Kell-e Neked az evési napló? Miért szoktuk javasolni? Pro és kontra - Csak ha érdekel

[@fugefa]

Én vagyok az, aki húzza a száját az ilyen jellegű feladatokra, eleve negatívan állok hozzá, persze ennek fő oka az, hogy szeretném elkerülni a "szembesítést" önmagammal. Nem akartam ezzel plusz terhet rakni magamra, mivel amúgy is átöleli a mindennapjaimat az, hogy az evésen kattogok így, vagy úgy. De rávettem magam, kb. 1 hónapig csináltam és nem volt haszontalan. Egyrészt le tudtam szűkíteni a napomnak azt az időszakát mikor fokozottan hajlamos vagyok arra, hogy "elrontsam" az aznapi étkezésem, korábban azt gondoltam magamról, hogy bármikor képes lennék nekiesni a hűtőnek. Kiderült, hogy nekem főként a koraesti 6-9 közötti időszak a rizikós. Ez a felismerés egyrészről hasznosnak bizonyult, mivel megfoghatóbbá vált, hogy mikor kell különösen odafigyelnem az érzéseimre és önvizsgálatot tartani, hogy mi váltja ki a különböző negatív gondolatokat amit az evéssel akarok csillapítani. Továbbá meg tudtam határozni a napomnak azt a részét, amikor viszont "normális" minden, az étkezésem is, nagyjából rendben mennek a dolgok. Ezzel erősítettem magamban azt, hogy nem az evés határozza meg az egész napomat. Ez nekem azért fontos, mert sokszor érzem azt, hogy eggyé válok ezzel az egésszel és magamat is csak úgy látom, mint az, akinek problémája van evéssel. Segített rájönni, hogy nincs étkezési zavarom, mivel nem felelek meg a falászavar kritériumainak, de egyfajta figyelmeztetésül szolgált, hogy talán az odafele vezető úton vagyok, még most tehetek az ellen, hogy ne jussak el odáig. Felelős vagyok magamért. Ez egy olyan mondat, amivel barátkoznom kell és a naplózás óta vált igazán lényegessé. Szóval nem könnyű, és következetesen, őszintén kell csinálni különben sz*rt sem ér. Persze az is egy tükör valahol, ha belegondolunk, miért nehéz egyáltalán belekezdeni, vagy őszintén leírni az evéshez kapcsolodó gondolatokat. Szóval én is biztatok mindenkit arra, hogy próbálja meg, megéri.