett aznap boldoggá. Lehet ez a legkisebb dolog is, akár az időjárás, akár egy videó, akár káröröm, akármi. Ha összegyűjtöd, mi tesz boldoggá napi szinten, szépen fokozatosan elkezd majd tisztázódni mi is számodra egy "boldog" jövő. Ugyan így lehet írni a sikert, gazdagot, bölcset... Ma ettől éreztem sikeresnek magam (pl. kimásztam az ágyból időben és nem késtem melóból), ettől éreztem gazdagnak magam (volt pénzem még egy kakaóscsigára), bölcsnek éreztem magam, mikor visszaemlékeztem, milyen butaságokon aggódtam tiniként... Ilyesmik. Így szépen, napról napra többet tudsz megismerni magadról, ami szerintem gyönyörű :)

[@marikafrancsics8910]

Igen 2009. November 16 - a óta teszem,igaz engem az Atya hívott el azóta Ő is diktálja és vezet!

[@zoltizolti3165]

@@marikafrancsics8910 gyulekezetbe?

[@softlipsonbigdicks]

Ez egy baromsag

[@johnnygentleman6236]

Ez egy jó kezdő tipp.

[@markszigeti4213]

Ezt a tippet nagyon megköszönném kifelyezetten hasznosnak talál9m

[@petervarga5187]

Köszönöm Atis,hogy vagy Nekünk!! Ez most nagyon kellett! 😊😊

[@dianagal]

Me too

[@markmarian621]

Also. :)

[@sajkotamas4378]

Teljesen egyetértek ezzel a hozzászólással

[@márkfekete-z2w]

@@sajkotamas4378 én is

[@Ditty_Queen_Bee]

Attis, nekem te olyan vagy, mint egy csodálatos barát, aki mindig vigaszt nyújt! 💖

[@vezertrojai]

Nagyon aktuális a téma, egyre többen érzik ezt szerintem! Remek videó anyag!

[@adriennvarga9040]

Ez a videó most pont nekem szólt. A végén elsírtam magam. Bár 16 éves vagyok mégsem érzem úgy, hogy az életem folyója jó mederben folyik. A videó segített kicsit más szögből nézni az életemre és igyekszem tenni azért, hogy jobb legyen, köszönöm🙏😊.

[@adriennvarga9040]

@@palupark8951 köszönöm. Neked is.

[@peterbagosi3862]

16 évesen örültem ha el tudtam menni iskolába, mert a vonatbérletre se jutott. :D

[@captainjack2201]

17 vagyok. Én úgy érzem jelenleg nincs se jó se rossz irány hisz az úgy is csak utólag fog kiderülni és ez a borzasztó. Barátaim is hébe hóba vannak. De keresem az utamat és hát ki tudja hova visz...

[@djswifthungary]

Így vagyok vele én is. Most hagyott el a feleségem, a vállalkozásom a béka segge alatt teljesít stb stb .. legjobb pillanatban jött

[@behindthemirror8062]

Hat ha elsirtad magad ezen akkor kezd el megerositeni a lelked mert ez nem normalis

[@xXDoRushXx]

Köszönöm, ez most nagyon jól jött! :) 26 évesen végeztem el az egyetemet, sok éven át kűzdöttem szorongásos betegségekkel, így nem tudtam továbbtanulni, mert pszichológushoz is alig bírtam eljárni. Miután jobban lettem, a divattervezés szakot végigcsináltam évfolyam elsőként ahogy bekerültem minden féléven, és a diplomakollekciómra is ötöst kaptam. Mégis néha ezt érzem, hogy sajnos sehol nem tartok a koromhoz képest, le vagyok maradva. Jól esett nagyon ez a videó, még egyszer köszönöm! A diplomakollekciómban a társadalmi elnyomásokból fakadó pszichés szorongásokkal foglalkoztam, ezen belül egy olyan tünettel, amiben nekem is részem volt. :) Ez is sokat segített, hogy végre azt csinálom amit szeretek, és kidolgozom ezt magamból a művészetek által.

[@Ratyika69]

Nagyon gratulálok! 26 évesen meg találltad amit szeretsz és még jó is vagy benne. Ha nekem azt mondanák, hogy ez lesz a jövőm nagyon örülnék.

[@mantonia]

Jövő hónapban töltöm a 30-at. Ha a társadalom alapján ítélem magam szabályosan "rámjön" a pánik....Köszönjük ezt a gondolatébresztő videót!

[@norajuhasz4774]

Pont erre volt ma szükségem és szerintem jó páran így vagyunk ezzel. Millió köszönet 😊

[@dettiehornyak1935]

Hihetetlen ez az időzítés! A legjobbkor érkezett ez a videó, azt hiszem a mai nap végre fel tudok állni és ismét el tudok indulni. Köszönöm szépen!

[@romankliment7010]

Nagyon hálás vagyok ezért a videódért. Eddig én is azt hittem hogy sehol nem tartok, csak mert másokhoz hasonlítottam magam. De most belegondoltam hogy 23 évesen van saját házam, saját autóim, és egy jól fizető munkám mindössze egy szakmunkás bizonyítvánnyal. Úgygondolom hogy csak rajtunk múlik hogy mire visszük, mennyire akarunk fejlődni. Ezen videó után új és merészebb célokat merek kitűzni magam elé. Köszönöm

[@eg4514]

Első körben nevezzük szerencsének. Vagy tényleg azt hiszed, hogy egy éhezésbe született afrikai ugyanannyi eséllyel indul, mint te? Vagy a putriba született vak kisgyerek? Na. 🙂

[@romankliment7010]

@@eg4514 ebben igazad van, nem mindenki ugyan olyan eséllyel indul, de mindenki a nulláról kezdi, csak mindenkinek más a nulla és szerintem a lényeg hogy az ember a maga nullájából mit tud kihozni. Mennyire járult hozzá ahhoz amije lett a nullából amiről indult. Az éhezésbe született gyereknek más az értékrendje, az élete a céljai és a környezete de a maga szintjén ő is lehet kiemelkedő, sikeres. A putriba született vak gyereken múlik hogy mennyire tanul meg így élni( vakírás stb.) Ami az ő körülményeihez mérten hatalmas siker.

[@barbypisces.4705]

Olyan jól esett a lelkemnek ez a videó. Nekem 24 éves koromig nem igazán volt munkám, rövidtávú volt, de olyan is volt, hogy másfél évig semmi. Közben tanultam is, de akkor is, rosszul esett, hogy úgy éreztem, nem tartok semerre. De már szerencsére 3 és fél éve van munka, és elvagyok vele, bár néha nehéz. Most inkább lelkileg kezdtem el fejlődni. Imádlak Attis, puszi ☺️

[@dor5553]

Ezt a tartalmat tanítani kellene!!! Köszönöm Attila! 🤍 el sem hinnéd mennyit segített nekem ez a 27 perc.

[@indiravajda1371]

Szia Atis! Ez a videó nem is tudod milyen sokat számított nekem. Nagyon úgy érzem/éreztem hogy az életem nem tart sehol, mert nem azt csinálom amit szeretek. Persze 16 éves gimnazistaként meg nagyon az elején járok az életben, de így is nehéz. Nagyon sokat kaptam tőled és ez legtöbbször így van. Ha már csak egyetlen egy ember életéhez ennyi mindent hozza tettél az már mindent megér! De ahogy nézem a kommenteket nem vagyok egyedül;) Köszönjük szépen!

[@robertburjan9839]

Köszönöm a videót. Valahogy egy kicsit jobban érzem magam.

