KZ-027: Interjúk, Beszélgetések, TV-s Szereplések 1993 - 2009

⚠️ Időbélyegek/Timestamps:
• 1999. 01. 14: Kovács Sándor interjúja Kocsis Zoltánnal
• 1999. 12. 27: Kapuvári Gábor Rácz Zoltánnal és Kocsis Zoltánnal beszélget
• 1986. 12. 28: Super8 némafilm (többi szereplő személyiségi jogok esetleges megsértése végett nagyrészt kivágva)
• 2009. 11. 08: Az RTL Klub riportja a Zeneakadémiai búcsúfesztiválról/Beethoven maratonról
• 2009. 11. 08: Az MTV riportja a Zeneakadémiai búcsúfesztiválról/Beethoven maratonról
• 2003. 12. 03: Baló György beszélget Kocsis Zoltánnal az MTV “Hungarikum” című műsorában
• 2002. 11. 13: Interjú Kocsis Zoltánnal az MTV “Összkép” című műsorában
• 2002. 10. 11: Interjú Kocsis Zoltánnal a Kaposvári Csíky Gergely sznházban
• 2003. 05. 23: Hungaroton PR Riport és rövid interjú Kocsis Zoltán új lemezéről
• 2004. 02. 01: Friderikusz Sándor interjúja Kocsis Zoltánnal a “Szólás Szabadsága” című műsorban
• 2003. 10. 28: Interjú Kocsis Zoltánnal a HírTV Heti Nézőtér című műsorában
• 1992. 01. 03: Fodor Gábor, Edvi Péter, Demszky Gábor és Kocsis Zoltán beszélget a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat jótékonysági szervezet tevékenységéről
• 1993. 01. 21: Interjú Kocsis Zoltánnal az MTV ‘Napközi” című műsorában
• 2004. 02. 06: Interjú Kocsis Zoltánnal az RTL Klub ‘Reggeli” című műsorában

[@soozb15]

Wonderful to watch these programmes! My Hungarian is only beginner's level, sajnos! Can someone translate what Kocsis says about Dave Hurwitz at 2:37:57 please? I know that the American critic was an admirer of this great musician.

[@Kris9kris]

Roughly: Mr. David Hurwitz, the chairman of the award committee found it strange too [that he's been bestowed with the MIDEM lifetime achievement award], but he said to me "Zoltán, you just have to get something".

[@soozb15]

@@Kris9kris Ah, that's nice, and funny. Köszönöm szépen!

[@GyorgyNagy-kw1dp]

Kocsis Zoltán, a 2003-ban készült interjúban nem először és nem utoljára becsmérli az ÁHZ-t (azt a zenekart, amelyből felépítette, felépítették az NFZ-t) és velük együtt Ferencsik Jánost is rossz színben tünteti fel, aki 1953-tól 1984-ig, haláláig volt az Állami Hangversenyzenekar vezetője. Kocsis Zoltán és Ferencsik János is elhunyt, de most kövessük a halottról igazat vagy semmit - elvét, annál inkább, mert a Kocsis által megfogalmazott kritikákkal folyton találkozhatunk a KZbin-ra feltöltött régi beszélgetésekben, róla szóló kifogásokkal pedig ritkán vagy egyáltalán. Le kell szögezzük: Ferencsik karmester volt, Kocsis nem volt karmester. Ferencsik tudott vezényelni, Kocsis nem tudott vezényelni. Ferencsik egyetlen avizójában több zeneiség, inspiráció volt, mint Kocsis másfél évtizedes karmesteri dobogón töltött merev taktírozásában. Bárki szemtanúja lehet az 1990-es évek végén készült felvételeken látható próbálkozásainak, amikor Kocsis először állt zenekar elé, és karmesteri tevékenységét összevetheti 10-15 évvel későbbi koncertekkel, amelyeket már az NFZ élén töltött. A manuális technikájában, hozzállásában kevés változás történt, mindvégig megmaradt a szögletesség, a tamburmajor jelleg. Kocsis Zoltán tökéletesen tisztában volt karmesteri tevékenységével, manuális képességével, gyengéivel. Korlátai kezdetektől frusztrációt okoztak számára, amelynek cinikus, bántó kisülései a zenekari művészeket perzselte végig. Azokat a művészeket, akik tehetsége, türelme, segítőkészsége nélkül sehova nem jutott volna az NFZ, és általuk Kocsis Zoltán.

