Mit gondolsz a KALÓZOKRÓL? | MAKT #5

[@Jadenprince93]

Én azok táborát erősítem, akik voltak szerelmesek egy fiktív karakterbe. Viszont egy ilyen fajta szerelmet külsős szemmel nézve másképp kell elbírálni különböző életkorokban. Amikor fiatalabbak/kamaszok vagyunk, akkor amúgy sem tudjuk pontosan elválasztani a szimpátiát, a kedvelést, a szerelmet stb. Nekem például volt gyerekkori szerelmem, de az, amit ma felnőtt fejjel szerelemnek érzek, azt meg sem közelíti a gyerekkori szerelmem, csak jól éreztem magam vele... de akkor gyerekként még ezeket az érzéseket nem tudtam tisztán elválasztani. Így ha az adott fiktív karakter legyen egy rajzfilmből, animéből, játékból, vagy egy valós személy által előadott filmes fiktív karakter, szerintem a fejlődő fiatalkori szakaszban ez még természetes és elfogadható. Viszont, ha valaki ezeket felnőtt korára nem növi ki, és nem tudja ezeket az érzéseket helyesen megkülönböztetni egymástól (tini kortól már a vonzalom is beszáll a képbe), akkor abból lehetnek komoly problémák. Nem akarom abba az irányba terelni a témát, hogy az oktatás, vagy a szülők dolga az ilyen témákban való felvilágosítás, de lássuk be, hogy felnőttként elég lehangoló tud lenni egy egyoldalú szerelem egy valós személlyel, és vannak akik ezt olyan rosszul kezelik, hogy súlyosan átlépnek egyes határokat a tetteikkel... Egy fiktív karaktertől sem kaphatna az ember többet egy egyoldalú szerelemnél, ilyen embert ugyan nem ismerek, de ha igen, én lehet, hogy rávenném arra, hogy látogasson meg egy (szexuál)pszichológust. Bár ha a technológia fejlődésével megjelennek az első AI barátnők, akkor az szerintem egy külön beszélgetést érdemlő téma lenne... Semmi rosszat nem gondolok azokról, akik sose voltak sem fiktív karakterekbe, sem a kedvenc babájukba, vagy plüssmackójukba sem szerelmesek sem most, sem gyerekként; valószínűleg nekik sokkal földhöz ragadottabb a személyiségük. De bárki bármelyik oldalt képviseli, csak kívánni tudom mindenkinek, hogy legyen boldog és egészséges párkapcsolata most és a jövőben is.

[@Kicsi_Joe]

Ha a kiadók szerint a játékot nem megveszem, csak bérlem, addig a torrentezés sem lopás csak kölcsön vétel ;)

[@kibernanit]

Értem én, hogy ezt viccnek szántad, csak hát ugyanott sántít, ugyanis valaminek a bérléséért ugyanúgy fizetni kell... "Na ebből a viccből többet is ki lehetett volna hozni." (Schimán - A székely meg a fia)

[@Kicsi_Joe]

@@kibernanit abszolút nincs igazad. Ha egy ismerősöm megveszi a gamet és utána feltölti a netre, majd én letöltöm, akkor egyszerűen kölcsön vettem. Hisz ha veszek egy autót, de a feleségemnek kölcsön adom akkor ugyanúgy megvan az autó ami egyszer meglett véve, csak éppen más használja ;) Szal a letorrentezett játék is olyan amiért egyszer fizetett vki, csak utána kölcsön adta ;)

[@SickOnerable]

@@kibernanit értem én hogy hülye vagy, de leszarom. Abban a korban amikor egy szolgáltatásalapú termék azzal az ígérettel jelenik meg hogy örökös kontinuitásban frissítik(warzone példája), majd fogják, csinálnak egy különálló 2.0 verziót, az összes fizető istenbarma pénzét zsebre vágják, lezárják a szervereket. egészségedre :)

[@kibernanit]

@@Kicsi_Joe Még mindig ugyanúgy sántít, ugyanis amit kölcsön adsz, azt csak az az egy személy tudja használni egy időben, akinek kölcsön adtad, nem több ezer egyszerre. Ahhoz annyi példányban is kellene megvenned... Ráadásul te ezt pont nem tulajdonra, hanem bérlésre vonatkoztattad, ahol személyi korlátozás szokott lenni. Pont ez ment a streamingszolgáltatóknál is, hogy megoldják, csak az használhassa, aki fizet érte, mert boldog boldogtalan megosztotta a hozzáférést.

[@saphyrahun3272]

@@kibernanit A lényeg az, hogy ha a kiadók bármikor úgy dönthetnek, hogy leveszik a szerverekről azt, amiért én fizettem, akkor ne csodálkozzanak, ha nem fizetek a termékükért, mert nem adok ki pénzt olyanért, amit bármikor elvehetnek.

[@makkosrittyo]

Érdekes ez a fiktív karakterbe szerelmesnek lenni kérdés. Már csak azért is, mert az, hogy fiktív sem annyira egyértelmű, hogy milyen médiumról beszélünk. Teljesen más egy fiktív karakter egy regényben, egy filmben, egy festményen, vagy egy videójátékban. A vizuális tartalom nagyon sok mindennel már eleve felruházza a szereplőt, akibe egyfajta szerelembe eshet az adott tartalmat élvező személy értsd. rákattan, mert jól néz ki a színész/színésznő, jól néz ki a videójátékos karakter modellje. Teljesen más az, amikor a képzeletedre van bízva a kinézet (körül lehet írni, de csak szöveg formájában), vagy amikor már eleve megjelenik előtted. És azért az esetek nagy százalékában merném azt mondani, hogy az emberek a kinézet miatt eshetnek bele egy fiktív karakterbe és nem feltétlenül a személyisége miatt és inkább mondanám, hogy a férfi nemre jellemző ez a fajta vonzódás inkább, de kíváncsi lennék egy nő véleményére is ezzel kapcsolatban (egy Leon S. Kennedy mennyire bugyinedvesítő). Mindenestre egy Ana de Armas a mozifilmekből, vagy Lara Croft, Quiet, Tifa, Jill Valentine, 2B, Yennefer, Triss, Sophitia, Mona Sax stb. elég easy válasz tud lenni a kérdésre, de nem feltétlenül azért, mert annyira elbűvölően megragadó a személyiségük. Azért a 97-es FFVII pixeles Tifa-ja nehezebben indítja be az emberek fantáziáját, mint a remake. Mindezeken túl pedig nem kell, hogy fiktív legyen egy karakter, hogy fiktív lehessen a szerelem, mert plátói szerelem a való életben is létezik, amikor olyan iránt táplálunk érzéseket, akivel fizikailag sose teljesülhet be a szerelem, vagy a másik fél egyáltalán nem viszonozza, vagy ettől eltérően, amikor olyan személyiséggel ruházunk fel valakit és olyat látunk bele, ami szerelemhez hasonló érzéseket ébreszt bennünk, de valójában annak az illetőnek a személyisége teljesen más. De a játékipar jól ráérzett, főleg az ázsiai oldalon, hogy a túlszexualizált karakterábrázolások növelik az eladásokat. Nyugaton a helyzet meg ugye más irányokat vett.

[@saphyrahun3272]

3:30 - Szerintem teljesen valid összehasonlítani a mozit a játékkal. Sztori alapú játékok ugyanúgy egy történetet mesélnek el, mint a filmek, csak közben még interaktív is. Tágabban értelemben pedig az egyenlet arról szól, hogy egy-egy elfoglaltságra mennyi pénzt kell költenem ahhoz, hogy jól érezzem magam közben. Pl. el tudok menni horgászni sok ezer forintért egy napra, és közben jól érzem magam a természetben, vagy kiülök egy erdőbe Netflixezni, és jól érzem magam a természetben. 4:10 - Nem az a lényeg, hogy mi van a dobozra írva, hanem hogy mennyi a valós idő, amit eltöltesz vele. Ami sajnos csak utólag derül ki. De ha már a mozis példa, a filmről is csak az után tudod eldönteni, hogy tetszett-e, hogy kifizetted és megnézted.

[@patrikpuskas6544]

Elég sokoldalú a kérdés. Én sok animét néztem gyerekként / nézek most is, illetve videojátékokban is találkozom ilyen karakterekkel de sose voltam beléjük szerelmes. Szerintem lehet karakterekhez kötődni, a háttértörténetükért, vagy azonosulni velük a traumáik/élményeik/élethelyzeteik alapján. Egyes készítők is szeretik vonzóra alkotni a karaktereket, gondolok itt a Stellar Blade-re első sorban, és esetleg tetszhet is a karakter, ösztönösen vagy belegondolva is, de szerintem fontos elválasztani a valóságtól. Habár nekem nincs bajom azokkal akik szerelmesek lesznek karakterekbe, furcsának tartom a jelenséget, hisz sose tudsz velük semmilyen kapcsolatot létesíteni, hisz gyakorlatilag egy nem létező személy iránt érzel így. Ugyanakkor ahhoz tudom hasonlítani (vagyis azt gondolom így gondolkodnak azok akik szerelmesek lesznek) mint a “celebrity crush” jelenség, hogy olyan elérhetetlen de imádom, vagy valami ilyesmi. Azok az emberek viszont legalább létező személyek és ez szerintem a fontos különbség.

[@Sipgeraf]

Én néha szoktam kalózkodni, néha nem, mikor mit, ha van lehetőségem, és megéri nekem megvenni, megveszem (pl a VR Ridge alkalmazást) de pl mondjuk a moon animator 2-őt mont lecrackeltem, hogy megtanuljam használni, azt majd ha elég jó leszek benne, és lesz pénzem rá, megveszem.