[@fannitoth6194]

Atis, én eddig nagyon köszönöm a videóidat, mindegyik nagyon építő és segítő volt számomra, de ez a mostani nem nekem szólt. 39 éves , 3 gyerekes anyuka vagyok. Kistelepülésen élek, és ahogy a gyerekeim felnőttek, azt tapasztalom, hogy a diplomámmal sehova sem tudok elmenni dolgozni. A falusi kisboltba tudnék elmenni pénztárosnak., de oda is ismeretségi alapon veszik fel a jelentkezőket. Tizenvalahány évig, míg a gyerekekkel otthon voltam, teljesen "kijöttem a gyakorlatból", a világ megváltozott, szakmai gyakorlatom egyenló a nullával. És hát nő is vagyok. Úgy érzem, egy letojt tyúk vagyok, aki már sehova sem kell. A fiatalokat preferálják mindenhol, és hátrány az is, hogy a kistelepülésről, ahol élek, naponta csak 2 busz jár. Elköltözni sajnos nem tudunk, mert szegények vagyunk. Bocsánat, hogy panaszkodom, de a falumban a nők nagy része gyerekszülés után mind úgy érzi, hogy nem tart sehol az életben. Persze, gondoljak vissza a tíz évvel ezelőtti onmagamra, háát, több reményem volt még akkor.

[@noname-sk5po]

Rám is igaz, így elkezdtem a kertben termelni.

[@sumquisum6605]

Meglehetősen depresszív időszakot élek, de ez most úgy érzem segített. Köszönöm!

[@dianamammel1246]

Kedves Atis, ezer és egy embertől hallottam már ezt a fajta lelkesítő, "higgy magadban és meg lesz az" beszédet. De eddig Neked tudtam igazán elhinni. ❤

[@sandornemeth5952]

Én személyesen örülök ahol tartok ,nincs lakásom ,se barátnőm se autom ,de van egy családom,akiket szivesen támogatok anyagilak ,akaár fizetésem 60-70% is oda adom, és örülök hogy igy van az életem . Van egy kutyám aki szívesen várhaza,amit tőle kapok szeretett minden megér. Lehet hogy nem lesz igy nagy karierem ,de a szüleimet meg a testvéreimet támogatom ahogy lehet, és ez nekem mindent meg ér :)

[@urihun4534]

én is így vagyok 17 évesen bár lakásom biztos lesz a huszas éveimben

[@3580annababa]

Ha a szüleiddel laksz akkor nem őket támogatod a fizetésed 60%-ával, hanem a saját lakhatási költségedet és kajádat fizeted.

[@molnarjudit6035]

Köszönöm ezt a videót, nagyon kellett ez most. Bár jelentleg pont egy olyan szakaszában tart az életem, hogy azt érzem, éppen felfelé ível, de most ezt megerősítetted és nem kicsit motiváltál! 😊

[@iwett94]

Én csak ennyit szeretnék mondani: köszi Atis! ❤

[@B-BETTINA]

Ez a videód újra vissza adta az életkedvem és a motivációmat. Köszönöm neked! 🙏🤗

[@anabell.777]

Olyan jó volt ezt a videót hallgatni! ☺️ Milyen igaz, hogy egyes területeken fejlődünk az életben, egyes területeken meg nem. Én így vagyok a karrierrel. 33 éves vagyok és még mindig nem tudom mi az álmaim munkája. 🙁 Viszont ha jobban végig gondolom, van egy csodálatos férjem, akibe szerelmes vagyok, van 2 csodálatos gyerekem és rengeteget utazunk, boldogok vagyunk, mindenünk megvan, ami kell.... 😊 Senki mással nem cserélnék a világon!

[@simintoo1]

32 évesen 2 szakmával 1 10napos babával hasonló cipőben 😅

[@arosamia]

Nagyon jó volt ezt így végighallgatni! Mi 40 felett kezdünk új életet, hogy a pici gyerekünknek egy alternatívát tudjunk majd nyújtani, ha nagy lesz és nem feltétlen akar a "többségi társadalom" sztereotípiája szerint élni. Tőlem abszolút idegen új dologba vágunk, mi több, ehhez még külföldről haza is költözünk! Mindent összekeverünk, hogy aztán egy új, szuper dolgot építsünk, tele szabadsággal és egymással töltött idővel...MOndhatnám, az életünk éppen kész káosz és semmi nem "ül". Most belegondoltam, tképpen mennyire jó is az, hogy ezt megtehetjük, mert eddig megalapoztuk azt, ami most lehetővé teheti számunkra ezt a változást/változtatást és ez király. :)) Köszi a videót, nagyon jó vagy!!!

[@Risonella]

Erre a videóra most nagy szükségem volt. Én is úgy érzem, hogy az életem egy nagy 0. Nemrég múltam 30 éves, de az elején tisztázni szeretném, hogy nem ez vágott földhöz. Olyannyira, hogy a napokban találtam egy őszhajszálat és szinte már büszke vagyok rá. Számomra a baj ott kezdődött, hogy lassan 6 éve dolgozom, nem éppen olyan a munkám aminek sok értelme lenne, viszont cserébe megfizetik. Ez miatt nem is váltok, mert tudom, hogy másol ezt már nem kapnám meg, és ebből finanszíroznám az álmomat, egy saját házat. És itt kezdődött a baj. A mai hazánkban akkor vagy értékes és nő, ha legalább férjed van és a méhedet értékesíted. Ezt nem viccnek szántam, mert nem egy óriási összeget szeretnék hitelre felvenni, mégsem kapom meg, mert egyedülálló vagyok, vagyis hitelképtelen. Amikor ezt az x. bank közli veled, kicsit elkeserítő. A munkám, pontosabban az időhiány miatt nem nagyon ismerkedem, a barátaim zöme külföldön él, a maradék meg szül. 30 évesen magányosan, demotiváltan csak az hajt előre, hogy muszáj dolgoznom, különben 40 évesen sem tudok elköltözni a szüleimtől.

[@bakosmihaly2159]

Kiváló gondolatok! Amit ebben a videóban elmondtál, igazi érték; a magam részéről köszönöm szépen! Jó egészséget!

[@tundemikoczi3432]

Nagyon jóra sikerült ez a videód (is), úgy érzem, nagyon nagy szükségem volt erre a kis lelki fröccsre. Az egyetem évei alatt egy lelkes álmodozó voltam, de aztán jött a lejtmenet, sokáig úgy éreztem, kisiklott az életem. Nem hogy az álommunkámat nem sikerült megszereznem, de a mesterszakra se vettek fel. Pocsékabbnál pocsékabb munkahelyekre vettek fel, sehol sem maradtam ott pár hónapnál tovább. Az bosszantott fel borzasztóan, amikor ecseteltem az ismerősöknek, mennyire nem érzem jól magam, erre ők azt válaszolták, mennyire nincs igazam, ez micsoda jó munkahely, ők mit meg nem adnának egy ilyenért. Aztán teltek az évek, és rájöttem, muszáj bevennem a lesz.rom tablettát. Nem számít mások véleménye, mert ők nem én vagyok, nem látnak bele a fejembe, nem ők élik az én életemet. Amikor eljutottam idáig, született két gyönyörű kislányom, és ez a világ legcsodálatosabb és legnehezebb munkája. Olyan hullámvasút, ahol akár egy órán belül eljutsz a legmagasabb pontról a legmélyebbre, majd vissza. Sokszor menekülnék a mókuskerékből, mert ki vagyok készülve a több mint négy éve tartó folyamatos éjszakázásoktól, a 0-24 takarítástól, házimunkától, amióta a nagy oviba jár, az állandó betegségektől, mégis amikor a nagylány megölel és azt mondja: úgy szeretlek, anya, vagy amikor kicsi rámmosolyog az öt szem kis fogával, az egy csapásra felülír minden rossz érzést, és nagyon boldognak érzem magam. Ráadásul már körvonalazódik az is, mit fogok csinálni, ha majd lejár a gyes (teljesen mást, mint amit korábban szántam magamnak), úgyhogy optimista vagyok ezzel kapcsolatban is.

