Рет қаралды 85,862
A 2011. november 4-én megjelent, Néniket a bácsiknak! című harmadik nagylemezről ez a nyolcadik dal. Három részből álló, komoly távlatokat nyitó nagylélegzetű mű: először egy nagyképű pasi próbálja a maradék illúzióját is elvenni valakinek, aztán bugyuta, kolbászszagú rappelés következik, majd fél perc űrrock, majd újra a nagyképű, de szerencsére elunja az áldozaton való ugrálást és már vége is a számnak. Mindezt koherens rendbe az kovászolja össze, hogy ugyanaz az akkordkör jár körbe-körbe, ezzel a művészek a folyton változó világ állandóságát fejezik ki. Van benne visszhangos ének is és kispálos gitárháttér a Holdfény expressz időszakából.
SZÖVEG
Eleget ültél az álmaidon
Ki mondta neked, hogy klasszak?
Elviszlek innen, ez az enyém
Ebbe nincs világbéke de basznak
Ebbe is nyugodj meg, lehet szeretni
Sok benne szereplőt
A lovaim tudják hol van a víz
Ne szorongasd úgy azt a gyeplőt
Jó volt a pálinka jó a hús
Nekem tetszett a szavalat
Egy tartalmas vers az életről
Annyi mindent tartalmaz
És a végén mindenki összeállt
Fogta és lepisálta a tüzet
Én a hajadba szalámit találtam
És utána számoltam tízezer
Csillag ragyogott fenn az égen(na bazmeg)
Nyíljon minden ki üvegliftben
Megyünk az égre fel
Fekvő nyolcast nyomtam hogy hol van
Az épp most dől majd el
Nézz rám látod, szívemen pántok pattannak most szét
Ott van a semmi(vagyis itt szokott lenni)
Látod nincs is vég