[@ViktorChovanecz]

Szia Dani. Erről a torrent dologról először is az a véleményem hogy a fejekben sokaknak a fogalom egyenlő a "kalózkodással" ami nagy téveszme de sokaknak ezt el sem tudod magyarázni mert nem is akarják felfogni / befogadni. Ez sokat elmesél az adott illetőről. A másik amit te is említettél hogy igen, én sem hülyézek le olyat aki mindent megvesz legálisan. Tellik rá, örüljön neki. Viszont vannak olyan játékok ( Train Simulator 2023 / Classic) ahol egy egy DLC-ért 15 - 35€-ig vannak árazva a kiegészítők. Alapból elég szegényes a felhozatal a játékban, tehát hogy változatosabb élményt kapj és élvezetes legyen a játék venned kell sok sok DLC-t. 10 DLC esetén ez az összeg a legolcsóbbal számolva is 150 €. a legdrágábbakkal 350€ (ez mai, 2024. 04.20) árfolyamon 138.000- forint. Ami nagyon sok hogy játsz. S valahol van egy összesítés ahol kiszámolták hogy az akkori dátum szerint (2019.május), összes DLC-t megvévve kb 9086 US $ az mai árfolyamon ~3.357.00,- HUF kerekítve. Ez viszont nagyon sok, már egy használt jobb állapotú autó ára. S ilyenkor elgondolkozik az ember a nem legális verzión is, főleg hogy a játék készítői alig foglalkoznak a játék fejlesztésével, a stabilitás javításával. Csak nyelik a pénzt, s nem foglalkoznak a vásárlóikkal. Nem egy fórumon van a játékkal foglalkozó problémát taglaló hosszas beszélgetés, felháborodás. Jó magam is sok mindent elsőre letöltök, s ha jó és tapasztalom hogy leköt, és ad élmény akkor később megveszem, de mostanában egyre gyatrább játékokat adnak ki borzalmasan drágán.

[@fybrk]

Kevesebbe kerül a járművezetői képzés, és azzal még pénzt is kereshetsz.

[@vocki818]

Nagyon kötődtem néhány fiktív karakterhez, és egy ideig úgy éreztem, mintha valóban szerelmes lennék beléjük. Az ő történeteik, személyiségvonásaik és kalandjaik annyira megérintettek, hogy képtelen voltam ellenállni a vonzalmuknak.

[@foravar]

a HOMM játékot apám mindig megvette és más játékokat is. Lévén a gépe a céges számítógép volt...így azon jogtiszta kellett lennie...Amúgy apám már 72 éves de mai napig aktív gamer...1986-óta

[@Biggieboy1982]

Hát a lényeg kimaradt. Ha artisjus címkével ellátott adathordozót vásárolsz akkor arra magánhasználatra letölthetsz zenét filmet sorozatot és otthon megnézed, ez teljesen legális. Feltölteni, másokkal megosztani, vagy nyilvánosság előtt lejátszani illegális.

[@mihalygerely655]

Ha fiktív, tehát kitalált karakterről van szó, akkor felmerül a kérdés, hogy az álmainkban felmerülő esetenként valós személyekre alapuló, de másmilyen személyiségekkel rendelkező emberek számítanak-e. Elvégre ezeket az agyunk kreálja, és csak a vázuk valós. Olyan, mint amikor egy filmben egy szinész eljátszik valamilyen szerepet. Ha igen, akkor természetesen volt ilyen, sőt olyan is, hogy ez változtatta meg a véleményemet valakiről. Később ebből sajnos nem lett semmi. Ha viszont ez nem számít, akkor nem voltam még szerelmes semmilyen karakterbe. És őszintén az, hogy egy regényből, vagy sorozatból egy szereplő tetszik valakinek, az még csakcsak elmegy. Habár egy korlátozott nézőpontból látjuk az illetőt, ami csak az adott tulajdonságaira koncentrál a történet alatt. De az, hogy egy mindössze 3 órás film alatt valaki beleszeret egy SZEREPET JÁTSZÓ színészbe, ez nekem nagyon apszurd.

[@squirrelmurderous]

Ebben a kontextusban karakter - szereplő akar lenni. Tehát az agy bullshitelése nem játszik. :D

[@mihalygerely655]

@@squirrelmurderous Daninak is ez a véleménye?

[@squirrelmurderous]

@@mihalygerely655 Nem vagyok YTer gondolatolvasó. :D Szimplán a kontextusból ez következik.

[@mihalygerely655]

@@squirrelmurderous éppen emiatt tettem föl a kérdést, és köszönöm a választ.

[@mihalygerely655]

Ettől függetlenül a gondolatmenet szerintem érdekes

[@rngesus66]

Régen kamaszként én meg a bátyám is sokat kalózkodtunk. Ilyen kalózkodásból találtam meg a kedvenc játékomat a Terraria-t. Kalózkodott példánnyal kezdtem játszani de aztán 11. születésnapomra steamen megvette anyukám. Azóta van benne 1512 órám (Terraria és tModloader-t egybeszámolva)

[@barnabasmagyar-csonka5935]

Sokaknak ez egy tabu téma mert nem normálisnak nézik őket. Szerintem nincs baj azzal ,hogy ha szerelmes vagy/voltál egy fikciós karakterbe amég normális keretek között csinalod (pl:nem jössz be egy öt ábrázoló testpárnáddal a sulidba/munkahelyedre ,hamem csak othon hülyéskedtsz vele a haverjaiddal.) Ja meg ha nem 18 alatti (max akkor ha te is 18 alatt vagy). Én max egyszer voltam fikciós karakterbe szerelmes, az Justice volt a Helltaker-ből. Fiatal voltam , dúltak a hormonok de ennek ellenére is meg tudtam álni hogy ne kezdjem el "istenítei,, mint ahogy néhányan teszik. És amúgymeg : Véletlenűl nem ezért jött létre a waifu és a husbando (vagy hogyan hívják a ferfi megfelelőjét) kifejezések?

Ezek az ilyen szellemi, vagy virtuális javak szerintem nagyon érdekes téma Mert mondjuk ellopni egy vázát, vagy egy tévét a boltból egyáltalán nem ugyanolyan, mint "illegálisan" sokszorosítani egy játékot\filmet, mert a készítők, ahogy Dani is mondja, úgyis elkészítették volna, és csak egyszeri befektetés úgymond a stúdió, meg a fejlesztők részéről, ellentétben a vázával, vagy a tévével, ahol minden egyes példány effektíve értéket képvisel, mert mindegyik elkészítése plusz befektetést kíván

[@norbertnagy5514]

Animéket, light noveleket, mangákat, manhwákat, kalózkodók. Az utóbbi 10 évben jobb a helyzet mind külföldön mind itthon egyaránt, netflixen meg hasonlón szokott lenni magyar felirat hozzá ha ott jelenik meg de, 1. Csak egy kis szelet jelenik meg hivatalosan, szóval a fansub a következő opció a legtöbbhöz 2. Az én véleményem de töbségében a fansub jobb minőségű is, több szeretettel készűlt( most eltekintve attól hogy van egy nagy töbség akinek a google fordítóval készűlt fordítás is megfelel.

[@FONYTON]

Van egy oldal (itt most nem reklámozom) nekik az a hivatásuk, hogy steam-es játékokat (lehetőleg az összes DLC-vel együtt) letöltik, megveszik, feltelepítik, és ezt a telepített verziót tömörítik le, és ezt a tömörítést töltik fel, és osztják meg. És próbálnak naprakészek lenni a frissítésekkel is. Te csak letöltöd ezt a tömörített file-t, kicsomagolod, és mehet a játék. Ez annyiból jó, hogy ki tudod próbálni a teljes játékot, és el tudod dönteni, hogy megéri-e megvenni a játékot, vagy sem. Ez olyan, mint amikor egy ruhát felpróbálsz a próbafülkében, és eldöntöd, hogy megveszed-e.

[@rolee0707]

Ezért vannak hivatalos demó vagy trial verziók, hogy legálisan kipróbáld és ha tetszik akkor megveszed a teljeset

[@bencat0101]

@@rolee0707De mivan ha nincs?

[@HaouRex]

Aztán pedig kisétál az ember a felpróbált ruhával...

[@damien0023]

hát persze, hogy csak kipróbálja az ember...Én el tudom dönteni, hogy melyik játék érdekel és pár tesztet és visszajelzést elolvasva és videót megnézve azért nehezen tudnék bakot lőni, hogy kell-e vagy nem. Az meg, hogy nem játszom végig vagy a felénél abbahagyom az még nem igazolja azt, hogy inkább jobb lett volna a virágbolti verzió. Én nem emlékszem olyanra, hogy megbántam volna, hogy megvettem egy játékot. De való igaz, hogy jobb lenne mindig egy demo vagy trial verzió. De ez pc-n megint a kalózkodást segíti, most is az ubi-nak köszönhetően rengetegen játszák végig az AC Mirage-t, ráadásul úgy, hogy a rendszer úgy érzékeli, hogy megvetted a teljes játékot, ráadásul a deluxe edition-t.

[@caseyjobb418]

A jó történet egyik ismérve, hogy szerethetőek a karakterei. Soha nem voltam szerelmes egyetlen fiktív karakterbe sem, de totálisan érthető hogyha valakivel ez előfordult már. Legyenszó jáékról filmről vagy egyéb szellemi termékről, ahol jelentőséggel bír az, hogy szimpatizáljunk a karakterrel vagy karakterekkel. Mind a mellett, hogy ha túlzásokba esik az ember akkor ez is tud beteges lenni. Mint minden, amivel emberek túlzásba esnek. Amúgy életmben 2x sírtam fiktív karakterek halála miatt, az egyik Aerith a final fantasy VII-ből. A másik Dominic Santiago a Gears of war-ból. De szerintem ez még messze nem határozza meg a szerelem fogalmát.

[@AlexandraHorváth-l3s]

Engem az érdekelne, hogy mi lesz akkor, ha a nagy játékboltok leállnak és minden online megvett játék "elveszik" 😅?

[@darthdani101]

Egy ideig megvettem minden szépen ahogy kell, aztán utóbbi pár év minőségbeli zuhanása miatt, most már csak azért adok ki "támogatást" aki megérdemli mert ad is valamit. Kérdésre meg persze :D nehéz dönteni Triss Merigold és Miranda Lawson között.