[@varga-b.bence.dx.hungary]

Köszönjük szépen, nagyon aktuális a téma. Igazad van, minden tekintetben. Teljesen egyetértek veled. Nagyon figyelemre méltó az életutad, és az őszinteséged. Jelenlegi helyzetben sokak számára életmentő ez a videó.

[@vorosvirag6720]

Köszönöm, hogy vagy és tartalmat gyártasz, nagyon nagy szükség van ezekre a videókra manapság!

[@eszterbasler2367]

Nagyon köszönöm!!! Nem tudom, hogy mit csinálnék Nélküled! Sokat segítettél nekem és másoknak ezzel a videóval.❤️

[@csocseszkocsis4242]

Szevasz Atis.Nagyon motiváló volt amit mondtál.Sokkal jobban érzem magam tőle és megnyugottam.Így már boldogabban tudom fojtatni amikbe belekezdtem.A vidó akarata pedig célt ért.Sok sikert a továbbiakban.👍

[@esztertorok2347]

Csak annyit tudok írni, hogy köszönöm, hogy ilyen hasznos videókat csinálsz nekünk, amivel az ember egy kicsit el is tud gondolkodni az életén🙏🏽🥺

[@kawaiihabcukor]

TLTR: Elégedetlen vagyok az életemmel, mert nem tudom, hogy mit akarjak egyáltalán, ezért szenvedek. Én sosem másokhoz mértem magam. Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam. Jelenleg az életem egy romhalmaz, és igazából nem történt semmi olyan drámai az életemben, ami tönkretehette volna, inkább az elégedetlenségem magammal szemben az, ami napról napra mardossa a boldog lelkem. 20 éves vagyok és úgy érzem, hogy az 5 évvel ezelőtti énem, ha most látna, akkor lelkiismeretből adna nekem egy jó nagy pofont. Annyi potenciál volt bennem, annyi tehetség, annyi tudás, és már úgy érzem, hogy ezek közül semmi nincs bennem. Olyan tudásom volt, kifejezetten inteligensnek tartottak az iskolában, a létező összes versenyen ott voltam, és nagyon sokat nyertem, lehetett az sport, versmondó, mesemondó, matek, ének verseny, stb... És annyi lehetőség volt bennem, hogy bármelyiket nagyra vigyem, de igazából egyik sem érdekelt annyira, hogy a kellemetlen részekbe beleássam magam, hogy tovább fejlődhessek bennük, csak addig, ameddig jól esett azt csinálni, szóval végül egyiket sem csinálom most már. Jelenleg a BMEn tanulok, de igazából ezt a sikert sem érzem magaménak. A koronavírus miatt elmaradt a szóbeli, és ha az nem lett volna, szerintem még az érettségi sem lett volna meg, nemhogy egyetemre járjak, szóval ilyen szempontból szerencsés vagyok. Sőt, nekem hatalmas szerencsém van szinte mindig, a szívós helyzetek elkerülésében, és már sokszor bizonyította számomra az élet, hogy ha én egy karakter lennék a játékban, nekem a "rohadtul nagy mázlista" lenne a faji képességem. Mindig is egy álmodozó voltam, szóval soha nem volt egy konkrét cél az életemben, csak úgy sodort az ár, hogy lesz majd egyszer valami. Nem volt egyszer sem egy olyan dolog, amire azt mondtam volna, hogy NA EZ! EZ AZ, AMIT KERESTEM EDDIG AZ ÉLETBEN! És sajnos ez egyetemen egyre jobban előjön. Minden egyes ZHval, beadandóval, kisebb kudarcokkal és szerencsésen elsült sikereimmel egyre elveszettebbnek érzem magam az életben. Támogató, szerető szüleim, családom van, remek barátaim, akikért a tűzbe tenném a kezem. Van egy gyönyörű kedves barátnőm, akit nagyon szeretek, és ő is engem és már 3 éve együtt vagyunk. Az egyetem miatt eltávolodtam a barátaimtól, de ettől függetlenül viszonylag sokat találkozunk/beszélünk. A családom támogatóbb, mint valaha. Ettől függetlenül mentálisan egyre ramatyabbnak érzem magam. Már a játékok sem kötnek le, és egyre jobban érzem magamon az ilyen depressziós tüneteket. Úgy érzem, hogy ha volt is valamilyen iránya az életemnek, az is kezd elhomályosodni. Igazából a félelem, hogy nem TUDOM, hogy hova AKARJAK tartani, az őröl fel. Az egyetem ahelyett, hogy irányt mutatna, inkább egyre jobban tántorít és bizonytalanít el, és egyre kevésbé érdekel az is, amit tanulok. Egyre lustábbnak érzem magam. Fizikailag is rosszul érzem magam. A stressztől állandóan fáj valamim, görcs van a torkomban, régebben igazán fit voltam, és izmos, de mostmár az izom sehol, és megjelentek a plusz kilók is. A szemem is elromlott és szemüveges lettem (bár ez nem hinném, hogy emiatt van, de engem akkor is zavar). Szóval jelenleg itt vagyok, és nincs motivációm. Én csak boldog akarok lenni az életben, de nem tudom, hogy mi tenne engem igazán boldoggá, hiszen nekem már vannak barátaim és családom, amiért mások ölnének, ha olyanok lennének, mint az enyémek, és én igazán hálás vagyok, de érzem, hogy nagyon hiányzik egy cél az életemből, amire az életemet is fel tudnám tenni, annyira érdekel. És ne telne el nap úgy, hogy ne járna az eszem rajta, hogy vajon mi tehetne engem még boldogabbá? Érzem, hogy mai napig nagyon sok potenciál lenne bennem, nagyon sok téren, de nem indulok el. Igazából félig nem igaz, amit mondtam, mert van egy célom, ami nem olyan megfogható, hogy én azt akarom csinálni. Én nekem az a célom, hogy ne éljek átlagos életet. Hogy olyan BOLDOG és jó dolgokkal teli életem legyen. Nem pénztől, nem attól, hogy mások irigykedtek a dolgaimra, hanem a boldogságom, és a körülöttem élők boldogsága a lényeg. Azt akarom, hogy nekem is olyan kivételesen boldog életem legyen, mint a nagypapámnak volt. Hogy a temetésen ne azt sajnáljuk, hogy milyen kár, hogy elment, hanem hogy örüljünk, hogy irigylésreméltóan jó élete volt. Lehet, hogy kicsit "felvágósan"(vagy nem tudom, hogy mi a legjobb szó erre), meg furán fogalmaztam 1-2 helyen, de a lényeg az, hogy az életem jelenlegi mélységében nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés, amin elindulhatnék ez a boldog élet felé. A motiváció hiánya, és az akarat, hogy változtatás legyen az életemben, ez a legfájóbb pont. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy elpazarolom a napjaimat, és hogy tehetnék a változásért, de hirtelen este van, és megint szomorkodok, hogy ma sem voltam képes elindulni, és csinálni valamit, hogy legalább elinduljak valamerre. Mi az a dolog, amivel ilyen helyzetben tudtátok magatokat motiválni? Mikor döbbentetek rá arra, hogy hogyan kell megtalálni azt az utat, amit be szeretnétek járni? Fhu~ Milyen kis regényt sikerült ide biggyesztenem

[@shogun42]

Hasonló élethelyzetben vagyok én is. Nekem az esti elemzések szoktak néha segíteni. Végiggondolom, hogy miért lehetek hálás a mai napon, hogy mi töltött el boldogsággal, mivel vagyok megelégedve, és hogy mit fogok legközelebb máshogy csinálni. Másnap megpróbálom megtartani az előző este önmagamnak megígért dolgokat. Ha jól sikerül, idővel megszokottá, természetessé válik, de olyan is van, hogy rájövök, hogy ezen feleslegesen stresszeltem annyit. Mindenki máshogy lát minden élethelyzetet, szóval az is sokat segíthet, ha beszélgetsz erről valakivel. (Akár velem is, ha gondolod, bár nem hiszem, hogy sokat tudnék segíteni...)

