Három nővér a Kecskeméti Nemzeti Színházban

Anton Pavlovics Csehov
HÁROM NŐVÉR
Bemutató: 2024. február 16.
Moszkvától távol, egy jelentéktelen kormányzósági városban él együtt négy testvér: Andrej Prozorov és három húga. Édesanyjukat évekkel korábban, dandárparancsnok édesapjukat egy éve temették el. A művelt, széplelkű testvérek vonzzák magukhoz a kellemes társaságra vágyó, egyhangú életű katonatiszteket. Olga, a legidősebb lány gimnáziumi tanárnő. Mása férjes asszony, nőül ment egy időközben középszerűvé vált tanárhoz, és ma már szenved férje puszta jelenlététől is. A húszéves, szép és okos Irina éppen névnapját ünnepli, dolgozni vágyik, tele van nemes illúzióval, szép reménnyel. Ketten pályáznak kezére. Tuzenbach, a csúnya, de mélyérzésű báró és Szoljonij, egy kellemetlen, kötekedő alak. Irina névnapján, a gyászév leteltekor még egy taggal bővül a társaság. Tiszteletét teszi a dandár új ezredese, Versinyin. A finom lelkű férfiről kiderül, sokat szenved félresikerült házasságában. A névnapi összejövetel váratlanul eljegyzéssel ér véget. A tudományos ambícióktól fűtött Andrej bejelenti, hogy feleségül veszi Natasát, az ostoba kisvárosi úrilányt…
„Eljön az idő, mikor mindenki megtudja, hogy miért mindez, miért a sok szenvedés, nem lesz már titok, de addig is kell élni… Kell dolgozni, csakis dolgozni!” (Irina)
Andrej Szergejevics Prozorov KOVÁCS LEHEL
Natalja Ivanovna, Andrej menyasszonya, később felesége KOVÁCS GYOPÁR
Olga, Andrej testvére BORI RÉKA
Mása, Andrej testvére ZSIGMOND EMŐKE
Irina, Andrej testvére SZABÓ DOROTTYA
Kuligin, Fjodor Iljicstanár, Mása férje ORTH PÉTER
Versinyin, Alekszandr Ignatyevics, alezredes, ütegparancsnok NAGY SÁNDOR
Tuzenbach, Nyikolaj Lvovicsbáró, főhadnagy KOLTAI-NAGY BALÁZS
Szoljonij, Vaszilij Vasziljevics százados FAZAKAS GÉZA
Csebutikin, Ivan Romanics katonaorvos SIPOS IMRE
Ferapont, öreg szolga az elöljáróságon KÖRTVÉLYESSY ZSOLT
Anfisza, öreg dada CSOMBOR TERÉZ
Rendező SZENTE VAJK
Díszlettervező RÁKAY TAMÁS
Jelmeztervező KOVÁCS YVETTE ALIDA
Súgó BA ÉVA
Ügyelő STOLZ DÁVID
Rendezőasszisztens SIRKÓ ANNA
kecskemetinemz...
/ kecskemetinemzeti
/ kecskemetinemzeti

[@martagaraczi2803]

Nekem katarzis, még egy óra múlva is éreztem a torkomban a szorítást. Dramaturgilag, amikor már majdnem nem láttam a könnyeimtől jött az oldás, éppen annyi , hogy a szorítás maradt de a sírás a nevetés miatt abba maradt. Köszönöm.

[@rekag8858]

Én ma láttam, ugyanez. Annyira szép és tragikus volt az egész, sírtam, nevettem és közben meghasadt a szívem. A színpadi megoldások és a zenék tökéletesek voltak, eszméletlen élmény volt.