[@davidfinta2654]

Eredetileg én a Minecraftnak a tört változatával játszottam, és személyes véleményem szerint ez teljesen megérthető, mivel a Minecraft és a hasonlók már annyira klasszikusak, hogy szerintem már az emberiség közkincsének kellene nyilvánítani, szerintem. Aztán megvettem az eredetit, hogy felmehessek a Hypixelre, és hogy egy külföldi csapattal résztvehessek egy animáció elkészítésében. Szerintem ha valamit lekalózkodik az ember, és később valamilyen formában kifizeti, az nem kalózkodás. Most azt tartom kérdésesnek, hogy vannak játékok, amelyeknek a fejlesztése szükséges, például azok az RPG-k amelyeknek a Story-ja még nincs befejezve mondjuk a Genshin, és vannak olyanok, amiknek megkérdőjelezhetőek tartom, hogy kell-e még frissítés, vagyis további tőke. Például a Minecraftnak két része van: a kánon, amit a fejlesztők csinálnak, és jó minőségű, de még nem döntöttem el, hogy szükség van-e rá. Továbbá a Minecraftot gyakorlatilag modokkal és kiegészítőkkel a közösség is fejleszti, ingyen. Ezek mellett nem tudom, hogy van-e értelme fizetni. Én azt tartanám a legjobbnak, ha a játékok árai alacsonyabbak lennének, és bevezetnék a borravaló-rendszert. Vagy pedig azt, ha azok a stúdiók, amelyekről tudjuk, hogy jó játékokat szolgáltatnak, kifejlesztenek egy játékot, és megígérik, hogy ha a játék előállítási árának közel megfelelő adomány összejön a cégnek (hogy elkezdhessék a következő játékuk fejlesztését), akkor kiadják a játékot, aztán további bevételnél ingyenessé teszik. Ezt a filmiparra is használnám. Más kérdés, hogy bár ez a rendszer jót tenne a szocialista lelkűeknek, tönkretenné a piaci versenyt, ami hosszútávon mindenkinek rossz lenne. Én nem értek a pénzhez. Meg van az a megoldás is, hogyha a játék ingyenes, de lehet kiegészítőket venni, amiknek semmi hasznuk nincs, pl.: skinek. Vagy ha a játék ingyen játszva is jók, de ha előfizetsz benne valami battle pass-ra, az valamilyen formában megnöveli a játékélményt. (Én nagyon rosszul éreztem magam, amikor először Battle pass-t vettem, eltűnt a kihívás.) Ez csak az én véleményem, nem áll szándékomban elutasítani mások nézeteit.

[@Lunathraa]

Lévén, hogy sokat animézek illetve sok story alapú játékot néztem/játszottam végig, sok karakterrel tudtam azonosulni, sokukat nagyon megszerettem (szerintem onnan tudod, hogy jó karaktert hoztak össze az alkotók, hogy érted a tetteit és tudsz vele azonosulni, ha csak gonosz mert mé ne, az olyan üres). Viszont fizikai vonzalmat sosem éreztem semelyik karakter iránt. Eltudom fogadni, hogy van aki szerelmet érez egy fiktív személy iránt, amíg ő is tisztában van azzal, hogy az a személy nem valós és nem várja el tőlem, hogy csináljak úgy, mintha az az xy az ő párja, férje, akármi lenne. Ugyanúgy, ahogy én eltudom fogadni, hogy valakinek a nemi identitása a bacon, ha ő meg eltudja fogadni, hogy baconoknak nem tartunk fenn öltözőt.

[@HaouRex]

Várj az nem jó mert akkor én kannibálnak számítanék. Szalonnáért élek halok. :D Egyébként teljesen egyet értek ezzel. Kedvelni és szeretni lehet egy fiktív karaktert. De szerelmesnek lenni bele megszállottan nem normális.

[@katavikol8815]

Jómagam is voltam már szerelmes kitalált karakterbe gyerekkoromban, viszont általában (vagy inkább jobb esetben) ezt az ember kinövi. A fiktív karakterek idealizáltak és patika mérlegen kimértek abban a tekintetben, hogy milyen a külsejük és a személyiségük, ezért összehasonlíthatatlanok a valós emberekkel való kapcsolatokkal. Szerintem minél később engedi el az ember azt hogy kitalált karakterekbe legyen szerelmes, annál nehezebb lesz a későbbiekben párkapcsolatot kialakítani valós személyekkel, akiknek ezer hibájuk van és saját sorsuk. Pl. lesarkítva ha mondjuk valaki huszonévesen képes beleszerelmesedni Tommy Shelbybe, és a hozzá hasonló férfi karakterekbe, az igen nehezen fogja tudni kezelni azt ha a párja bizonytalan a saját egzisztenciájában. Ez persze kisarkított példa, de szerintem sok esetben érvényes.

[@AndrisSkullcandy]

Imádom azokat akik a saját fingjukat szívják, annyira önelégültek a fizetésüktől.

[@melloosrs5820]

Engem ami a legjobban felhúz, nézzünk pl egy sorozatot ott van a Blacklist. Első lehetőség: Fent van ugyan netflixen, de nincs hozzá se magyar felirat se szinkron. Holott van a sorozathoz szinkron de az valahogy nem került fel a netflixre. Másik lehetőségként még ott van, hogy nézze az ember magyar szinkronnal valami magyar kalóz streaming oldalon viszont pocsék minőségben. Harmadik lehetőség: talán fent van HBO max-on. Ja igen de az meg geo-restricted szóval hiába lenne rá pénzed, ha nem Magyarországon laksz nem fizethetsz elő. (Mintha nekik nem mindegy lenne honnan jön be a bevétel)

[@sigrun1811]

Na igen hasonló problémám van nekem is a filmekkel, sorozatokkal, a különböző streaming szolgáltatóknál. Miért ne lehetne minden országban több nyelven is egy filmet megnézni. Azt megértem ha egy filmet mondjuk otthon igen de mondjuk az USA-ban nem nézhetsz meg, de hogy a nyelvekkel is ilyen probléma lenne azt nem hiszem. Pláne mert a legtöbb netflix által készítette sorozat/film szinte mind meg találom magyarul, de a Trója, Black hawk down, Hazafi, 300, stb na azokhoz pont nincs magyar szinkron. A másik egyéni problémám, hogy miért kell elő fizesek egy streaming szolgáltató platformján, ha én csak tudni szeretném milyen tartalom van az oldalukon. Mármint oké első regisztráció ingyenes, de azért a bankkártya adataidat bezsebelni, hát ha elfelejtesz leiratkozni és körbenézel és nincs fent az a film amit keresel.

[@mneo7]

A 007 Nightfire fizikai példánya itt van a polcomon. Éltem első vásárolt videojátéka.

[@SemSenki]

Én nem voltam szerelmes játékbeli karakterbe, de nem ítélem el azokat, akik igen. Az a helyzet, h néhány karakter személyisége olyan brutálisan jól meg van írva, h nem csoda, ha egyesek érzelmeket táplálnak irántuk. A kinézetről nem is beszélve. Ahogy manapság kinéz 1-2 karakter, hát ember legyen a talpán, akinek nincsenek erotikus gondolatai néhány szép grafikájú játék közben a kerek popsik és hatalmas mellek láttán, vagy gondolom lányoknál az izmos férfi felsőtest vagy ilyesmik válthatnak ki hasonlót. Videóhoz: Játékokat, mióta van saját keresetem, megveszem, max azért torrentezem le, h kipróbáljam, h bírja e a gépem és ha igen, akkor jöhet az eredeti. A filmeket, amik nagyon érdekelnek, azokat moziban nézem (ha újra akarok valamit nézni, az már torrent). Sorozatokat kalózkodom. Az alig több, mint minimálbéremhez túl drága lenne 86 szolgáltatóra előfizetni. Bár nem lenne muszáj nyilván folyamatosan fizetni érte… nem jó így, de ez van.

[@TheColombus]

Szia Dani, csinálhatnál egy MAKT-ot a konzolos hackelésről feltöréséről akár vissza vezetve a nes-re, vagy a consoleos játékok emulálásáról.

[@nonamen01kokodev]

Sokan írták, hogy azért szeretik megvenni a játékokat, hogy ezzel támogassák a fejlesztőket. Ez nagyon nemes szándék, meg minden, de az a probléma, hogy ha megveszed a játékot, a fejlesztők nem kapnak egy fillérrel sem többet. Maximum azt támogatod, hogy a cégek tulajdonosai minél több luxusjachtot tudjanak venni. A fejlesztőknek fix fizetése van - azt megkapják, aztán hamarosan a következő játékon kell (sokszor kötelező, fizetetlen túlórával) megszakadniuk. Hogyha te letorrentezed a játékot, akkor azoknak, akik azt a terméket létrehozták, semmivel nem kell többet dolgozniuk és semmivel nem keresnek kevesebbet. Csupán kevesebbet fog eltenni a zsebébe az, aki kihasználja a dolgozók munkáját. Az indie játékoknál már más a tészta, mert ott az esetek többségében tényleg az kapja a pénzt, aki dolgozott érte. Azokat a játékokat valóban nem egy morálisan kifogásolhatatlan dolog lekalózkodni.

[@aBuK.1]

Hali! Egyik élőadásban mondtad, hogy szereztél egy hangkártyát! Csak arra emlékszem, hogy Behringer volt, elmondanád a teljes nevét/típusát? Köszi!

[@Buki_Dani]

Behringer UM2

[@aBuK.1]

Köszi szépen!

[@vendeljuhos560]

Még anno megjelenéskor vettem meg az AC Valhallát, nagyon vártam. Ki akartam pörgetni előtte az Odyssey -t, így munka és magánélet miatt is, illetve az Ark függőségem miatt is, még el se kezdtem pedig ott van a gépemen (a Valhallát) :D

[@isolance1]

A mozis hasonlatra reagáltam volna, hogy azért se jó, mert moziba kifizeted az árat és tuti végignézheted a történetet. Nincs az, hogy felétől átmegy fekete fehérbe, mert nincs még kész a színezés, random efektek helyett "insert CGI here later", vagy vágószobát sose látott jelenetek maradnak bent. De sebaj, mert a két hónappal később esedékes vetítésig "patchelik" Majd nézd meg akkor is, mert akkor már jó lesz. Sajna moziknál is van, hogy DLC-kre bontják kvázi és cliffhangerrel ér véget. Szóval már a film se teljes élmény. No persze a filmekhez van teaser, film formában. De a játékokhoz is film van, márpedig a játék teaserének játknak kéne lennie. (demo) De az nincs manapság. Vedd meg full áron, hogy megtudd, megéri-e megvenni teljes áron. Szóval a "kalózkodás" egyeseknél a DEMO. Persze ha olyan rossz lenne a készítőknek a kalózkodás, meg tudnák oldalni, hogy kb megerülhetetlen legyen a védelem. (pl nintendo is rájött anno erre. MS is, a korai metro terveknél) De rettenetesen visszaütött és direkt bennehagyták vagy lehetővé tették utólag a "kalózkodást". De az is érdekes, hogy hogy lehet, hogy sok helyen úgy mérik a játék árát, hogy 20 dollár, vagy 20 EUR. Háát. Ugyanitt váltanék Dollárt fordítva. A nyugatiaknak nemcsak könnyebb megvenni a játékot, még olcsóbb is végeredményben. Az apple készülékek is olcsóbbak amerikában, pedig nekik telik rá. Fura.