[@eg4514]

Nos… hard work beats talent when talent doesn’t work hard. 😛 Ez eddig csak önsajnáltatás és fantáziálás arról hogy milyen potenciálok lehettek benned ha egyáltalán voltak. Hát ez ugye mint látjuk teljesen lényegtelen, így kár is ilyesmibe kapaszkodni. Csak te tudod magad kihúzni ebből. Majd meg is teszed ha akarod, de nem teszed, szóval még biztos nem olyan rossz a helyzeted, még “elvagy”.🙂 Szerintem nem kell görcsösen azon agyalni, hogy mi legyen az életcélod, és “mit kezdj magaddal”. Az majd alakul magától, ha végzed a dolgod. Csinálj valamit, akármit, hasznos lesz - legalább annyiban, hogy tudni fogod hogy mit NEM akarsz csinálni. Az is egy támpont: akkor megint lehet keresni új tennivalót. Hajrá!

[@B_Odiy]

Teljes mértékig én sem tudom, hogy mi legyen a célom... eddig tudtam, de most hogy közeleg az érettségi már nem tudom pontosan merre. Viszont egy dolgot tudok, amit mindenkepp szeretek és kitartanék mellette. Én erre úgy jöttem rá, hogy egy rossz időszakom volt, nagyon rossz volt az iskolai közegem és ki akartam onnan szabadulni. Mikor haza jöttem akkor pedig ezt a bizonyos dolgot kezdtem el csinálni (énekeltem, de amúgy sztem bármilyen még gagyibb dolog lehet). Szóval szerintem ha ramatyul érzed magad egy idő után rájössz mitől lettél legtöbbször boldog legalább egy kis ideig. (Nem mondhatom, hogy azóta nem próbálok érte tenni, de elindulni és azt fenntartani akkor is nehéz.)

[@Zsuzzzs]

@shadowtrap3753 Ismerem az érzést, amiről írsz. Sokan vannak még így vele, főleg az Y és Z generációban. Én is, nap mint nap küzdök még vele, de pár éve adott valami egy új löketet. Ez pedig az, hogy megismertem a Growth Mindset és a Fixed Mindset fogalmát. MIndenképpen javaslom, hogy olvass utána, főleg a kísérletnek (Carol Dweck kísérlete), ami kapcsolódik hozzá. Röviden: a szüleink és tanáraink a legjobb szándékkal elárasztottak minket dícséretekkel. Azonban ezt egy fixed, rögzült módon tették, azaz pozitív címkéket aggattak ránk: okos, ügyes, tehetséges, tökéletes, különleges, stb. Ezzel betettek egy fixed mnindsetbe. A bibi ezzel az, hogy ez út közben belső elvárásokat szült önmagunkkal szemben: okosnak és tehetségesnek és különlegesnek KELL lennem! És ha nem érzem ezt valami miatt... jön a teljes összeomlás. Akkor nem vagyok önmagam, nem vagyok értékes ember, nem teljesítem be a nagy reményeket. Azt tanították nekünk, hogy mivel tehetségesnek születtünk, ezért alanyi jogon vagyunk jók mindenben. Ez óriási teher, és sosem lehet hozzá fölérni. És a végén persze az egész eredménye a teljes motiválatlanság. Bocsi hogy csak így leírom, de az, hogy valami "nagy dolgot tegyek le az asztalra", vagy "ne éljek átlagos életet", ezek nem célok, ezek nyomasztó gondolatok és belsővé tett külső elvárások. Az, hogy más embereknek akarsz segíteni, az már lehet egy cél, de ha csak azért tennéd, hogy ezért felnézzenek rád és különleges legyél, akkor megint behúzott a saját agyad a csapdába. Természetesen nem ismerlek, ezért lehet, hogy féleértelek és nem releváns neked, amit írok, de ez egy tipikus jelenség a "tehetséges gyermek"-ek esetében. Még az elején vagy az életednek, még nem késő ezt megfogni! Mit mond ehelyett a growth mnindset modell? Élj, kísérletezz, a hétköznap kihívásokban lelj örömöt, ne teljesítményt várj el magadtól, hanem csak élvezd, hogy valamibe energiát raksz és az által fejlődsz! :) Persze ez nem zárja ki azt, hogy érdemes egy célt találni, de már egy irány is sokat tud segíteni, nem kell rögtön a konkrét célt meglátni. Én azt is javaslom, hogy kérj ebben szakértői támogatást, pszichológust vagy önfejlesztő csoportot vagy bármit, aki kívülről, ismeretlenül tud ránézni a nehézségeidre, nem rokon vagy barátnő. Sok sikert hozzá! ;)

[@kissbela7409]

"Én sosem másokhoz mértem magam. Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam." Valami ilyenbe vagyok én is. De mi van akkor, ha a magam az nem is én vagyok? Hanem alkottam fejben egy "magamat" - aki ilyen meg olyan erős, bátor, becsületes, igazmondó, szorgalmas, segítőkész, tisztelettudó stb-stb - aki mondja nekem, hogy milyennek kell lennem, miket kell tennem, hogy az legyek akit ő megmond - mert akkor leszek "jó" - és kész? Nem lehet egy ilyen dolog az emberben? Persze ez most valami agyamentnek hangzik, csak most ötlött fel bennem és megosztom mert én nem tudom, hogy mit gondoljak róla és legyen itt másnak is, hátha valamit lehet vele kezdeni... :) Szerkesztés: Vagy az, aki megmondja odabenn, hogy milyennek kellene lennem, arra mi azt hisszük, hogy totál kaparni kell azért és, hogy nem engedhetünk meg magunknak hibát, henyélést, hanyagolást, félretételt, stb-stb.... Mi van akkor, ha az az irány az, amihez ahogy tudunk törekedjünk, de lássuk a határokat is, mind kívül, mind belül, ha van. És amiben nem tudunk változtatni - akkor vagy mert nem lehet vagy még nincs itt az ideje csak nem vesszük észre illetve nem tudjuk - azon ne akarjunk görcsösen?...... Nem tudom, ez is csak egy hangos gondolkodás tovább.... Meglehet van olyan, amin - lehet, hogy csak ott és akkor vagy nem belátható időn belül - nem tudunk változtatni, nem tudunk megtenni, hogy ne olyan legyen, amilyen. És akkor be kell látni, hogy ez nem a mi hibánk és ezért nem kell elégtelenséget vagy boldogtalanságot éreznünk....

[@szilviarusovszki9196]

Annyira jók a videóid...! Ez meg most betalált, ez a téma nekem. :) Mostanra kezdem megtalálni kicsit, hogy mi az, amit tudnék és szívesen is csinélnék. Mintha most a 30-as éveim legelején kezdene megérni bennem az, hogy meg is teszek érte mindent, és kezdek hinni abban, hogy sikerülhet megtalálnom magam.

[@csabamolnar-No.1]

Szia Atis, klassz lett a videó! Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy ha más életét megkaphattam volna, akinek jobb, szebb, sikeresebb, gazdagabb, "gondtalanabb" élete van, akkor ma nem az az ember lennék aki. Szerintem nagyon becsüljük meg azt amink van, s amilyen utat megtettünk azért, hogy legalább ott tarthassunk ahol most vagyunk. Én kaptam nagyon sok hideg zuhanyt az életemben, de legalább tudom értékelni azt amiért megdolgoztam.

