A munka az munka, legyen öröm a hobbiban, családban. Nekem mindegy. ÉN már tudom, hogy 8 évnyi sikertelenség engem minősít. Már nem is fogok munkát találni, mert ennyi idő alatt, ha sehova nem vettek fel, valaki ránéz az önéletrajzomban, hogy milyen rövid időkig dolgoztam, és rögtön a kukába gyűri vagy a törlés gombra kattint. Az sem vigasztaló, hogy sok a hozzám hasonló gyökér, akivel elhitették, mennyit ér, aztán közben pedig magunknak is kukában a helyünk. Itt nem segít más, csak a tömény, kőkemény őszinteség önmagunkhoz. Sokunkat nem motivál más, csak a pénz, és mégis elvárják önök, plusz az egész HR-galeri, hogy mindenféle önámítást, hazugságokat dobigáljunk e-mailekben. Minek a motivációs levél - önéletrajz, ha úgysem kerül elolvasásra? Illetőleg amit megfigyeltem: az első tíz jelentkezőből választanak, mert többre nincs energia. A többieket gyors köre-mailben sablondumával elutasítják, vagy ghostingolják. A másik az a tipikus magyar túlálmodozás: nem, nem kell, hogy álommunka legyen, elég, ha van, és abból fenn tudom tartani magam. A pénz mindig elsődleges kell, hogy legyen, nyilván, ingyen nincs semmi, mindennek megvan a maga ára. Most már ott tartok, hogy egy nyomorult takarítói órás 40 ropis állást is simán csinálnék, ha ott pusztulok meg is, csak ne hallgathassam a há-há ezt a lúzert! dumákat. Sajnos, vagy sem, vannak ilyen hozzám hasonló menthetetlenek. Talán abban még van reményem, hogy abból csináljak karriert, hogy példát statuálok: ilyen ne akarjon senki sem lenni.
@hunbug3 ай бұрын
Sajnálatos módon ezt átérzem, nekem is már kínosan nagy a lyuk a tanulmányaim és az álláskeresés ideje közt. Gyűlölöm hogy ez így lábon lövi az embert, pedig biztos sokan vagyunk ebben a helyzetben. És elvállalnék olyan tróger munkákat, csak műszakolni ne kelljen, pedig médiát végeztem, később informatikai rendszer üzemeltetőit, mindkétszer beleléptem egy-egy olyanba, ami a kutyának se kell. Tetejébe még vidéki is vagyok. Jobb országokban persze ilyenkor jön a sztereotípia hogy valakinek a boltjában vagy hasonló helyen besegíteni, de itthon a járulékok és egyéb terhek megnyomorítják az efféle kis és középvállalkozásokat, akiknek ezeket az űröket be kéne tölteni. Akár hogy is, remélem kis enyhítés hogy nem vagy egyedül és sok sikert mindannyiunknak az árral szemben is!