[@PeetZee]

Nem értek egyet azzal a hozzászólóval aki azt mondja hogy megvetted a csúcsgépet és sajnálod a játékra a pénzt... Lehet hogy fél évet vagy évet, esetleg éveket gyűjtesz egy bitang pcre, vagy konzolra mire kiadsz 100 ezreket rá... Aztán még játszani sem tudsz mert kell hozzá játék, nem is egy... Az megint több 10 ezer lehet játékonként... Amit lehet hogy nem engedhet meg magának... A gépet sem engedheti meg, de ha játszani szeretne a márión kívül mással akkor ki kell adni egyszer sokat, nagyon sokat és meg is van. Namost. Ha te egy olyan gépet akarsz venni amin fut például a far cry 5 akkor mélyen a zsebedbe kell nyúlnod. Néztem használtan, 3 kiló alatt nem nagyon találtam. És egy dologban vérzett el az egész... A videókártya mindegyikben szar volt. A proci, a ram 2szer akkora volt mint ami kellett volna, de a videókártya 3 generációval korábbi volt mint ami bírta volna akár minimális gépigénnyel... Maradtam annyiban hogy veszek egy használt ps4-pro konzolt 100 ezer forintért... Akkor azon el fog indulni minden ami miatt fél éven keresztül nézegettem a pc árakat... És ha fotoshophoz kell egy gép akkor veszek egy olcsó használt laptopot mert az már nem annyira gépigényes mint egy fortnite, red dead 2 vagy far cry5... Ott tartunk hogy a pc amin elfut a far cry5 az drágább használtan, mint egy korábbi generációs használt konzol és egy közepes használt laptop együtt...

[@rone_z7592]

Szia Dani! Személy szerint úgy vagyok a kalózkodással hogy kipróbálom a játékot ha megtetszik akkor ha van rá pénz meg is veszem. Filmek terén sajnos sok olyan filmet szeretek ami magyar szinkronnal szinte sehol nem fellelhető streaming-en így itt kénytelen vagyok letölteni. Például személy szerint ott van az Egy Gésa Emlék Iratai film adaptáció, Apple TV-n s asszem Google Filmek-en (vagy min) van fent, de csak az angol szinkronos változata, így itt fenn áll az hogy kénytelen az ember kalózkodni akár csak az általad sokszor említett játék kapcsán is. A videó végén elhangzó MAKT kérdésre személy szerint úgy tudnék válaszolni hogy volt fiktív karakter aki bejött nekem, de szerelmet nem tudtam iránta érezni. Művészként (Regény Író) eléggé tágan értelmezhető nekem az hogy mi az ami fiktív karakter iránti rajongás/vágy s mi az ami inkább már szerelem. Őszintén személy szerint nem tudok szerelmet érezni egy fiktív karakter iránt, de nem vetem meg azokat akik tudnak. Persze van egy része ami már káros abban hogy érzelmi kötődés valós személyek helyett fiktív karakterek felé vannak, de nem tisztem s nem áll jogomban pszichológiai diagnózist adni. Viszont egy bizonyos szint után érdemes szakemberhez fordulni hogy ha a környezet vagy az adott személy észleli magán azt hogy károsan kötődik egy-egy fiktív karakterhez.

[@captainpie895]

Nagyon tetszett a videnyó, köszönjük❤ Ha lenne rá igény, én személy szerint szívesen megnéznék Danitól egy különálló videót, amiben a game dev-ek kihasználása, "sanyarú" sorsa a központi téma, és miket lehetne tenni, hogy ezek az alkotói folyamatok korrekt keretek között menjenek le.

[@fnnqw]

12:37 azért a dollármilliárdos lelketlen multicégeket ne hasonlítsuk már a piacon árusító gazdához :D (hozzáteszem játékokat ritkán torrentezek, a streaming cégek meg menjenek tönkre, azt kívánom😊)

[@KetiZke]

Tudom lemaradtam a kérdésről de az én véleményem erről a témáról az, hogy bizonyos körülmények között elfogadható a kalózkodás. Az utóbbi idők játékipara sajnos elég hanyatló tendenciát mutat minőségben, egyre több a félkész tömeg gyártott live service cash grab játék ami egyszerűen élvezhetetlen, üres vagy csak olyan állapotban jelenik meg ami nem éri meg azt az összeget amit elkérnek érte. Ezeknek a szemeteknek hála elfogyott a lelkesedésemet is az új játékok iránt, mert félek, hogy a játékok amiket szeretek és akarom, hogy jók legyenek is áldozatai lesznek ennek. (khm diablo4) De a legszomorúbb az, hogy látszólag működik a műfaj mert van erre kereslet, különben már összeomlott volna. Én szerencsére meg engedhetek magamnak 1-1 játékot de ilyenkor örülök, hogy legalább lehetőség van kipróbálásra kalózkodáson keresztül. Oké létezik refund meg ilyenek de megspórolhatom ezt a kört amikor van erre lehetőség. Szerencsére voltak az utóbbi időben kivételek is mint pl a Baldurs gate 3 amit amint láttam, hogy mennyire jó és élvezetes azonnal megvettem pusztán mert támogatni akartam a fejlesztőket. Szerintem a mai piacban ahol a fejlesztők is csak a hasznot és a könnyű pénzt keresik (50-60$ -os micro tranzakciók 130$-os deluxe editionok) egy bizonyos szintig elfogadható a kalózkodás.

[@mneo7]

Az a véleményem hogy ha egy tartalmat nem tudok megszerezni boltból mert NINCS ! De torrenten fent van, akkor letöltöm és kész. Pl ilyen volt a Clive Barker’s Jericho sehol nincs PC-re. Vagy a Cross Ange Blu-ray verziója vagy éppen a Michael Mann féle Ferrari magyar szinkronnal. Csúnya kalózok Kiadni luxus mi ! Más mindent megveszek.

[@johennesz4499]

Sose voltam szerelmes fiktív karakterekbe, azt is furcsáltam hogy lehetnek annyira oda Laráért. Főleg ahogy akkoriban kinézett :D

[@_dea__5]

Természetesen éreztem már így fiktív karakter iránt! Sőt, többször is! És szerintem egy teljesen érthető, normális reakció az emberi elmére és annak működésére való tekintettel. Akik pedig nem éreztek így, azok vagy rossz médiát fogyasztottak eddig, vagy fantáziátlanok, vagy csak maguknak sem vallják be :P

[@HaouRex]

Kérdés hogy te szerelmet hogyan definiálod. Kedvelni és szeretni mindenki tud egy fiktív karaktert. De szerelmes lenni bele már egy teljesen más tészta. az már elviheti az ember gondolkodását egy elég beteg irányba.

[@tamasgalantai3773]

Szia Dani! Az álláspontomat szeretném kicsit felvezetni a szerelem érzésének kialakulásának az okát, hogy érthető legyen a véleményem (Jöhet egy kis történelem, pszichológia és emberi lélektan óra :)) A legtöbb ember azért lesz szerelmes (nem össze keverendő a szeretettel), mert egy nagyon régi túlélőösztön, ami a fajfenntartás célja miatt fejlődött ki még anno ősemberek korában, a genetikánkban maradt a mai napig. Ezt az ösztönt a másik fél olyan külső és belső jellemvonásai okozzák, amely túlmutat a szépségen és a kedvességen. Ezek a jellemvonások legtöbbször szemmel alig észrevehetőek, egyedül a tudatalatti az ami tudja értelmezni őket és amikor a tudatalatti felismeri ezeket a jellemvonásokat, a tudatalatti jelez, hogy talált valamit a másik félben, ami miatt a túlélési, fajfenntartási esélyeid a legjobbak lehetnek (ezeket a jelzéseket a megérzések). A tudatalatti csak abból indul ki, amit eddig az életed folyamán tapasztalt (legyen az megélt vagy csak látott, de minden dolgot elraktároz az agyunk, amivel valaha is dolgunk volt). Ezek mellett az agyunk nem tud különbséget tenni vélt vagy valós események, képek, élmények között (Ezért van az, hogy a legtöbbször ha pl.: félreértés miatt megbántottak minket és kiderül hogy tévedés volt, akkor is megsértve érezzük magunkat). Az összes eddig felsorolt állítások miatt következik az, hogy az emberek miért képesek akár fiktív karakterekbe is szerelmesek lenni. Szerintem nincs semmi gond azzal, ha valaki fiktív karakterbe szerelmes, de ha nem tudja irányítani ezt az ösztönét és ez kihatással van bármilyen mértékben is a magán és társadalmi életére akkor ott már gondok vannak.

[@norbertnagy5514]

"Everything is Fake/Not what you think."

[@DanteLehel]

Igen. Annó az animés pályafutásomat elindító, Fairy tail című anime egyik karaktere, Erza Scarlet felé tápláltam szerlmet. Ő benne megvolt minden, amit egy nőben kerestem, erős, talpraesett, vicces. Emlékszem első MondoCon-omon képes voltam 15'000 forintot elverni egy őt ábrázoló testpárnár (nem, semmi "olyat,, nem csináltam vele). Viszont tudtam hogy ez nem valódi szerelem, nem lehet, hiszen ez nem egy létező személy, és ehez tartva magam, ugyanúgy kerestem a létező lányokkal való kapcsolatot. Személy szerint megértem mindazokat, akik ezt nem értik, sose volt részük ilyenben, hiszen kimondva tényleg elég bizarrnak hangzik, ezt elismerem. Viszont megértem azokat is, akik éltek, vagy jelenleg is élnek ehez hasonló "kapcsolatban,, elvégre ha egy karakter van annyira jól megírva, ez egy teljesen normális hatás lehet. Ha pedig valaki ilyenben él, meg kell tartani azt egészséges szinten, ha valaki a valós nőket cseréli le egy kitaláltra, az már a túlzás. Megértem ha valakit annyiszor utasítottka vissza hogy nem mer húsvér lányokkal próbálkozni, de véleményem szerint ennek nem ez a megoldása.

[@WolfRock89]

Én is veszem most már játékokat. Hozzáteszem, mikor mi gyerekek voltunk, nem is nagyon volt lehetőség beszerezni az eredetit, maximum a legközelebbi Metro áruházban, ami a vidékiek esetében sokszor 150 km-re volt. Aztán meg nem is annyira voltunk képben milyen játékok léteztek, ha csak nem vettünk GameStar magazint. Azzal játszottunk, ami volt. Floppyn, másolt CD-ken adtuk körbe az aktuálisan futó dolgokat, ami éppen ment.

