Léleképítő előadás Szekszárdon Vecsei H. Miklóssal - 2024.12.02.

[@gabiforray5150]

Köszönöm ezt a léleképítő,lélekemelő előadást.Szokatlan egy fiatalember szájából hallani ilyen mélyenszántó,bölcs gondolatokat,aki életének rögös,emberpróbáló szakaszaiba is"beenged" bennünket.Azon ritka előadás,amelyet újra meg fogok hallgatni.Köszönöm🙏

[@istvannejaky7618]

Vu

[@irentorok4874]

Csoóri szalon❤

[@irentorok4874]

Igen. 77-ben érettségiztem. Hidegháború. Máig kísérnek versrészletek. Azt hittük nem is lesz. De pont a költészet súgta NEM "ez a harc lesz a végső" Örültem, hogy láthattam ezt a videót.

[@evabitay3424]

A Semmelweisz-film megtekintése során mindent éreztem benne, amirő itt most beszélt. Csodálatos alakítás volt. Azt köszönöm, h a mostani előadása megerősítette bennem az érzéseimet. A József Attila műsorát feltétlen megnézem. Köszönöm! További sikeres munkát kívánok! De azért NE HALJON MEG MINDEN SZEREPÉBEN!

[@csabakovacs7195]

művészettel, vallással, úgynevezett oktatással, az ember kultúrálásával többé semmit sem lehet elérni, mert az,amit kultúrának neveznek, tehát egy nagyobb közösség univerzális kreativitása s az egyén törekvése arra, hogy jobb és tökéletesebb legyen, egyszerűen megszűnt. Maradt a felfüggeszthetetlen, leszegett fejű telefonsimogatás. A szellem hiányát az iszonyatos örömtelenség tükrözi.

[@TanyaFlora]

💐♥️🥰🕊️

[@liviabalazs9374]

Kedves Doktor úr, Csaba, kérdezem, hogy találkozhattunk valamikor a Gyökössy szemináriumon a Gyulai Pál u- ban?

[@csabakovacs7195]

A „nihilizmust” - úgy látszik - meg kellett előzze a minden téren tapasztalható minőségi romlás.Az értékek elértéktelenedésének kísérő szólama a művészetekben is érzékelhető általános tanácstalanság, és „inflációs várakozás”. (A zene területén például: régi hangfelvételek tanúsítják, hogy ott, ahol ma üresség honol, egy-két nemzedékkel előttünk elevenség, lélek, szuggesztió, koncentrált kifejezés uralkodik. És így tovább.) Egy ellenállhatatlan, pusztító erejű, hosszú távra méretezett, és szinte operai külsőségekben megnyilvánuló leépülés jelenetei bontakoznak ki előttünk, - ez a processzus az úgynevezett demokráciák kiteljesedésének párhuzamos cselekménye. És már látszik is a kölcsönhatás: a „demokráciák” léte, működése és fennmaradása az értékek mind szélesebb körű alászállása, elhomályosulása, majd érvénytelenítése árán valósul meg. E jelenség pedig egybevág azzal a tapasztalattal, hogy e rendszerek működését minden szinten a legszélesebben gondolt népesség (rabszolgák) életigényeihez, szellemiségéhez, izléséhez igazítják./E Disneyland pompás díszletei mögött (valahol, a Mikiegerek, Héttörpék és Popey takarásában) a lehető legszígorúbb banditák terveznek, számolnak, döntenek, és ők - Istennel ellentétben - mindvégig velünk is maradnak./ A mindent átható célkitűzés itt az, hogy a rabszolgák azt képzeljék: szabadságukban áll megválasztani azokat a politikai kereteket, amelyek a „szolid, polgári jólétet” (ésatöbbit) garantálják a számukra,és amíg a „tömegek” ezzel a maszlaggal békésen elvannak, az optimaták éjt nappá téve a szisztéma fenntartásán szorgalmatoskodnak. Érthető: ez garantálja számukra a hatalmat, (ami -úgy látszik - a formális hatalom birtokosainak az informálisokkal való bonyolult összefonódását jelenti), a lentről láthatatlan kiváltságokat, amelyeknek csak következménye a pénzforrások szinte korlátlan megszállása és - persze - megcsapolása, hogy így és ekképp további területeket hasítsanak ki maguknak a hatalomból, és da capo.