[KARANTÉN VERS] Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Zámbori Soma verset mond a karanténból
45. vers
Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Ajánlás: Őzi Mamának és Atyának
Utómunka: Ács D. Kata
Music: Skyward-Scott Buckley (vlog no copyright music)

[@zsofiagelencser7678]

Csodaszép előadás! A legszebb, amit hallottam e vers kapcsán!❤

[@orsolyasopajti5063]

De jó volt ez a lelkemnek! Nekem ez a kedvenc versem, köszönöm!

[@nagydr.erzsebet529]

Köszönöm !

[@vincelehman9920]

0:42

Szeretettel ajánljuk a figyelmekbe a vers megzenésített változatát: kzbin.info/www/bejne/p5q0YodnoNGqgac