[@birkapasztor]

nekem is vannak vett játékaim, én is jártam úgy, hogy megvettem és cslódtam, mikor az alap dolgok is frissítés után mentek DLC-be, a mentésem meg a kukába. ETS2-nél is voltak bajok. Az addig ok, hogy ha úgy jönnek ki cuccok, hogy az ember rááldoz pár ezret cuccokra vagy DLC-re, ha az nem arról szól, hogy beleraknak nagy kegyesem egy verdát, pályát, meg egy rakat nulla munkát igénylő textúrát és némelyik ilyen igénytelen DLC kiveri a biztosítékot, ez nálam, mudrunnernél volt. Vannak online játékok, ott az megy, hogy pár év után a powerup és igc pénz, de a játék alap hibáinak javítására is tojnak. + Ha veszek game-t, ami szar, jó drágán, legközelebbtől lehet hogy inkább töltöm, akkor kérdés, mi jobb: 1*15-20000, vagy sokszor 3-8000? DLC-ket meg powerupokat is venném, kb. ha negyedáron mennének. De akkor többször is és többet. Az én álláspontom ez. A pénzt nem sajnálom, nem véletlen vettem meg az ETS2/ATS, mudrunner, stb. szimulatorokat sem, akkor bejött és megérte, bár a DLC-s húzásokon már akkor is húztam a szám, de megvettem. Én inkább indie, stratégia és autó szimulátoros vagyok, már 40-es boomer, meló mellett ritkán tudok leülni szabadidőmben is. PC Building, House Flipper és CMS18-at is vettem anno. 19.00 -tól Jó gondolatmenet, igen nehéz kérdés, mindig lennének olyanok, akik megtehetnék, hogy full áron veszik, de inkább az afrikain próbálnák beszerezni. Ez sem ördögtől való, senki nem szeret többet fizetni, ha valami olcsón is elérhető.

[@cover-me]

Soha nem voltam a szó szoros értelmében szerelmes egy játékbeli csajba. Eleve sok női karakter, mondjuk ki, nem túl mély személyiségjegyekkel rendelkezett régebben, max a dekoltázs volt mélyen, az meg nem szerelem, hogy ott egy újabb jó csaj poligonokból. Kimondott film vagy játék hősökre sem tekintettem soha igazi példaképként, de azért egy, visszagondolva igen vicces eset megtörtént velem amikor nagy hatással volt rám a játék főszereplője amiben épp el voltam merülve akkortájt. Történt ugyanis, hogy középiskolában új osztályba kerültem 10.-ben, én pedig masszívan a Witcher első részét pörgettem. Adódott egy, az osztályt megosztó konfliktus, egy szerelmi többszög, ami két-három felé osztotta a szokásos kis kialakult klikkeket. Semmi izgalmas, béna dolog. Na ezt én úgy oldottam meg mint új osztályárs, hogy tudatosan, Geralt példáját követve, neutrális maradtam amennyire csak tudtam, igyekeztem mindenkivel jóban maradni. Nem értem a játék végére még akkor, így nem tudtam, hogy ahogy Geraltnak, úgy igazából nekem sem fog sikerülni. 😂

[@olleus8923]

Sziasztok. Régebbi filmeket (X Akták, M.A.S.H, Minden lében két kanál, stb.) játékokat (kipróbálás céljából. Frostpunk pl.) szoktam kalózkodni amik nem találhatók meg a mainstream streaming platformokon. Netfixen pl van egy csomó film sorozat ami nincs szinkronnal holott van hozzá Magyar szinkron. Nyilván más a szinkron tulajdonosa stb. Én single player gamere nem költök egy fillért sem. Hisz nem én vagyon a célközönség így kalózkodni sem kalózkodom le. Kivételek vannak de egynél többször nem veszem elő ezeket a játékokat. Drága a PC gaming. Ez van.

[@Asaelrecordstudio]

Én személy szerint a logic pro nevű zene készítő daw szoftwert először illegálisan szedtem le. Miután ki tanultam, meg tetszett meg vettem a hivatalos programot. Tapasztalat nélkül nem akartam 100,000 forintot ki adni rá, de miután már tudtam hogy mit tud, és hogy meg éri utána már megvettem.

[@Raventaloon]

A kalózkodásra. Filmeket sorozatokat nagyon ritkán kalózkodom, minden nagyobb streaming szolgáltatás megvan, lefedik a szükségleteket. Játékokat szoktam kalózkodni, főleg indie játékokat, hogy kiprobaljam. Ha tetszik akkor természetesen megveszem, ha nem tetszik akkor úgy sem játszom vele 10-15 percnél többet. Ha meg van elérhető demo verzió akkor nincs szükség erre. Főleg azért mert meguntam hogy több száz eurónyi játék csücsül a gépemen vagy konzolomon amit nem játszok mert streamen jól nézett ki de aztán mégsem jött be. Nem voltam szerelmes fiktív karakterbe, van egy két karakter aki úgy játék vagy anime közben aranyos, dögös stb, de nem tudnék beleszeretni. Viszont nem tudnék senkit elítélni vagy megszólni ha bele zúg egy fiktív karakterbe. Jó sok évvel ez előtt még olvastam is olyat hogy valami japán csóka egy ilyen anime csajról mintázott óriási párnát vett feleségül. Mindenki azt csinál ami neki jól esik, ha ezzen nem okoz anyagi vagy testi kárt a környezetének akkor nincs vele gond.

[@cheezmeeofficial]

Jessie a Final Fantasy 7-ből, Rachel a Life is Strange-ből, Julie Strain a Heavy Metal-ból, illetve Amicia De Rune a Plague Tale-ből. Mindegyiket imádtam. Egy fiktív karakter, jobb esetben, aprólékosan kidolgozott, esetenként bizonyos vonásaiban eltúlzott, esetenként több ember munkájának eredménye. Főleg amíg az ember fiatalabb, jobban beleéli magát egy-egy történetbe. Akkor sikeres egy mű, ha át tudja adni az érzéseket. Akkor jó egy negatív karakter is, ha a néző elhiszi, hogy nem jó ember, aki csak játszik.

[@DJ_Ian_Music]

Személyes véleményem szerint mindenki abban lehet szerelmes amibe csak akar persze normális kereteken belül. Vannak olyan példák is, akik szimplán Számítógép, autó, mosógépbe első látásra... Mondjuk a mai játékokban nagyrészt valós személyek alakítják egy-egy fiktív karaktert, ebben az esetben a szinész úgy a karakterébe lesz szerelmes egy adott rajongó. Persze még 8-bites időkben másabb volt a helyzet, lásd Marió és Luigi, akik csak pixelek. Pixel nevű müsorban pont van erre példa, hogy milyen aki szerelmes egy karakterbe. Nekem nem volt fiktív szerelmem, de nem ítélem el azokat, akik viszont voltak/vannak.

[@Mr_Manul12]

Én soha nem voltam szerelmes (legalábbis véleményem szerint) fiktív karakterekbe, pl játék/film/könyv szereplőkbe, mert 1. nem valóságos, nem adja át azt az érzést, 2. úgysem lehetsz együtt vele, nem tudsz vele semmit csinálni max AZT csinálni a látványára (aki tudja tudja, aki nem nem mire gondolok), meg neked ebből lesz előnyöd? Nem hinném, mert csak most van egy nem megfogható személy, akivel semmit sem tudsz kezdeni, max nézegetni. Aki szerelmes ezekbe csinálja, csak azt nem értem, hogy miért? Így is sok nagyon szép és kedves ember van a világon, miért pont egy kitalált karakter?

[@Benedek971]

Hamár itt vagyunk, valaki egy Ncore meghívóval metudna dobni? :D

[@gunboiimagyarofficial4677]

Szerintem az egyes fiktív karakterek iránti vonzalom a kultúra része lett (főként a keleti azaz manga-anime közösségekben) lehet az egyszerű együttérzés, vagy karakterek kedvelése, de megmutatkozhat "ship"-elés formájában is (ahol két fiktív karaktert képzelnek el egy közös párkapcsolatban/romantikus szituációkban, esetenként az egyik szereplő nem fiktív karakter, hanem irl személy/ olvasó/ fogyasztó)

[@spiruka18]

Én voltam, nem is egyszer. Sorozatból filmből, illetve videójátékból is, de valahogy mindig azok a karakterek fogtak meg, akinek volt egy személyiség fejlődési íve. Ennek voltak sajnos negatív hatásai is, amik miatt elhatárolódtam a valóságtól, de felnőttként értem már, miért vonzódtam az egyes karakterekhez. Azok az emberek, akik egyáltalán nem rajongtak, vagy lettek szerelmesek egy karakterbe, azok vagy nagyon fejlettek voltak érzelmileg, és tudták, hogy az illető egy fiktív karakter, vagy épp ennek az ellenkezője. Vagy lehet más oka is, ezt inkább ők fejtsék meg, tőlük hitelesebb lesz a válasz, mint tőlem. Sokkal hitelesebb lett volna a kérdés, hogy TE (azaz mi nézők) miért szerettél bele egy fiktív karakterbe, mert a másik táborról véleményt alkotni olyan (nekem legalább is) mintha egy plexit fal mögül savaznék valakit, de ő csak az arcomat és az erős gesztikulálásom látja, vállat von, és megy tovább. Nálam a nagy beleélés és empátia képes beszippantani egy univerzumba, ha működik köztem és az adott univerzum között a kémia. Emellett rengetek rétegelt és színes karakter van a világon, akiket tehetséges írok alkottak meg, és szinte lejön a vászonról. Friss példa Baldur’s Gate 3. Nincs olyan főbb karakter, akinek ne lenne “élet szaga”, és nem egy két csatorna foglalkozott már azzal, hogy egyes karakterhez miért vonzódnak a játékosok X százaléka. Az én személyes kedvencem BG3-ból Astarion. De szerettem Edward Elrick-et az FMA-ből Ash-t a Pokémon-ból, Dante-t a DmC-ből, de mostani kedvenceim közé tartozik a Beastars-ból Legoshi is. ( Akinek a nevét Lugosi Béla színészünkről kapta.) De ma már tudom, hogy amit én szerelemnek hittem egy karakterrel kapcsolatban, csupán nagy fokú rajongás volt egy adott életszakaszomban. És ezek a képzelt karakterek tanítottak is valamit, ezek velem maradnak amíg élek. Én így érzem és gondolom.

