Keresni, odatalálni, ráhagyatkozni | Montserrat - Párbeszéd #1

[@magdolnarozsa35]

Egy álláshirdetésetek "megszólított" (noha van munkám és nem kerestem) és így jutottam el a honlapotok, valamint egy kedves ismerősöm ajánlásával hozzátok, ehhez a vloghoz. Sokadjára hallgatom meg ezt a beszélgetést, ami újra és újra megszólít, irányt mutat és emlékeztet arra, hogy bármily nehéz is néha egyedül voltaképp nem vagyok egyedül, mert ha Felé fordulok, ha időt szánok Rá, akkor Ő válaszol, akár szavakkal, akár érzésekkel, vagy "csak" egy öleléssel, amit a gyerekeimtől, barátoktól kapok 💗. Az álláshirdetésre pedig jelentkeztem és felvételt is nyertem, aminek nagyon örülök és hálás vagyok 🙏. Idő, hogy megtörténjen az átállás és picit izgulok is, hogy milyen lesz, megfelelek-e, de hiszem, hogy ha az Isten megszólít és utat mutat, akkor kísérni is fog benne 😊. Már most sajnálom, hogy csak 12 hétre terveztek, mert annyira építőek ezek a beszélgetések 🙏💗.

[@palstrommer5575]

Kedves Bálint és Gyuri! Köszönöm szépen a beszélgetéseteket, a kérdéseket és a valódi tapasztalaton, sőt Isten-tapasztalaton alapuló megosztásotokat. Még egy szempont jutott még eszembe, ami sokszor segít Urunk közelségét megsejteni, érezni, tudni: ez pedig a körülöttünk élők. Volt egy pap barátunk, aki sokszor mondogatta, hogy egyedül nem tudunk üdvözülni. Azt gondolom, hogy egyedül nagyon nehéz már-már lehetetlen az Ő közelségébe kerülni. Hál' Istenek vannak barátaink, van családunk, van feleségünk, van szerzetes-közösségünk. Van, hogy valakinek a szemébe nézve (úgy, mint görög testvéreinknél az ikonnal szemezve) megjelenik az Isten. Nem azért , mert a másik tökéletes, hanem mert érezzük a jelenlétét,, a lelkével eggyé válást, egy csillanást a Szentháromság agapé-létezéséből. Strommer Pál