Herkulesfürdői emlék

[@jozsefszabo6862]

Bravo Mester,mégegyszer!

[@koge5002]

Köszönöm szépen

[@TipTopZoli]

Pazeller Jakab (1869-1957): Herkulesfürdői Emlék Nyár volt és csodásan szép, felettünk kék volt az ég, Köröttünk ezer virág szórta ránk illatát Szerelmet ígért az éj, vágyakról dalolt a szél, Te jöttél énfelém, s csak azt kértem tőled én: Nézz a szemembe, mondd édes, szeretsz-e engem ? Nézz a szemembe édes, úgy mint rég Édes a csókod, veled még a rossz is jó volt, Így szembe nézni, édes, jó és szép Érzed, hogy mit érzek, hogy csak érted, néked élek Nincs a földön boldogabb ember, te vagy a mindenség nekem ! Nézz a szemembe, magadat látod meg benne, Tarts átölelve, hisz az élet szép ! Élj hát velem, soha már el ne menj, Mert az élet csak tevéled nyújthat üdvöt énnekem Lesz még nyarunk, ezer boldog napunk, Amíg átölelsz, érzem hogy szeretsz, búcsúzz majd, ha menni kell Csókolj, csak csókolj, ne legyen elég a jóból Álmodjunk róla, így lesz mindig majd Ma már a nyár messze jár, édes-bús emlék csupán Hajam is ezüst-fehér, elpihent már a szél Álmomban itt vagy velem, ifjúság, szerelmesem, Jössz-e még, kérdezem, de már csak a csend felel Pazeller Jakab (1869-1957): Herkulesfürdői Emlék (Erinnerung an Herkulesbad) (Op. 124.) (1903) Szöveg: Zerkovitz Béla (~1910), Z. Horváth Gyula (1990)

[@arankabukuszatoth4351]

Csodás !

[@koge5002]

Köszönöm szépen

[@jozsefszabo6862]

Bravo Mester!

[@koge5002]

Köszönöm szépen.