[@killersuprise9305]

“Szívás a crackkel” pont most néztem végig a snowfallt kicsit félre értettem😹

[@dianalazar8062]

Ameddig képes vagy az adott fiktív karakterből erőt meríteni a mindennapokhoz, és nem átesni a ló túloldalára, addig szerintem nem problémás. Kicsit fáj amikor látom hogy valakire ferde szemmel néznek, mert hát ő egy fiktív karakterbe szerelmes, de ezen emberek javarészt lelki sérelemmel küzdenek, és ettől még ők nem kevesebbek. Az érdekes része, amikor a fiktív karakter úgymond "eltorzul" mert a canon helyett több teret kap a fanon. Szerintem ez is egy érdekes téma, mert sokan elkezdik ezeket a karaktereket úgymond "eldeformálni", magukévá alakítani.

[@purpletigerray]

Fiktív karakterbe szerelmes lenni? A szerelem nem egy megfogalmazható dolog, mindenkinek mást jelent. Nekem személy szerint van egy film/játék stb amit gyakran nézek/játszom, szinte biztos lesz legalább 1 karakter aki kicsit jobban tetszik mint a többi. Mivel beszippant az a világ amit nyújt a film/játék neked így abban a helyzetben lehet érezni ilyes fajta érzelmeket, de persze a legtöbben nem gondoljuk komolyan ezt az érzést, ha belegondolunk abba, hogy mivan ha létezne. Pl itt van Death Note-ból L, miközben néztem az animét akkor oda és vissza voltam érte de ha igazából létezne egyáltalán nem tetszene meg ijesztő is lenne számomra ő. (Ez az én meglátásom).

[@PeetZee]

Sziasztok. Én kalózkodás párti vagyok... Játékokat nem nagyon kalózkodtam. Sosem volt hozzá jó gépem hogy "tripla A" játékokkal játszak. Illetve gyermekkoromban. Pl: san andreas, carmageddon, half-life1-2. De a krekkelés sosem ment. Pl a most wantedet sosem tudtam úgy krekkelni hogy elinduljon. Egyszer a haverom beállította... Mindegy is. Van disney előfizum. Volt netflixem is. De sok vele a probléma: a netflix próbaidőbe belenéztem. Nagyon tetszett. Szép meg jó de ahogy lejárt a próbaidőszak, szar lett a képminőség, csúszott a hang-kép egymáshoz. Nem engedte egyszerre 2 platformon nézni, akkor sem ha másik al accountban voltam. A prémium prémiumát meg azért hogy 1 héten egyszer nézzem azért nem éri meg 5 ezreket fizetni. Az alap csomag az úgy éreztem belefér... De szar...nagyon szar... Le is mondtam az első fizetett hónap után... A disney csak egy picit drágább mint a netflix alapcsomagja és nincs visszabutitva 480p-re... Mivel nincs alap és prémiumcsomag. A disney meg is van majdnem 2 éve... De nincs havi 10-15 ezrem 4 streaming csatornát fenntartani. Annyi időm nem is lenne nézni hogy megérje. Marad a terrás külső vinyó meg a torrent fiók... A Disney az a szinkronban szar. Átvette a shield ügynökeit a 4. Évadra, és volt szinkron, nincs szinkron. Megvette a dokik sorozatot, a másik szinkronnal, ami... Szar... Stb stb stb....

Egy fiktív karakterbe szerelmesnek lenni legyen az film, játék vagy sorozat szereplője (vagy egy együttes tagja aki csak egy perszónát mutat a rajongóknak) szerintem mentális problémákra utal felnőtt korban. Gyerekként sokan bálványozzunk sztárokat és akarunk rájuk hasonlítani, de a tini lányoknál láttam csak azt hogy bele vannak zúgva a fiú zenekarok tagjaiba vagy focistákba. Azért hozom ide ezeket, mert szerintem amit ezekből a személyekből mi látunk az is csak projekció vagy látszat. Ha tisztán a teljesen kitalált karaktereknél maradunk, akkor felnézni rájuk és az ő hit rendszerüket / erkölcsiket / szokásaikat magunkra venni "normális", de beléjük szeretni abnormális hisz ők nem is léteznek a hitük / erkölcseik /szokásaik viszont valósak.

[@bencehorvath9467]

A fiktofilia egy nagyon érdekes téma. Hazudnék ha azt jelenteném ki én soha nem vonzódtam fiktív karakter vagy karakterek után pl 13 évesen teljesen odavoltam Teletha Testarossa karakteréért a FMP-ből. De vonzódtam már könyvekben található karakterekhez is. Ezért én nem ítélkezem hisz nem tisztem. Nyilván ha ez normális keretek között mozog és az ember képes külön választani a fiktív kapcsolatot a valóstól addig nincs gond. De ha az embernek a teljes érzelmi kapcsolatát csak ez fedi le akkor ott természetesen érdemes elgondolkodni azon ,hogy segítségre szorul és érdemes lenne elmenni a megfelelő szakemberhez.

[@megyeriek]

Onnan tudod, hogy öregszel, hogy legális szoftvereket használsz. :) Úgy vagyok vele, hogy ha esélytelen megvásárolnia valakinek, tehát a kiadó az ő pénzétől biztos nem látna semmit, az nem okoz kárt, ha kalóz verziót használ. Persze itt kérdés, hogy ezt a határt ki-hogy értelmezi? Viszont ahogy látom olyan a mentalitás, hogy a legtöbben amíg nem kell fizetni addig nem fizetnek. (ha megtehetnék, akkor sem) és az RTX-et is ha lehetne letölteni akkor letöltenék. Engem jó érzéssel tölt el, hogy minden szoftverem legális. (persze nem veszek havonta új játékot) És kicsit elszomorít, hogy a gyerekek összejönnek 6-an, 8-an játszani és a fiamon kívül senkinek sem eredeti a játéka. (pedig sok család jobban el van eresztve anyagilag, mint mi.)

[@andraspongracz2204]

Először furcsának találtam a kérdést, de ha belegondolok jogos. Nem szerelem, de gyerekkoromban nagyon tetszett Raven a Tini Titánokból(2003-tól 2006-ig tartó sorozat). És azóta is akármilyen más iterációját néztem ennek a karakternek, sosincs olyan jól lehozva, mint ebben a sorozatban. (Ez utóbbit nem kifejezetten vonzalom kapcsán értem, hanem csak úgy általánosságban.)

[@eszty4802]

Elég sok fiktív karakterbe voltam szerelmes. Esetemben fanartok készítésével éltem ki magam, legtöbbször részben egy rám hasonlító "original charactert" és az adott karaktert rajzoltam le aranyos helyzetekben. Ez viszont a mai napig jelen van, ami lehet kicsit fura, de szeretem ezt csinálni. Ennek a hátranya hogy nagyon eltorzítja az elképzelésemet az emberekről és pont ezért igazi emberekkel való bármilyen kapcsolatot nehezen tudok kialakítani. Azt nehezen tudom elhinni hogy valaki nem volt szerelmes fiktív karakterbe, de lehet hogy valakinek külföldi színészek, sztárok tetszettek akikkel, ha belegondolunk, néha pont olyan lehetetlen találkozni mint egy fiktív karakterrel

[@FlankerFoxy]

Más dolog az hogy tetszik egy karakter és más az ha szerelmes vagy belé mert abban szerintem igazad van hogy mindenki szeretett már fiktív karaktert de nem mindenki gondolja ezt komolyan. Van aki (többek között én is) úgy van vele hogy ha ő létezne akkor szeretné meg minden de tudja hogy ez csak valaki agyszüleménye és nem hagyja hogy ez az érzés átvegye fölötte az irányítást

[@eszty4802]

​@@FlankerFoxyIgazad van, én is ezt éreztem, de sokszor nem törődtem vele hogy nem létezik. Sokat szerepjátékoztam kiskorombsn és ott teljesen a karakterhez való érzéseim befolyásoltak. Szerintem akkor még nem tudatosult bennem hogy ezek tényleg nem léteznek

[@FlankerFoxy]

@@eszty4802 de a szerepjátéknak az a célja hogy átéld a szerepet és érthető hogy valaki fiatalon túlságosan beleéli magát de én azt utálom amikor valaki egy játékban direkt ilyen "simpelhető" karaktereket rak csak hogy több bevételt hozzon a játéknak de azzal nem törődnek hogy ezzel milyen hatással lesznek azokra akik még nem nem nagyon tudják elválasztani a fikciót a valóságtól(vagy csak nem akarják)

[@eszty4802]

@@FlankerFoxy Azt én sem szeretem nagyon irritaló tud lenni. Szóval szerintem túlsagosan komolyam vettem én ezeket a szerepjátékokat

[@FlankerFoxy]

@@eszty4802 ne érezd rosszul magad emiadt mert legalább te át tudod érezni mások dolgait ami azért egy nagy előny bár ez egy olyan dolog amit akkor tudunk igazán értékelni ha nincs szóval összesítve azért olyan rosszul nem jártál

[@balazsberke5088]

Én csak azt a játékot "kalózkodom" amit amúgy nem találok meg vagy túl drágának tartom ahhoz, hogy mondjuk egy 10+ éves játékért ugyan annyit fizessek mint egy új ért! Van netflixem viszont sok film a moziban egyszer nézhető és többet nem. Többnyire a filmeket viszont mind N-core ról oldom meg :D Ami jó film azt nyílván máskor is megszeretném nézni ami meg rossz arra meg alapból kár pénzt kiadni és sokszor akkor derül ki ,hogy gagyi egy film mikor már nézed! Ha ezt a moziban teszed akkor pénzkidobásnak érzed... legalábbis én igen. Pl legutóbb jó most kövezzetek meg a dungeons & dragons betyárbecsület film volt nagyon nagy csalódás! Ha moziban kellett volna néznem hát keserű szájízzel jöttem volna ki a vetítésről! Pedig azt gondoltam jó kis fantazi lesz...