[@zoltankocsisarchive7344]

A világért sem akarom beárnyékolni kényelmetlen tényekkel ezt a kétségkívül elegánsan megfogalmazott hőbörgést, amit megfellebbezhetetlen ítészként idekommenteltél, de nincs olyan, hogy karmesteri “technika”, és nem is tudom komolyan venni azt az embert, aki erről pampog. “Manuális technika” aztán meg végképp nincs (mi lehet ennek az ellentettje, “automatikus technika”? 🤔) A karmesteri “technika” mítosza a botcsinálta, kutyaütő középszer vesszőparipája, akik túlértékelik saját fontosságukat/szerepüket. Szajkózhatod nyugodtan görcsösen, attól az még nem lesz valós ez a szakmailag megalapozatlan tévhit. Ugyanis én beszéltem valódi szakemberekkel országhatáron innen és túl, és mind egybehangzóan egyetértettek abban, hogy a karmesterség nagyjából egy százaléka oktatható - a többi zeneiség, műveltség, tehetség, átfogó szakmabeli tudás kérdése. Egy valamirevaló zenészt soha nem fog érdekelni az, hogy a maestro dupla Lutz-ot ugrik és Harry Potterbe illő varázspálca mozdulatokkal szuggerál, ha az eredmény hallgathatatlan. Pontosan a karmester szerepének/hatásának a túlértékeléséből is ered az a félreértés a hozzászólásodban, hogy Kocsis közvetetten “becsmérelte” volna Ferencsiket. Egy zenekar lehet pocsék, lehetnek benne egyenként nívótlan és silány zenészek függetlenül attól, hogy ki áll az élükön. Ha tudsz mondani egy zenekari Kocsis felvételt, ami számodra bántóan ellenszenves, az egy másik beszélgetés, de ez az általad említett “színpadi hozzáállás” egy megfoghatatlan ezoterikus fecsegés. “Korlátai kezdetektől frusztrációt okoztak számára, amelynek cinikus, bántó kisülései a zenekari művészeket perzselte végig.” Micsoda pszichoanalízis! Biztos a horoszkópja is közrejátszott a viselkedésében. 😂

[@GyorgyNagy-kw1dp]

Azzal kellett volna kezdenem az előző hozzászólásomat, hogy nem Kocsis Zoltán zenei nagyságát szándékozom megkérdőjelezni, mert nem szándékoztam, nem szándékozom. Egyáltalán hogy jövök én ahhoz, hogy bármit írogassak egy zseniről?! Megtörtént, írtam. (Talán a csillagok hozták... a hétfői Hold-Merkúr együttállás és/vagy a szerdai Nap-Hold együttállás (ÚjHold).) 1. Nem a pozőröket akartam reflektorfénybe állítani, amikor ezt a szitok szót használtam: technika. Nem a közönségnek koreografált mozdulatokat bemutató zsonglőrökre vágyom. Dehogy! Olyan vezényelni tudó karmesterre gondoltam, aki mozdulataival - a zenekarban ülő zenészekkel - képes közölni, hogy mit szeretne elérni. Olyan vezényelni tudó karmesterre gondoltam, aki mozdulataival szándékát érthetővé teszi, a zenekarban ülő zenészek munkáját segíti ezáltal. "Ne mondjad, mutassad b...meg!" - lehet hallani zenekarokban az ingerült, visszafojtott felszólítást, ha a kar nem mester. 2. Hőbörgés? Leírtam, amit látok. (Tudom, a zene nem a látás művészete.) Ferencsik lett "megszólítva" úgy ahogy, morcos lettem, és összehasonlítottam Kocsis Zoltánnal. Kizárólag (figyelem!!! itt repül a kismadár) VEZÉNYLÉS TECHNIKAILAG, de innentől nem Kocsis és Ferencsik lesz a fókuszban. Becsszó! 3. Nincs olyan, hogy karmesteri technika? Nincs ütemrajz, dinamika, karakterek mutatása? Avizó vonós, fafúvós, rézfúvós, ütős, énekes szólistáknak? Nincs? Juj, de jó! Ezek szerint a karmesterség nem egy létező foglalkozás, és nem kell tovább pampognom rajta. Ó, de mégis. Vezényelni akaró emberek állnak sorban, lépnek a dobogóra. Nem csak karmesterek, hanem hangszeres szólisták, (mint a színész, ki rendezni vágyik). Jönnek, és döfködik a levegőt. "Ne hallgassátok el: Nagyon fáj." Mert drága órák, napok mennek, vesznek el azzal, hogy a vezénylő ember feladatát a zenekar zenészeinek kell elvégeznie. Hiszen a karmester tájékozódási pont. Ha nincs az a pont, az együttes tagjai kizárólag egymás között tudják létrehozni azt. Nem ezek a fentebb említett önjelölt "karmesterek" hozzák létre a "botcsinálta, kutyaütő középszert"? 4. Nyugodtan, szajkó és görcs nélkül szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy minden tehetséges, kiváló hangszeres szólista alkalmas a karmesteri feladatok ellátására csupán azért, mert az illető nagytudású muzsikus és hangszerének kiválósága. Nem biztos, hogy az el nem végzett karmesteriskola hiányából fakad ez, hiszen már azt is tudjuk, hogy körülbelül egy százalék tanítható a karmesterségből, de lehet, hogy ez az egy százalék adná azt a tudást (mi más lehetne ez, mint technikai...), ami a zenekari zenész biztonságérzetét jelentené. No, befejezem az "ezoterikus fecsegést", hallgatom, nézem tovább a beszélgetéseket Kocsis Zoltánnal, hiszen szeretem Őt nagyon.