[@N0RDAX]

csak nekem nem fér össze a 2:48 -as rész? úgy kellett volna folytatni hogy - cserébe viszont nincs önbizalmad, életkedved, hited a jövőben , reményed .

[@krisztiankovacs4694]

Köszi Atis, hogy elkészítetted ezt a videót! Fantasztikus lett. Szerintem rengeteg embernek, köztük nekem is, sokat segített. Olyan gondolkodásmóddal lettünk gazdagabbak, ami egy boldogabb élet lehetőségét hordozza magában.

[@Artorias874]

Jó volt hallani, amit mondtál Attis! Köszi!

[@vivi6273]

Zseniális videó. Néhány évvel ezelőtt, egyetemistaként naponta néztem volna végig újra és újra, pláne a vizsgaidőszakok tájékán :) Azért örülök neki, hogy már egy következő szakaszán tartok az életemnek, most már sokkal könnyebb a Tiédhez hasonló hozzáállással szemlélni a világot. Talán ez is a fejlődés jele :) És ehhez a fejlődéshez Te is nagyban hozzájárultál a videóiddal, tanfolyamaiddal, amit ezúton is hálásan köszönök :) Biztosan állítom, hogy Nélküled nem tartanék ott, ahol most tartok. :)

[@gyorgyijuhasz5795]

Ezt a motivációs beszédet nagyon köszönöm!!!!! ❤️ ( lehetne többször hasonló)

[@gabrielladeak5275]

Csodálatos világod van. Én hajlamos vagyok mindent túlbonyolítani, és túldramatizálni. Sokat segítesz az egyszerű, racionális világlátásoddal. A tudásod, és az a munka, amit belefektetsz az emberek tájékoztatásába, tanításába, zseniális. És még humorod is van. Köszönöm.

Köszönöm, Atis, a megerősítést! 37,5 évesen ez a videó engem megtalált :) megerősített abban, hogy nem csinálok semmit szarul, csak máshogyan , mint a többiek, de ezzel semmi gond! 10-15-20 évvel ezelőtt totális más helyen voltam fejben a világban egyaránt. Egymagam átverekedtem az egyetemen, félúton szakot váltottam, a második szakomon mindent jobban szerettem, a legrosszabb kurzus is ezerszer jobb volt. A végén 4.4es diploma jeggyel végeztem. Semmire nem használom a diplomát, de olyan mélységű tudományos érdeklődést és kutatói módszertant sajátítottam el, amit semmire sem cserélnék el. A mai napig az alapos kutatómunka híve vagyok, bármi terén. Egyetem idején mindenféle érzelmi viharok jöttek-mentek, eljegyeztek, megcsaltak , ... utána elköltöztem, Skandináviában akartam letelepedni, majd ott törték össze legdurvábban a szívem. Nagyon hosszú történet, de most egy közepes méretű angol vendéglátós cégben vagyok középvezetői pozícióban, békében és boldogságban. Eszem ágában sincs megházasodni - szívet töretni megint, de a tiszta lapokkal való játék híve vagyok egyébként is. A személyiség-fejlődés, az anyagi biztonság és a kapcsolati stabilitás terén minden okés. Písz van. Ámde dolgok áldozatokkal járnak, család messze, barátok is szerte a világban már 😢 Ez az én utam, az én cirkuszos és az én zeném

[@viragnemeth3905]

Nagyon köszönöm ezt a videót Atis! A legjobbkor jött! Semmi kétség, hogy neked ez az utad és küldetésed az életben. Csak így tovább! ❤

[@szacsix]

Köszönjük!

[@tanulommagam]

Köszönöm szépen! 😊

[@blankaannaballa746]

Nagyon jó videó lett, köszönjük! Fontos tudatosítania az embereknek, hogy nem egy csónakban evezünk. Egy viharban vagyunk és van akinek csónak jutott, van akinek yacht; tényleg nem éri meg másokhoz és mások elvárásaihoz hasonlítani magunkat. A saját egyszerű boldogságunkért kell szépen, türelmesen tenni. ❤️

[@patrikg.1381]

Megalomán felszínes világ . Hamis értékekkel. Egészen szépen haladok előre, kívánom mindenkinek, hogy legalább így tudjon, és pontosan tudom, mennyire oké ez így, mégis, hiába nem külcsínre vágyom, basszameg, frusztráló, hogy tolnak a pofánkba valamit, s nyilván nem aszerint élek. Bizonyos szintig még meg is tehetném, de inkább más a fontos, mint a drága ruhák stb stb. De mégis bakter, frusztráló, hogy tart a világ valamerre, s nem tudsz, vagy nem akarsz oda tartozni. Szar az egész ahogy van. Rendbe kell magunkat tenni fejben, kiállni a sorból, azt hagyni menni a csordát egy irányba. Ha erre képesek vagyunk, szabad emberekké válunk.

[@krisztianlovas8646]

Wow! Ismet egy remek video. Koszi Atis! :)

[@balazsszekely7424]

Ez a videó rengeteget segített, köszönöm!❤

[@raymondnedelcu5719]

Thanks

[@tanulommagam]

Nagyon köszönöm! 😊

[@andreafilipinyi8377]

😊 Sokkal több ilyet!!!!Az embereknek ez kellene!Jobb lenne a világ,ha úgy gondolkozna mindenki,mint Te(és én is).36 vagyok és "csak" most fogom fel, hogy több vagyok annál,mint ami most vagyok 😂 De nem baj,26-nak érzem magam!

[@xdxdxdxd4575]

Köszi ezt a videót! 😊 40 éves vagyok, és már próbálom magamnak érezni azt, hogy meg kell bocsátanom magamnak, ha valami nem úgy sikerül, mint szeretném. Általában oka van annak, ha valami nem történik meg, és visszakövetve az eseményeket, mindig meglátom, hogy "minden úgy jó, ahogy van, és ahogy alakult". Ez nem azt jelenti, hogy akkor hátradőlök, és nem is teperek, de elfogadom azt, hogy van valami, ami miatt az nem úgy lett. Pl. fél éve próbálkoztam a lakhelyemhez közelebb munkahelyet találni. Nem sikerült. Aztán úgy döntöttünk, hogy eladjuk a lakást (tekintve, hogy hiteles, és azt gondoltuk, nem biztos, hogy tudjuk fizetni ilyen inflában, ezért most máshová költözünk). Vettünk is egyet, ami közelebb van a mostani munkahelyemhez, 1 óra helyett most 20 percet vesz igénybe az odaút. Ha sikerült volna a munkahelyváltás, most az új munkahelyre ugyanúgy 1 óra lett volna az út az új lakásból. Mindennek oka van az életben.

[@simintoo1]

Minden történjen úgy, ahogy az minden érintettnek a legjobb. Ez egy elég hatásos mantra. 🙂

[@KrotonRaider]

Tartalmas es nagyon jò video volt , es meg motivalo hatasu is köszi! Aztmondjàk legnagyobb legyőzendő ellenfelet tükörben nèzeskor talàlja meg az ember.