[@saphyrahun3272]

Régebben én is mindent kalózkodtam, mert nem volt lehetőségem megvenni. Mostanában inkább kifizetem a hivatalos verziót, pláne ha várható még fejlesztés (hiszen a hivatalos verzió általában magától frissül). Illetve online játékokat is bajos kalózkodni - Ez vonatkozik a játékokra. Nézendő anyagból mindent kalózkodok, még akkor is, ha egyébként van Streaming előfizetésem. Egyszerűen könnyebb letöltött fájlokat managelni (kitörölni ha megnéztem), mint egy random UI-n próbálni követni mivel hol tartottam. Illetve minden egy helyen van.

[@rebekaberkeszi6849]

Egy nagyon nehéz kérdés. Régebben nem gondoltam volna, hogy egy fiktív karaktert vonzónak találok, mivel nem gondoltam elég kidolgozottnak a karaktereket. Ma viszont tudom, hogy mint karakter kidolgozottsága miatt nagyon is meg tud fogni és ha nem is vagyok belé szerelmes, rajongani igen is tudok értük. Akik pedig nem tudnak legalább rajongani egy karakterért sem? Azok nem találtak olyat akiért számukra lehet. Külsőleg más a téma. Valóéletben sem értem, hogy miért van rajongás a “szép” után amikor nem ismered igazán. (Lehet ez valami fiú dolog 🤷🏻‍♀️)

[@petrafabian9012]

Én emlékszem, hogy amíg nem volt rendes párkapcsolatom, addig "szerelmes" voltam minden tartalomból (anime, rajzfilm, videójáték) amit fogyasztottam valakibe. Ezt persze azért, mert nem tudtam felfogni teljesen, milyen lehet a szerelem, és a túlzott rajongásomat vetítettem ki szerelemként a karakterekre. Aki nem érzett ilyent az nekem furcsa volt, mivel az én hozzáállásom ezekhez a fikciókhoz természetesnek tűnt, de én nem ítélem el, ha valaki nem vonzódik a kedvenc karaktereimhez vagy máshoz.

[@Z-lo4sl]

csak ha máshogy nem lehet megszerezni, vagy ha a kalóz verzióba van csak kompantibilitás meg felbontás, a sorozoatoknál fizetem a Netflix Disney+, többi meg kalóz téma

[@Kyarraist]

Azt a vonalat erősítem aki tud elképzelt karakterbe is beleszeretni. Élénk a képzeletem a hobbim is ehhez kapcsolódik. Szerintem aki sose szeretett bele még fiktív karakterbe az szerintem még nem találkozott olyan karakterrel amelyik egyezett volna fejében létező ideával. Mindannyiunk fejében létezik valamiféle elképzelés az ideális partnerről. Valakinek többféle változat is van róla. De lehet az is hogy a mostani egyre kapkodóbb világban ahol már egy perces videó hosszú és ábrándozni, vagy gondolkodni megállni gyengeség, nem jut idő arra hogy a képzeletüket fejlesszék az emberek. Nincs idő arra hogy a waifu/husbando elég jelentéssel bírjon. Plusz a kicsit magányosabb kockák szoktak inkább beleszeretni számukra jóval elérhetőbb és tökéletes képzeletbeli meg videójátékos Ai Celeb stb karakterekbe mert nem itélkeznek felettük, míg egy hús vér emberi kapcsolat esetén lehet ilyen kockázattal is számolni. A harmadik lehetőség hogy úgy szereted meg a fiktív karaktert mint alkotó az alkotását. Mondjuk egy videójátékban vagy TTRPG-bena a karakterem engem reprezentál mégis megszerethetem mert mondjuk tetszik benne vagy rajta valami a vele megtett utam emlékezetes volt. Biztos van aki casual játékosként sose merült el annyira egy elképzelt világban hogy az akár egy kicsivel többet jelentsen neki, mint puszta kellemes időtöltés. Ha alkotott alkotóként se érintette meg az alkotása stb.

[@LootMastaZ]

A lányom 12 éves. Eddig csak fiktív karakterekbe volt "szerelmes", elkerülte az ovodai, kisiskolás szimpátiákat. Eddig volt itt Sonic, Vox, Jax (nem a MK-os, hanem animációs filmsorozatból egy nyúlfejű alak). ezek kb éves időközönként változtak, a kilencedik éltévétől. Nem tudom definiálni, hogy ez csak rajongás, szeretet, vagy szerelem-e, de mindenképpen érdekes, kíváncsi vagyok meddig fog tartani nála. Nem hiszem hogy kóros, a Fictiophilia erősebb kötődést igényel, mint amire egy 12 éves képes. Természetesen beszélgettem erről szakemberekkel, az a véleményük hogy egyelőre ez még okés, de ha kamaszkorban a valós szerelmi kapcsolatok kárára megy, akkor mindenképpen tenni kell(ene) ellene valamit.

[@nyarizsolt4525]

Szerintem aki azt hiszi, hogy szerelmes volt egy fiktív karakterbe, az még nem volt szerelmes. Olyan van, hogy nagyon tetszik, meg azt mondod magadban, hogy "de jó lenne", de a szerelemhez közös élmények, együtt töltött idő és személyes ismeretség kell. Legalább is szerintem.

[@darthpaygk1049]

Hát gyerek fejjel rengeteg sorozatot néztem a t v ben és volt az a Xena nevű kaland fantasy sorozat és abból én sokáig a Gabriel nevű főszereplőjébe voltam szerelmes. Egyébként engem személy szerint nem zavar ez ha valaki beleszeret egy fiktív karakterbe, valószínűleg azért is van mert a stilusodhoz tud hasonulni a karakter vagy szimplán imponáló a személye. Aki sosem volt szerelmes igy nem gond nekem. Szereintem mindenki átesik ezen egyszer, de van aki korán már gyermek fejjel vagy majd később felnőtt ként. 😁

[@srezoli]

Jaaa igen, Cortana :D Master Chief egy háborút csinált végig egy hologram csajért, és aki szeretett valaha valakit, és csalódott, az fullra meg is érti szerintem hogy miért. Szerintem a kérdésedre csak Cortana lehet a válasz, a filozófiai mélysége miatt. Most hagyjuk azt hogy a Tomb Raider sexy meg ilyenek. :D

[@balintpataki3113]

Uh polgártárs, én mindenféle kérdésre számítottam csak erre nem xD

[@Atomicce]

*FIKTÍV KARAKTEREK* Hogy voltam-e már szerelmes fiktív karakterekbe? Erre az a válaszom, hogy egyértelműen igen (talán egy picit betegesen túlságosan is). Fiúként lányokba természetesen. Ezek általában animékből és játékokból származnak. Ha nem érdekelnek az animés példáim, ugord át a következő két bekezdést. Többsége a Danganronpa trilógiából származik, de példaként felhoznám az alábbiakat, de azt, hogy miért, nem spoilerezem le senkinek: Kirigiri Kyoko - ő A waifu-m Koizumo Mahiru Pekoyama Peko Mioda Ibuki Nanami Chihaki - ő a másik waifu-m Akamatsu Kaede Harukawa Maki - ő a harmadik waifu-m Egy másik a Steins;Gate sorozatból származik: Makise Kurisu - ő lett először a Waifu-m, Kirigiri-vel azonos helyen van nálam Amit még föl szeretnék vetni, és ez nem tudom, mennyire megalapozott, de amikor valós emberekkel beszélsz és töltesz el időt, akkor elkezd benned kialakulni róluk egy kép a fejedben, ami nem feltétlenül egyezik meg a valósággal, mert csak az alapján rakod össze, amiket tapasztalsz felőle. Én (bár ahogy látom, nem csak én) ezt szintén fikciónak tekinteném. Ezeket az a baj, hajlamos vagyok abba az irányba torzítani, amivel úgy gondolom, hogy jó esélyeim lehetnek náluk. De mivel pontosan tudom, hogy ez csak az én általam leképezett kép, ezért meg van az a félelmem, hogy valójában nincs sok esélyem náluk, ezért ez nehézséget jelent a próbálkozásban. Ebben a kategóriában kettő van: Az egyikük általánosban volt osztálytársam, a másikuk egyetemen szaktársam (egyik sem jött össze [szomorú fej]) Nekem is több ismerősöm van, aki szerelmes fiktív karakterekbe, és viccesnek tartom, mikor beszélünk róla, hogy miért pont abba, akibe, de hát ez már csak ízlések és pofonok kérdése. Az, hogy mi a véleményem rólatok, akik nem voltak szerelmesek fiktív karakterekbe, én úgy vagyok vele, hogy nyugodtan csináljátok. Nem hiszem, hogy lemaradnátok bármiről is, de ajánlom kipróbálni, már ha találtok magatoknak olyan karaktert, aki elég érdekes és vonzó. Meg persze, ha van időtök fikciókra. És persze, ha van, akivel meg is beszélheted ezt, mert szükséged lesz rá :D - No pressure *KALÓZKODÁS* Amiről még elfelejtettem írni, az a hozzáállásom a kalózkodáshoz. Úgy vagyok vele, hogy mi csináltuk régebben játékokkal, most már csak filmekkel. Ehhez az a hozzáállásom, hogy önérdek. Amit meg lehet úszni következmények nélkül, azt megcsinálom. Filmeknél általában semmilyen gond nem szokott előfordulni, játékoknál volt az a probléma, hogy az online multiplayer része használhataltan volt, mert alapvetően ha észreveszik, akkor kitiltanak a szerverekről. Így azokat most már megvásárolni szoktuk. Magyarországon a torrentezést jelenleg nem tiltja semmilyen törvény, szóval ilyen gondotok nem lesz belőle, de külföldön (főleg nyugati országokban) azért járjatok ennek utána, mert könnyen jogi következménye is lehet a dolgoknak. Annyit még a filmekhez, hogy a streaming piac jelenleg abba az irányba tart, hogy ahhoz, hogy te megnézgesd a kedvenc filmjeidet, és sorozataidat, ahhoz már legalább 5 különböző streaming szolgáltatóra kellene előfizetni, meg persze az is előfordul, hogy megjelenik egy új péda, amit meg akarsz nézni, de az meg már egy 6. szolgáltatónál. Azt meg gondolom nem kell emlegetni, hogy nem vannak azok, akik megtehetik és hajlandók is megtenni, hogy ennyi szolgáltatónál előfizessenek. Megjegyzem, mi jelenleg 3-nál vagyunk előfizetve (Netflix, HBO, Skyshow time), és még így is van, ami ezek egyikén sincs fent, mert persze mindenkinek el kell indítania a saját streaming szolgáltatását, és oda felrakni a tartalmukat. Ez után azért ne legyen meglepő, hogy sokan inkább a kalózkodást választják. Persze, az is egy opció, hogy egy hónapig előfizetsz az egyikre, aztán egy hónapig a másikra, stb. Akinek van erre kedve meg ideje, az csinálja nyugodtan. Én nem bántok senkit csak azért mert máshogy gondolja - Ti se bántsatok senkit :) *EZ NEM TUDOM, MI* Egy másik, ami a videóban fölmerült: Mondtad Dani, hogy vannak ezek az Abandonware-ek, amiket "legálisan" nem lehet beszerezni, csak kalózkodva. Említetted, hogy ez ebben az esetben nem kalózkodás. Tudom, hogy ez egy nagyon kisarkítása a példának, de ugyanez lenne fizikai dolgokkal is a helyzet, amiket legálisan nem lehet beszerezni sehogy, csak kalózkodással, hogy ez nem kalózkodás? Bár tény ez utóbbit gondolom a legtöbb országban (köztük Magyarországon is) törvény tiltja, szóval bajod lesz belőle.