[@zoltankocsisarchive7344]

Véletlenül se szabadkozz a hozzászólásodért. Nálam szólásszabadság van, és az kritizál (és anyáz) azt akit akar, de fenntartom magamnak, mint a csatorna tulajdonosának az ellenvetéshez való jogot hangzatos véleménynyilvánításokra. Az általad említett karmesternek álcázott (de valódi karmesteri vénát nyomokban sem tartalmazó) szólista/primadonna archetípusa létezik, ezt nem is tagadtam soha - és ha ezt valaki egy Placido Domingóra mondja, akkor azt mondom jogos. (pláne úgy, hogy nemrég nem kevesebb helyen, mint Bayreuthban próbálkozott a vezénylés művészetével). A technika egy művészeti alkotás fizikai kivitelezését, megvalósítását jelenti. Ütemrajz, dinamika, avizó, avagy a híres hírhedt 1%: ezek 5 perc alatt megtanítható alaptételek bármelyik hátulgombolós nyeretlen kétévesnek (és amit szerinted az NFZ átvétele idején a több évtizedes átfogó zenei ill. több éves karmesteri tapasztalattal rendelkező Kocsisnak nem sikerült felfogni) - továbbá annyira elhanyagolhatóak a nagy egész szempontjából, hogy a legtöbb korai esszé, értekezés a vezénylésről (pl.: Weingartner), aligha említik. Persze ezeket azóta a szakbarbárok nagydobra verik, akik meg se közelítik a Weingartner zeneiségét. Beintésre nem lehet úgymond “rágyúrni”: a plafon elég alacsonyan van és az akadályok a kezdeti elsajátításhoz elenyészőek. Nincs egy fajta ideális, eszményi technika, ami exponenciálisan nagyobb eredményt hoz; lehet merev kéztartással rosszul lejátszani egy kisterc skálát zongorán, de ugyanennek nincs megfelelője a karmesteri pulpituson. Te felrobbanthatsz a zenész mellett egy neutronbombát is, ha az alszik, nem fog belépni - pedig te tökéletes technikával próbáltál brillírozni. Pech. A vezénylés fizikai tevékenysége egy nagyon közvetett kommunikációs eszköz, ergo nem tudom máris hogyan beszélhetünk direkt kivitelezésről, megvalósításról. Talán ha egy olyan fejlett rendszert alakítanak ki a jövőben, amely közvetlenül a maestro idegeire csatlakozik rá, és egy láthatatlan kábelen adatátvitellel közli az információt az előtte ülő 80 zenésznek egyszerre, talán akkor. Ha van karmesteri “technika”, akkor talán az az értelmezés, helyes olvasathoz való ösztönös érzék, tapasztalat, próbák levezetése, közlésmód és a csalhatatlan fül vegyülete - de innentől kezdve megint csak szubjektív dolgokról tudunk beszélni. Hovatovább ez utóbbiakat mind összeköti, hogy a kulisszák mögött történnek, és semmi közük ahhoz hogyan kezeli valaki a pálcát. (van egy videó fent KZbin-on Bernsteinről, ahogy csak az arcizmaival “vezényli” Haydn G-dúr Szimfóniáját, ajánlom figyelmedbe). Félre ne érts, nem arról van szó, hogy lenézem a karmestereket, vagy a la Bochkor Gábor azt vallanám, hogy “ki lehetne robbantani őket” a pulpitusról. Egyáltalán nem. Sokkal gyötrelmesebb élmény nekem is valaki olyannal szembemennem, aki felismeri a fontosságukat, de helytelenül mutatja be a tevékenységüket, mint egy olyan személlyel, aki baromságokat beszél. Kocsis volt a legfantaszikusabb kapellmeister, aki valaha élt? Nem, ezt szerintem ő is nyíltan elismerné, és egy szint fölött ez már nem is mérhető. De hagyjuk ezt a “nem volt karmester” nagy dumát. Az a megszámlálhatatlan munkaóra ami felvételek és koncertek sokaságát eredményezte elég hitelességgel vértezi őt fel függetlenül attól, hogy kinek mennyire szimpatikus a munkássága. Amúgy nem tudom hogyan fér össze a szeretettel a személyeskedés, és a “belső frusztrációról” való merengés. Nyilván bennem van a hiba.@@GyorgyNagy-kw1dp