Lélekutakon Bagdy Emőkével - Holtomiglan-holtodiglan

[@CsaládSárközi-p6o]

Nagyon jó beszélgetés volt, Bagdy Emőkét mindig öröm hallgatni 🥰

[@marianemethne2590]

Köszönöm szépen,mèg mindig tanulok.70 èvesen is.

[@ErikaJonas-pg8lv]

Nagyon köszönjük a tartalmas beszélgetéseket😊

[@edexaxol7655]

Nagyszerű volt hallgatni. De ahány pár, annyi eset. Mindkettőnket elhagytak. Engem a menyasszonyom az akkor még kötelező katonaság alatt. De gyerekeket, családot akartunk. Az évek meg csak teltek. Az öcsém anyósa gondolta azt, hogy összehoz minket. Három hónap ismeretség után már ripsz ropsz esküvő és az első gyerek is útban. Egyedül a gyerekszeretet jelentett érzelmet. Tudatos döntés, meglett a böjtje, mert sem a politikai nézet, sem a vallás, sem az érdeklődési kör, sem a gyereknevelési elvek, sem az iskolázottság, sem a műveltség iránti igény, semmi nem egyezett. Az introvertáltság volt közös. Megalkuvás, nyelés - nyelés, kőkemény alkalmazkodás, de nem téptük egymást. A gyerekeinket imádtuk, megvolt a saját hobbink, tán ez utóbbi igen fontos, hogy legyen. Aztán azt vettük észre, hogy az ötvenedik éveinket elhagyva, közel a hatvanhoz, mikor már a gyerekek is kirepültek, egyszer csak elsimult minden, összeöregedtünk, egymást támogatva humorizálunk a betegségeinken, bőven van belőle, már a hetvenet is elhagyva örülünk egymásnak, aggódunk egymásért és minden jó volt úgy, ahogy volt. Hatalmas áldás, hogy kitartottunk és mekkora öröm, amikor várjuk a gyerekek és az unoka látogatását. Köszönöm a műsort. Léleksimogató volt.

[@szilviaboncser4476]

Imádom mindkettőjüket...🥰

[@Matild-x3u]

Köszönöm a beszelgetest .

[@AgnesKadar-yu6sv]

Köszönöm szépen!

[@marykovacs]

😂 Nevelt fiammal ugyanez volt, amikor egyszer csomósra sikerült a tejbegríz! Ő akkor kiáltott fel, hogy végre olyan lett, mint anyunál!😂

[@andreafodornemathe717]

De fontos gondolatok! Terjeszteni fogom! Fontos a ferfiaknak, a noknek, minden korosztalynak.

[@andreaosi5061]

Millió köszönet. Pár gondolat, ami eszembe jut a párválasztásról: A meséinkben a hős elnyeri a királylány kezét. Hmm? Valójában: Régen a szülők választottak, sokszor nagyon sikeresen, a házasulandókat meggyőzve, hogy a leginkább megfelelőt javasolják...(vagy a nagyon kis közösségekben, pl mint a régi eszkimó falvakban a születéskor eldőlt, hogy az újszülött kinek a párja lesz, és ez is működött. Eszi, nem eszi, nem kap mást alapon.) Családi történet: A kisebbik fiamnak mesélték a barátai: Nagy kár, hogy nem ismered. Ti nagyon megértenétek egymást, ő pont olyan, mint te! A többi történelem: immáron 10 éve élnek boldogan, mára két csemetével... Mi ebből a tanulság? Ha nem a szülők, akkor a baráti kör is választhat, javasolhat nagyon sikeresen, fő, hogy jól ismerjék a házasulandókat!

[@edexaxol7655]

Jó volt olvasni soraidat. Minket az öcsém anyósa hozott össze, semmi szerelem nem volt, csak gyerek utáni vágy. Már megöregedtünk, de minden jó volt úgy, ahogy történt. Az öcsém anyósa még él. Fantasztikus idős hölgy.

[@Julis78]

Sajnos napjainkban nagy divat, sőt mint valami tudatos hitvallást terjesztik hogy csak magadat szeresd, hogy csak a magad szeretete utan szerethetsz mást és mindenki alkalmazkodjon hozzád, mindenki csak utánad jön. Szerintem ez az egyenes út a mai fiatalok totális elmagányosodásához.

[@rolinkah]

..és ha nincs rátalálás?