[@brigittatavaszi4264]

Receptre írnám ezt a videót, köszönöm😁

[@Csillamcica]

Ez a videó nekem jött ki. Amint lehet meg is nézem Tényleg nekem szólt, ez segített kicsit másképp látni a dolgokat, köszönöm ^^

[@milanmakaria1382]

Ez egy nagyon jól sikerült tartalom. Szép munka, jó gondolatok. 🙏👏

[@reginafodor4865]

"Borsodi falu kis leánya" 😅 ez én lennék. Borsod mindenhol terítéken van. 😅 22 éves vagyok, 2,5 éve élek külön a családomtól kb 400 kmre költöztem az ország másik végébe, az akkori barátom miatt. Abban az évben fejeztem be a középsulit, megkaptam a szakmám, amiben sikerült is elhelyezkednem, de csak 9 hónapig tudtam élvezni, aztán kirúgtak. A kapcsolatom is ez az idő alatt szörnyűre fordult, azaz embert akit megismertem köszönő viszonyban se volt azzal akivel együtt éltem. Sokszor megalázott, lelkileg teljesen tönkretett egy nulla voltam még most is küzdök ezzel, hogy feltudjam dolgozni és újra összeszedjem azokat a darabkákat amit ő tönkre tett bennem. 1,5 évig éltem ebben. Haza is költöztem 1-2 hónapra, de nem volt jobb, ennyi külön tiltott idő után már nekem is megvolt a saját megszokott ritmusom és életem. A szüleimmel pedig nem mindig találom a közös hangot és feszültséget szül. Ezért egy nagyon jó ismerősöm kerített munkát, méghozzá Ausztriában, viszont nem beszéltem németül, de felvettek és a munka se leány álom, és nagyon sokat küzdöttem/küzdöttünk h ne furkáljanak ki az osztrákok, mert nem beszélek németül. Viszont jól fizet így tudtam már lakást bérelni és nem kellett a volt barátommal tovább élni, bútorokat tudtam venni, egy üres lakást sikerült teljesen bebútorozni az éjjeli lámpától a hűtőn át a mosógépig minden az enyém és sajnos kétszer kellett költöznöm önhibámon kívül, de ezt is megtudtam lépni. Vettem autót igaz használtan, de örülök neki. Minden költségét én állom. Ezek mellett heti 1x járok már fél éve német tanárhoz tanulni a nyelvet és egy másik szakmát is tanulok, amit ha minden jól megy májusban fejezek be, de nagyon sok a munka, nem mindig érek be, mert kötetlen a munkaidőm, amit nem néznek el. Ami rosszulesik, mert önellátó vagyok a szüleim nem tudnak támogatni és minden fitying számít. Nem jelentkeztem egyetemre, mert nem hiszem h megtudnám csinálni (operatőr, média, filmművészeti valami ilyesmit szerettem volna) nincs semmiből emelt érettségim újra érettségizni pedig már nincs kedvem, tanárt keresni, sok sok pénzt oda fizetni, aztán felkészítő tanárt is keressek... Meg mivel már dolgozom és külön lakásban is vagyok, már nem szívesen adnám fel ezt a részét. Ezt úgy értem, hogy egyetem mellett el kéne költöznöm megint másik városba, viszont ott már nem tudnék annyit keresni alkalmi munkából h abból egy szobát vagy lakást fent tudjak tartani a spórolt pénzem meg felélem. Így ezt már elvetettem. A szakmámban szeretnék újra dolgozni, de nincs meg hozzá minden úgyh leginkább arra dolgozom és gyűjtögetek. Nincs barátom, se alakulóban lévő kapcsolat. Így az esetek 80%-ban egyedül vagyok. Nem szeretnék 30+ évesen gyereket vállalni, de valószínű h így lesz vagy egyáltalán nem is lesz se gyerek se férj. Szeretném azért a világot is látni, nem nagyon jutottam még el sehova. Kicsit azért bennem van az érzés h én valamennyivel kevesebbet érek mint más. Pl azok a ismerőseim akik már férjhez mentek, babát várnak, egyetemen tanulnak és úgy érzem h amit szerettem volna már ennyi idősen elérni azt nem fogom már soha.

[@berkoer7258]

Nem semmi, “life-story”! Légy büszke magadra! Kevesen vannak akik ezt így végig tudták volna vinni, azt jelenti erős, kitartó jellem vagy! Csak így tovább! ☝️

[@simintoo1]

22 évesen ne írd le a babázást! Én úgy terveztem h max 26 évesen meglesz az első babám, erre 24 évesen az akkor 7 éve tartó kapcsolatomnak vége lett, dobtak. Most 32 évesen itt van mellettem a 10 napos csöppségem, van egy szerető férjem, jobban nem is alakulhatott volna. Huszonévesen élvezd az élet más területeit, amit kisbaba mellett garantáltan nem fogsz tudni! Próbálj ki új hobbikat, amivel csak gazdagabb lehetsz, és annál többet tudsz majd adni a babádnak, amikor odaérsz! Én felnőttként próbáltam ki több táncot, a férjemet is így ismertem meg, beiratkoztam dobolni, nem lettem rocksztár, de bepillantást kaptam egy koncertre való felkészülésbe, jártam önvédelemre, az nem az én asztalom, de ott is rengeteg emberi tapasztalatra tettem szert, elvégeztem 1 esti sulit, abbahagytam egy másikat, laktam albiban 4 másik emberrel, jártam heti 3-4szer táncestekre munka mellett, beiratkoztam 1 varró7végére, h legalább a gépet tudjam már befűzni xD stb stb... 10 évbe annyi dolog belefér! Még azzal is gazdagodsz, amivel elsőre nem is gondolnád, majd csak 6-8-10 év múlva lesz haszna egy beszélgetésben! Ha vágysz arra (nem görcsösen), hogy baba, akkor el fog érkezni a megfelelő körülmény.🙂

[@reginafodor4865]

@@berkoer7258 Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.

[@reginafodor4865]

@@simintoo1 Gratulálok, sok boldogságot kívánok nektek a csöpséghez 😊

[@simintoo1]

@@reginafodor4865 köszönjük szépen 🥰

[@Mimó-w7i]

Ez ma nagyon kellett... Köszönöm! ❤ ...elképesztő vagy!

[@gabornagy6667]

Tökéletes videó! Köszönjük!

[@SwaganyJohnny]

29 éves vagyok kint élek Ausztriában kb 2 hete beszélgettünk erről egy kedves barátommal hogy én szerintem nincs semmim ami miatt bármikor tovább tudnék állni másik munkába/országba stb stb mire ő azt mondta hogy "én azt látom hogy szerinted nincs semmid mégis megvan mindened" azután felsorolta a szerinte ideillő dolgokat.. hát nekem fogalmam sincs hol kéne hogy tartson az életem és biztos nem is fogok rájönni egy ideig még, csak abban vagyok biztos hogy ami nekem kell a boldogsághoz az nincs meg már egy jó ideje ez pedig egy kapcsolat ahol elmondhatom a másiknak hogy szeretem és ő pedig viszonozza.. és akárhányszor feljön ez a téma elfog a rossz érzés itt pedig a videó közben el is sírtam magam.. de legalább itt nem látja senki akkor szabad, nem?! :) minden esetre lelkifröccsnek jó volt ez a videó nagyon köszönöm szépen Atis!!

[@zsuzsannavirag4549]

Kitartás 😊

[@LeVeSjr]

Ugyan így vagyok vele , én is 29 vagyok csak én Németországban élek . Pár bakancslistás dolgot le tudtam , meg egy kb gyermekkori álmomat is elértem de kb ennyi , pár éve meg állt ez a folyamat és én sem tudom hol kellene tartanom és mit kellene csinálnom . Szakács vagyok de már a vendéglátásban sem látom a jövőt , bár ezt nagyon sok dolog befolyásolta . A lényeg , hogy nagyon sokan vagyunk sajnos így de majd az élet úgy hozza ha úgy kell lennie :)

[@musicteacher6476]

Phhh, Attis! Ez most nagyon jókor jött.... Hálásan köszönöm....

