Hídfő / Régen könnyebb volt fiatalnak lenni?

Minden kornak megvannak a kihívásai. De lehet, hogy ma egy kicsit bonyolultabb fiatalnak lenni? A legújabb Hídfő epizódban egy szociológust, egy biciklis futárt, egy tesitanárt és egy orvostanhallgatót csíptünk el a Szabadság hídon, hogy megkérdezzük őket a jövő nagy kérdéseiről. 🎥🔮
Kövess minket a többi csatornánkon is extra tartalmakért!
jovoalloakademia.hu/
/ jovoalloakademia
/ jovoalloakademia
/ jovoalloakademia

[@KarthikeyanNarain]

Meghallgatnám ennek az interjúnak azt a verzióját, amikor szóba kerülnek mélyebb témák is, mert megint csak ott tartunk, hogy az egész élet a karrierről szól. Ezekben a beszélgetésekben is az dominált: mit tanulsz, mit dolgozol, milyenek a lakhatási körülmények, stb. Erre nemes egyszerűséggel ki merem jelenteni, hogy MÁSODLAGOS! Az ember zsigeri létezése a lényeges. Hogy mennyire élvezi a létezését? Mikor fog eljutni a világ arra a szintre, ahol az embereket nem a karrier, vagy a pénz fogja meghatározni? Legyél bármi. Lakj bárhol. Legyen bármennyi pénzed. Ha nem tudod élvezni, akkor elbuktad az egész életet. Ezt kéne megérteni, és az emberek fejében onnantól, hogy van bármiféle felfogó képességük, az élet élvezetére kéne őket nevelni, ami persze sokkal mélyebb annál, minthogy "legyél vidám", sokkal inkább szól arról, hogy becsüld meg mindened, amid van, tehát, élvezd a puszta egészségedet, élvezd a napot, a természetet, és ne a konfettit hajszold. Rengeteg ismerősöm van, akik nálam sokkal gazdagabbak, úgymond, sokkal előrébb tartanak a civilizált karrier tekintetében, de közben meg úgy ki vannak égve, hogy nyugtatókon vegetálnak, mert a lelküket ezen a pusztító úton már réges régen elvesztették. Miközben jelenleg a csodák világában élünk, épp csak látnunk kéne magunk körül a csodákat. De nem látjuk, mert annyira túl vagyunk stimulálva, hogy minden csoda természetes, ha meg épp nincs a húsz napi csoda mellé még plusz tíz, akkor az már úgy egy unalmas, és kiégett nap. Ez a nagy helyzet. Az emberek nem becsülik, amijük van, de amikor meg elveszítik, amit természetesnek gondoltak (miközben rohadtul nem volt az, például az egészség), akkor meg megy a teljes összezuhanás. Már a fiatal egyetemisták is a kiégés kapuján dörömbölnek, és azt hiszik, hogy ha majd lerakják a diplomát, az majd meghozza nekik azt a hőn áhított boldogságot. Megszerzik, de jaj, mégsem lettek boldogok. Elhelyezkednek ott, ami az álmuk volt, hopp, mégsem lettek boldogok. Mert attól, hogy ledoktoriztál, még nem tanultál meg boldog lenni. Becsapva érzed magad? Pedig ott vagy, ahol lenned kell, mégsem érzed azt, amit erről az egészről gondoltál legszebb illúzióidban? Mert nem a boldogságot kerested, hanem valamit, amiről azt hitted, majd hozza magával azt is? Hát, ez nem így működik. De úgyis feleslegesen magyarázom, mindenki próbálja ki, aztán tapasztalja meg. Tehát, a konklúzió: A saját lakásteremtést leszámítva SOKKAL DE SOKKAL több lehetőségük van a mai fiataloknak MINDENRE. Tanulásra, szórakozásra, társasági eseményekre, utazgatásra, tecnikai dolgokra, kommunikációra, népszerűvé válásra, stb. Csak ezt természetesnek veszik, ezért nem éreznek benne semmi értéket. Egymásra mutogatnak az emberek, hogy "manapság nem lehet barátkozni", miközben ez mind 1-1 egyéni döntés, nem pedig a jelen kor hibája. Mert a kor felkínálja nekünk a lehetőségeket, épp csak mi nem élünk velük. Nem lehet egy korszakra kenni a sok ember egyéni rossz döntéseit. Mindenki a saját boldogságáért felel, és ezt - véleményem szerint - most sokkal könnyebb elérni, mint bármikor máskor az egész emberiség történelmét nézve. Aki így sem boldog, az rosszul sáfárkodott a lehetőségeivel. Mert én kimegyek egy szabad tóra egy 1200 forintos gumimatraccal, ráfekszek, beúszok a tó közepéig, és enyém a világ. Enyém a napsütés, a víz érintése, a sodródás, a nyugalom, a fiatalság, az egészség, a pihenés, szabad minden gondolatom, meditálhatok, álmodozhatok, aludhatok, és nem azon verem magam, hogy jaj, munka így, munka úgy, vizsga így, vizsga úgy.

[@simonkalman8302]

Megbuktál a vizsgán mi?

[@KarthikeyanNarain]

@@simonkalman8302 10 éve életem munkáját dolgozom, köszönöm az érdeklődést

[@NagyPalZoltan]

Szerintem nagyon le kopaszítot, lefertőtlenített Pragmatikus választ adtak a válaszolók. Vagyis nem a ti hibátoktól gyenge a film. Annak a Pragmatikus Szociológus nőnek üzenem, aki a nemek közötti egyenlőségével pöszmötőli össze a fizetését, hogy vigyázzon nehogy sérvet kapjon a sok munkától. Látom, hogy jól kiválasztotta azt a "SZAKMÁT" ahol jól meg húzhatja magát szépen csendben, semmi teljesítményel, míg mások kőkeményen helyt állnak egy műtő asztal mellett az utolsó csep erejükig. Három műszakban küzdve sok sok ember életéért, hogy tovább élhesenek. Amihez még hozzá jön sok sok éjjel nappali ügyelet a teljes ki merülésig. Aztán össze omlanak a munka idejük végén és kész. Minden tiszteletem az Orvosoké. Hát meg is értem az Államot, hogy sokáig várakoztatta a Tanárokat Óra nélkül sztrájkolva a fizetésükért. Soroljam, hogy mit nem tudnak a gyerekek ? Ami alól a Tanárok csak büszkén gögősen ki húzzák magukat avval, hogy Ők meg tettek mindent ami tőlük tellet. Mi magyarok elmentünk Amerikába, hogy fel mérje Amerika a képességeinket és a teljesítményünket. És azt mondta Amerika - Látod ezt itt Magyar, mi ezt teljesítetük és ti mit teljesítetetek ? Látod, hogy ti hol vagytok hozzánk képest ? Hát ez a külömbség köztünk. Nézd meg, hogy mennyit kellene még dolgoznotok, hogy elérjetek minket. Volna még sok dolgotok Magyarok. És közben mindenki csak pöszmötől. Nézd meg már, hogy hány Magyar ember dolgozik és a többi csak Havajozik Magyar.