Рет қаралды 653
Gergely Matuz - flute
Orsolya Kaczander - flute, alto flute
Márk Fülep - alto flute
István Matuz - bass flute
"Szerettem volna kialakítani egy olyan textúrát, amely egyszerre homogén és heterogén. Amely képes tömör és áttetsző hangzást is produkálni. Josquin motettái és az antifonális stílus voltak a kiinduló pontjaim, valamint egy 2007- ben már lejegyzett művem (Ame no nori fue). Ittzés Gergő javaslatára a művet megtoldottam és írtam hozzá két tételt és egy parafrázist. Az eredeti darab és a parafrazeált verzió a szélső tartópillérei lettek a formának s egy ellentétes tartalmú belső tételpárt fogalmaztam meg közéjük.
Ez az első olyan mű, amelyben Európán kívüli, az időben kibomló polifóniát (pl. az Észak- indiai zenében találhatunk hasonló struktúrát) alkalmazok. A lassan kibomló, organikus forma változásai révén lehetőségem volt arra is többek között, hogy a fuvola színárnyalataival, felhasználva a spektrális zene eredményeit, és a 70- es években felfedezett újabb hangzásokkal alakítsam ki a szövetet. Hasonlóval kísérleteztem itt is, mint Miniatűrök című zongoraciklusom első könyvében, [ahol] egy approximációs algoritmust használtam fel, hogy végig komponáljam Floating points elnevezésű darabomat. Approximációs algoritmuson, olyan közelítésen alapuló több dimenziós polinomiális eljárásokat értünk, amelyek végeredményként az optimálistól eltérő, de nem gyökeresen eltérő, végeredményt kapuk.
A két szélső tételt a japános melodikai mozgások uralják és egy olyan rezignált atmoszféra, amelynek ősképe a zen buddhista szerzetesek hajnali fuvola játéka. Egyetlen hangot vagy egy párhangos motívum csírát órák hosszat játszanak, gondosan ügyelve a hangszer színváltozásaira [v.ö. spektrális zene], melyet a végletekig kiaknáznak.
A három belső tételpár egymás ellentétjei. Az egyik egy politematikus, az első tétel hangvételével közel azonos hangvétellel indít, majd dirib- darabjaira hulló, kaleidoszkópszerű témahalmozássá fokozódik. A másik a tavaszi madárzsongást eleveníti meg szabad formába öntve. A tétel vége felé itt is átértelmeződik, majd szétforgácsolódik az anyag. A harmadik pedig egy korálszerű monotematikus vázú tétel, amely egy mixturális harmóniasort visz végig, ahol a basszus fuvola szabad ellenpontjaival makacsul ellenáll a többi társ hívó szavának és látszólagos szertelenségével feloldja a belső rendet- már azzal is, hogy ő képviseli a dallam vonalát."