[@tamasmachek8980]

Köszi Atis! Ez most pont jól jött. 😀

[@Elameey]

Hálás vagyok ezért a videóért, Attis. Köszönöm! 🤗

[@zsuzsubode4882]

Gratulálok a céltudatosságodhoz és a kitartásodhoz! Nagyon ügyes vagy!

[@karlvivien2837]

Tényleg felfogás kérdése az egész és sokszor nem is látjuk hogy valójában milyen sok pozitív dolgot is tudunk megélni.. Nagyon szuper videó lett, köszönjük, életkortól függetlenül mindenkinek is javasolt! Csak így tovább, olyan jó, hogy vannak ilyen emberek mint, TE! 😊

[@juditandadam8888]

Fantasztikus videó lett! Köszi! :)

[@klara-renatamarton9076]

Nagyon köszönöm hogy megcsináltad ezt a videót. Rengeteg segítséget nyújt az embereknek. Pont holnap indulok egy útra külföldre meghallgatásra, hogy jövőtől azt tanuljam, ami az álmom felé visz. Nagyon nehéz volt ez nekem, de ez a videó erőt adott. Köszönöm.

[@Maxdisrespect]

Köszönön Atis. Sikerült jó volt én már most otiváltabnak érzem magam.

[@boglarkaschmidt4849]

Erre most hatalmas szükségem volt. Köszönöm 🤍

[@NaimahBellydance]

Köszi Attis, életmentő volt 🙏

[@kitsune2865]

Ez egy nagyon jó videó, segít jobban bele gondolni a jövőbe és hogy hogyan álljak hozzá. Én most egyetemen sokszor éreztem magam úgy, hogy sehová sem tartok az életben, mert minden olyan messzinek tűnik, néha lehetetlennek, néha úgy érzem nem fogom tudni megcsinálni. És sajnos a család is messze van, mert az egyetem miatt messze kellett jönnöm, és így gyakran egyedül is érzem magam, és még inkább úgy, hogy elvagyok veszve. Köszönöm, hogy megcsináltad ezt a videót.

[@noname-sk5po]

Nagyon jólelkű vagy! Áldjon meg Isten!

[@emeseszabo4652]

Köszönjük szépen a videót! 😊 Tényleg a legjobbkor jött velem szembe ez a videó, mert nagy szükségem volt rá. Sokszor, és utóbbi időben inkább állandóan ezen kattog az agyam, illetve csak a negatív dolgokat tudom figyelembe venni. 19 éves vagyok, elköltöztem a szüleimtől több, mint fél éve és érettségi után egyből munkába álltam. Hálásnak kellene lennem, mert nem sokan tehetik ezt meg, hogy ennyi idősen azt mondják, van egy önálló életük és egy stabil munkahelyük. Mégis úgy éreztem az utóbbi időben, hogy nem tartok sehol, mert hónapról-hónapra élek, nehezen jövök ki a fizetésemből, nem szeretem, amit csinálok és megerőltető a 3 műszakba belerázódni, hónapok után is. Rátett egy lapáttal, hogy nemrég ért véget egy hosszú kapcsolatom, és sokkal könnyebb volt így rossz szokásokat kialakítani az életemben (dohányzás, bulik, pihenés és énidő megszüntetése, család és barátok elhanyagolása, stb). Nem tudtam, hogyan térhetek vissza arra az útra, amire szeretnék, még most sem tudom, de úgy érzem, most inkább mínuszból építkezem. Az egyetlen jó szokásom, amit nem tudott kiölni belőlem ez a sok stressz, ami hónapok óta felhalmozódott, az az, hogy továbbra is követlek és mindig adsz egy kis erőt a videóiddal ❤️ Szóval hálásan köszönjük ezt Neked Attis! ❤️

[@levikranitz2440]

Az élet úgy igazán most kezdődik lassan számomra. Jövőre érettségi, folyamatban a jogsi, nyelvvizsga lesz lassan, úgyhogy haladok. Kicsit azért félek őszintén, ködös a jövő képe még. De majd lesz valami

[@urihun4534]

legalább elkezdted a jogsit én harmadikos vagyok és csak imádkozhatok hogy meglegyen az érettségi egyáltalán

[@katalinszonyegi2018]

Köszönöm a videót Attis! Már többször futottam én is bele ebbe, segített tisztábban látni.🙏🏻🙂

[@LittleRiley]

Bár ez a videó sokkal jobban jött volna nekem 2-3 évvel ez előtt, mégis egy nagyon jó visszacsatolás volt, hogy rendben vannak a dolgok a fejemben. :) Én még nevelgetem azt a bizonyos fát, szeretnék kilépni a mostani munkahelyemről, építeni teljes állásban a vállalkozásomat, de ez valószínűleg a jövő évi projekt lesz még csak, és jelenleg baromi nehéz 2 munkahellyel helyt állni, albérletben, párkapcsolatban, mindenre időt szakítani. De most megkaptam a kell boostot, hogy igenis menni fog, úgyhogy köszönöm Atis :) Plusz egy tipp, ami nekem sokat segít, és pár éve művelem. Van egy pár ilyen weboldal, ami annyit csinál, hogy írhatsz magadnak egy jövőbeli emailt, és beállíthatod hogy 1-5-10 év múlva kapd azt az emailt meg. Nálam éves rutin, minden januárban kapom az emailt a tavalyi önmagamtól, és ott van feketén fehéren a fejlődés. Hatalmas segítség :)

[@ildikocseh278]

Teljesen igazad van, annyira leertekelem, pedig igen sok teruleten haladtam, meg ha nem is olyan gyorsan, mint masok. Szuper video, halas vagyok, hogy megnezhettem.

[@vikikanyo6179]

Nagyon jó videó lett. Szerintem is jó, ha van ilyen tartalom is a csatornán.🥰

[@sandordemeter8808]

Köszönöm szépen. Ez most nagyon kellett. Tisztábban látom melyik területen gondolkodtam rosszul eddig.

[@simintoo1]

Ez az eddigi legjobb videód.

[@editgromer3715]

Tiszteletem,köszönöm!🙏❤

[@fruzsinalillanemeth6384]

Régen esett jól és ennyire józanítóan videó. Köszönöm nagyon, de nagyon!

[@noraregos2733]

Hát ez nagyon bölcs.A könnye m is kicsordult.Köszi💕💕🌌

[@biankadobi8939]

Ritkán szoktam kommentelni! Annyira megfogott most ez a téma! Iszonyatosan nehéz időszakot élek meg. Tavaly áprilisban elvégeztem egy fogászati asszisztens képesítést, el is kezdtem benne dolgozni. De 1 hónap után úgy éreztem hogy ez abszolút nem én vagyok. Azóta is keresem az igazi utamat,amit szívesen csinálnék. Sajnos novemberben egy szakítást is átkellet vészelnem. Úgy érzem abszolút elvagyok veszve. Pici irány mutattom azért van, az pedig valamilyen irodai munka. De aki ugyan így ilyen életszakaszban van mint én annak kitartást!! Minden ember értékes, semmit nem szabad szégyellni az életben mert azok is mi voltunk és leszünk!! :)

[@R0nix]

Sajnos nálam az a baj, hogy túl nagy elvárásokat helyeztem anno 17 évesen magam elé. 25 éves koromig elakartam kezdeni a felsőoktatást (egyetem/fősuli), saját házat akartam, házasságot, gyerekeket, autót/autókat, és a szakmámon belül kimagasló pozíciót. Sajnos most 26 évesen kb egyik sem sikerült. A főiskolát is elfelejthetem, csak úgy száguldanak az évek, 2 éve a majdnem házasságból lett egy leszbikus megcsalás, autóból is csak kotla jutott eddig, gyerek meg sehol. Talán a pozíció kezd egy kicsit növekedni, most jelenleg ****vezető vagyok (fő az inkognitó), de ez még mindig messze van az igaz céltól. És sajnos hiába vagyok vezető, de a fizetésem nem vezetőhöz méltó, így még az is rombolja az egész morálomat. Egyedül élek 2 és fél éve lassan miközben ennyi ideje van egy párom is, aki sajnos összeköltözést annyira tologatta és tologatja, hogy a mostani árak mellett már a Bp 50km-es körzetében sem lehez venni ingatlant... Miközben mindenkinek megy, a korombeliek csak úgy szárnyalnak, házasság, ház, gyerek, így "18 milliónk van és házat veszünk", úgy "házasok vagyunk és a nagy infláció közepén párizsba utaztunk".. Nekem senki ne mondja meg, itt vagyok vezetőként, egy kotla, de szög egyszerű autóval, pesti szemmel krva olcsó albérlettel (120 mindenestül), és tényleg semmire nem költök, havi 1 telitank, a havi kaja, és kifújt. Szomorú hogy másnak mennyi minden összejön VIDÉKEN, én meg megrohadok pesten. Pedig én is vidéki gyerök' vagyok 😅😅

[@leobenisacylon]

Kedves Ronix! Nézd meg újra a videót. Figyelmesen. Az egyik legfontosabb üzenete az, hogy ne hasonlítsd össze magad másokkal.

[@匿名的-1]

Biztos ez is egy jól összerakott videó lesz! Hol is tart az életem? Hát sehol kb. Igaz, hogy ennyi idősen még tényleg senkinek se tart sehol, de a tanulmányi eredményemmel és a tehetség kóros hiányával úgy érzem, hogy a telefonom kijelzője alacsony akkutöltöttségi móddal is világosabb, mint ez előttem álló jövő. Hiába próbálkozom, egyszerűen vannak tantárgyak amiből nem vagyok képes még elégségest se produkálni. No de sebaj, majd a kötél megoldja.😁

[@H.Fancsi]

Pedig szépen fogalmazol, akár ezzel is lehetne kezdeni valamit🌻😜

[@nandorsoos1211]

@@H.Fancsi igaza vaaan!!!

[@DRIPinvestor]

Nem minden a közoktatás. Ne értékeld le arra a szintre magadat, amelyen a tanulmányi eredményeid -most- vannak.

[@nandorsoos1211]

@@DRIPinvestor igaza vaaAn!!!

[@匿名的-1]

@@DRIPinvestor Hát köszi, de ha sehova nem vesznek fel/nem tudok itt maradni akkor úgymond b@szhatom az egészet. Végre egy olyan helyen vagyok, ahova a barátaim is követtek és a környezet sem toxikus. Engem a szakképzőkbe általánost végig bugdácsoló napbarnította testvérek kicsinálnának. Nem vagyok rasszista, de egyetlen pozitív élményem sincs a roma közösséggel. Maximum édesanyám barátnője, aki ugyan roma származású mégis egy végtelenül segítőkész és intelligens hölgy. Egyetlen egy rossz szót se mondtam rájuk, hiszen én éppen leszarom az ember származását, mégis ok nélkül abuzáltak, hol vertek, hol csak szidtak. Ezt ráadásul úgy, hogy én egyedül, vagy egy két haverom, ők meg öten. Kifejezetten egy kínszenvedés számomra barátokat találni. Ha ezt a közösséget, (akikkel egyébként már 2 éve egy helyre járok és még mindig nem szoktam velük össze) és a barátaimat elvesztem, akkor nekem ott egyszerűen vége. Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel kéne csinálni valamit, hiszen ez egyáltalán nem nevezhető normálisnak, de nem nagyon óhajtok pszichológushoz se menni, mert egyrészt nem szeretném a szüleimet anyagilag még jobban terhelni, elég engem eltartani, másrészt meg biztos vannak emberek akiknek nagyobb szüksége van a segítségre. Illetve kétlem azt is, hogy nálam bármiféle jelentősebb változás bekövetkezne, a kassza kiürülésén kívül. Szerk: elírás kijavítása.

[@marikafrancsics8910]

Rendben,elkötelezetted lettem! Köszönöm!

[@iszkra2042]

Igen, pont ezt érzem, köszönöm!

[@csabamolnar-No.1]

Jut eszembe Atis. Nem tervezel közös videót az Űrkutatás magyarul nevű csatornával? Holnap reggel 7 óra előtt: Artemis I. Kilövés Csak így tovább Atis, maradj meg nekünk sokáig 🤘💪

[@viktoriasomogyi9429]

Köszönjük szépen Atis! Ez most nagyon jól jött!!🙂🙂❤️

[@jasmineszasz]

Köszönöm szépen, sokat segített. És pont jókor. ☺ 💞

[@greartist]

Szia Atis! Nagyon inspiráló volt ez a videód. Érdekelne a buddhizmus tanításairól csinálsz e a jövőben bővebb videót? Szerintem sok hasznos dolog van benne, ami az élet szemléletet más szögben mutatná be. Minden alkalommal mikor végig hallgatom a videóid egy kicsit többet tudok meg a világról. Nagyon örülök hogy vagy nekünk, sokat segítesz. Köszi ^^

[@csabeszkovacs1354]

Köszi Atis, ez nagyon hasznos volt 🥹

[@dorakecskes]

Nagyon jó videó volt Atis! 😍 Még több ilyen motiváló videót 😍😍

[@zoltan_k9592]

Nagyon hálás vagyok Neked ezért a videóért,sokat segítettél vele. 😊

[@enikonagyne]

Köszönöm szépen ❤

[@rinakuran1890]

Atis, te egy aranyfácán vagy a sok csirke között. 💕

[@vanriegel]

Számomra 36 évesen az élet még mindig a pártalálásról szól, valahogy érzem hogy hiányzik a másik felem, introvertáltabb beállitottsággal is. Egyszerűen nem kellek senkinek, mintha kivülálló lennék. És szinte mindenhol azt látom, hogy csak az kell, akinek saját lakása, kocsija van, a személyiség már nem számit, az odaadás, a hűség blabla. Túl vagyok a szórakozóhelyes, személyesen leszólitós dolgokon is, bár ez manapság már nem megszokott és creepyvé válik. Nekem sajnos ez rányomja a mindennapjaimra a bélyeget, de nem adom fel. Elkezdtem edzeni, és épp munkahelyet váltok, hátha ezek hosszabb távon segiteni fognak. Az ambició még megvan, remélem nem múlik el :)

[@3580annababa]

36 évesen azért egy saját lakás nem egy nagy elvárás

[@vanriegel]

@@3580annababa Oh, ha csak ennyi ez, holnap veszek is két ingatlant, mi az manapság. 🤔 Azért megnézném hány embernek teljesül ez a feltétel önerőből (!) Budapesten és környékén, de aki ezt elvárja, kíváncsi lennék mit tud nyújtani cserébe. Emberileg biztos lehetne rá számítani jóban-rosszban...

[@3580annababa]

Budapesten kívül nincs élet? Nőként, semmiből, hitelre vettem az első házamat egy heves megyei pici faluban 620ezerért jó sok éve, 25 évesen. Dolgoztam, gyűjtögettem, eladtam, vettem lakást, haladtam a céljaim felé.@@vanriegel

[@paksyhenrietta5]

Ugy szeretem, hogy ilyen pozitiv vagy😊

[@kittitoth3938]

Köszönöm Ati, ez most kellett! 😁

[@djswifthungary]

Köszönöm! Legjobb pillanatban jött ez a video!

[@noribalog1663]

ATTIS DRÁGA! Nagyon jó ez a videó 🥺🥺🥺🥰 és nagyon hasznos. Annyira nem figyelünk ezekre a részletekre.