[@gaborbarcsa33]

Én már mindent torrentezek, de ha tetszett akkor meg is veszem utána. Máshol is vissza lehet vinni a terméket ha nem úgy működik mint ahogy vártuk. Rengeteg játék szivatott meg azzal hogy nem hozta a vártakat, tele volt hibákkal (pl Cyberpunk) és kidobtam a pénzemet egy kupac kakára. Más terméknél fogyasztóvédelemhez szokás fordulni ha olyan termék kerül piacra, a stúdiók meg csak röhögnek hogy jól van az úgy...

[@kozarib]

Nos, én azok közé tartozom, akik nem hisznek a szerelem első látásbanban. Idő kell nekem ahhoz, hogy érzelmileg elkezdjek vonzódni a megismert hölgy iránt. Ez nem megy egyik napról a másikra. Már csak azért sem, mert nagyon sok közös beszélgetés kell ahhoz, hogy kiismerjük egymást és megtudjuk, hogy miről mit is gondol igazán a másik. Emellett a fizikai érintkezések is kulcsfontosságúak. Ez online nem működik, csak személyesen. Hiszen az interneten arc nélkül olyan véleményt írsz, amilyent akarsz. Mint én itt és most :) De azt honnan tudhatod, hogy ez amit most leírok, az így is van? S mi van, ha fizettem néhány kommentelőnek, hogy nyomjon like-ot, és írjon pár megerősítő hozzászólást? Na, pontossan ez a baj a virtuális karakteres szerelemmel is. Egyrészt én nem is nevezném igazi szerelemnek, csak szimplán crush-olásnak. Olyanjai meg szerintem mindenkinek vannak. Nekem is. Na tessék, most beismertem. Tudom, hogy ezt akartátok hallani. Na de a lényeg az, hogy ennek vannak különböző szintjei, és ma már ott tartunk technológiailag, hogy megkéred az AI-t, hogy rajzoljon pár képet a kedvencedről ,és ő meg fog. Vagy megkéred az AI-t, hogy chateljen veled őgy, mintha ő lenne mondjuk Hatsune Miku (Van egy olyan sejtésem, hogy ő megkerülhetetlen lesz a videódban, ezért is írtam őt...) és ő megteszi neked. És igen, ez a fő probléma a virtuális crush-okkal, hogy ők olyanok, mint amilyennek elképzeljük őket. Tökéletesek lesznek a fejekben, és mindíg azt csinálják és mondják, amit látni és halani akarunk. S mi tényleg erre vágyunk? Hogy valaki -legyen az fizikai, vagy virtuális illető- állandóan símogassa a lelkünket? A randioldalakon a csaalóknak legalábbis ez a bevett módszerük. Ráírnak a kiszemelt illetőre, és mindjárt azzal kezdik, hogy halálosan szerelmesek belé, és bármire készek érte. Jó, mi tudjuk, hogy ez a pénzlehúzásra megy, de valami okának kell lennie annak, hogy ezt a módszert használják. S itt most visszakanyarodnék a saját tapasztalataimhoz, s a kérdésemre a válasz "Igen". Legalábbis azon hölgyek esetében, akikkel eddig valamilyen szintű párkapcsolatom volt: Már nagyon az elején azt szerették volna, ha szerelmet vallok nekik, holott erre még érzelmileg nem álltam készen. Ha szerelmet hazudok akkor, és utána szakítunk, akkor én leszek az állnok kígyó. Ha nem hazudok szerelmet, akkor meg minek járunk egymással, ugye? Na és mi itt a közös nevező? Az ILLÚZIÓ. Emlékszem láttam régen valamilyen videót ebben a témában, ahol -természetesen Japánban- volt, vagy van is valamilyen virtuális barátnő-kütyü dolog. A nevére sajnos nem emlékszem.

[@norbertnagy5514]

"Tökéletesek lesznek a fejekben, és mindig azt csinálják és mondják, amit látni és halani akarunk." Hiszed vagy nagyon sok ember ilyenre vagy valami hasonlóra vágyik és remél.

[@richardhegedus4295]

Nem.feltetpenul mondanam, hogy "szerelmes" lettem volna valaha is kitalalt karakterbe, de azert alljon elem az az ember, aki azt tudja mondani, hogy egy Tsunade vagy Hinata nem mozgatja meg ugy a fantaziajat, hogy meg kesobb is jo erzessel gondoljon rajuk es akar emiatt vegignezze a Naruto Shippuuden 500 reszet :D 3 szoban ossze tudom foglalni, google a haverotok: Red dressed Hinata Jo szorakozast 👌

[@nagy-peteriadam]

FL Studio crackelve nekem van szóval.. Boldog 420-at mindenkinek!💚

[@arturzimmermann6309]

Szia Dani! Én kisgyermekkoromban voltam szerelmes különböző fiktív karakterekbe pl.: a Geronimoból Petty Pawsba. De őszintén szerintem a legtöbb gyerek így volt vele. És aki meg nem volt, azoknak erőt egésséget kívánok!

[@benji7975]

Ékes példája lehetne ennek a kérdésnek Curie, a Fallout 4-ből. Ugye Ő robot, de egy küldetés szálat végig víve ember testet kaphat, és a sok morális kérdést vet fel a játékosban. Szerethető egy gép mint egy ember, tud e viszont szeretni? Van e különbség csak azért mert emberi testet kapott? Mindenesetre én mindig romantikus kapcsolatot alakítottam vele ki, és valahol egy kicsit deviáns viselkedésnek éreztem.😂

[@sistergokapitany]

kérdésre válasz: NAMI SWAAAAAAAN!!! (one piece) [sanji szokta ezt mondani és egy csomóan meme-elik szóval gondoltam le írom mert nem lehet ki hagyni {amúgy konkrétan szerelmes még nem voltam fiktív karakterbe de nem vetem meg azokat sem akik voltak, mert miért vetném, mostanság direk erre írnak egy csomó karaktert, hogy szeressed/szerelmes legyél beléjük}]

[@reirei1655]

Én az ncoret használtam az utóbi években már csak sorozatokra, akkor ha nem találtam sehol máshol. Utólag az fogadott hogy felfüggesztették a fiókomat mert 8+ hete nem léptem be és az aktiválás pénzbe kerül 10-30$.

[@jacintmarkgyuricza2020]

Hatsune Miku jó ideje a kedvenc karakterem, a Jashin-chan Dropkicket miatta néztem meg. Jól eltalálták a CV-t hozzá, de rengeteg anime karakter nőtt hozzá a szívemhez, amiket csak torrenten tudtam beszerezni, mert felirattal, akár kompletten be lehet szerezni egy SAGA-t. Viszont egy falura elég háremem lenne csak anime karakterekből, annyira változatosak, és sokszínűek. Azok, akik ezt bírálják, azokról az a véleményem, hogy mindenki lenézhet bárkit bármiért, itélkezni más felett, vagy felsőbbrendűnek hinni magad azért, mert ez mese, nem éppen szép dolog. Persze, átlagos emberek szemében fura, vagy lenézendő dolog az Anime-Fan-ság, de aki úgy csinálja, hogy semmi fogalma az animékről, a mondandójukról, vagy esetleg azon emberekről, akik idejűket áldozzák egy-egy Franchise-ra, azok leginkább érzelmektől elzárkozó, befásult, nagyképű idióták a szememben, akik verik magukat, de semmi kreatívitásuk vagy ötletük sincs ahhoz, hogy egy darab tuskóból szobrot varázsoljanak, más szóval, hogy megtalálják magukban a hibát, és javítsanak rajta, vagy megváltozzanak.(Amúgy Tokisaki Kurumi, a Date a Live Franchise-ból, és IJN Akagi, az Azur Lane Franchise-ból. Mindegyik bájos, mégis félelmetes karakter, a maguk ijesztő, mégis elbűvölő hangjuk miatt. Beleborzongasz, és mégis elcsábít.)

[@HaouRex]

Jashin-chan Dropkicket lenyomtad az első évadot csak azért hogy Mikuval találkozhass a második évadban (Asszem abban volt)? :D Én egyelőre csak az első évadot láttam még annak idején. Be kéne már pótolnom a többit mert egyébként nagy jó volt. :) Személy szerint amíg a személy csak kedveli és szereti a karakter addig nem gáz. Én is szeretek sok karaktert. De amikor már anime mintás párnával házasodik össze az ember az már nem normális. Van is japánban egy ember aki konkrétan összeházasodott Hatsune Miku-val. De olyat is láttam már aki Nintendo Ds-ses játék (Love plus) egy karakterével tette ezt meg. Azért valljuk be ez már nem normális.

[@adrianradics4496]

Osszintén volt már rá példa. Pontosan animes karakterbe voltam az. De a durva az volt,hogy nem 1x fordult ez elő. Szerintem semmi baj nincs ezzel,mert tudod,hogy fiktív karakter,így most nem fogsz semmi olyat se tenni,amit egy igazi ember miatt tennél,max csak elképzeled hogy milyen lenne vele egy világban élni,és ezen filozofálsz. Röviden ennyi a véleményem erről.

[@LászlóZsóka]

Te tudod a legjobban,anno,anno egy messzi- messzi galaxisban,voltak fizikai adathordozók.Ujságoknál is volt lemezmelléklet,megvetted,és a jogot is,és ügyesebb forgalmazók plusszt is adtak.Ezek nélkül a Sniper,lengyel játék eltűnt volna a süllyesztőben.😂

[@GyepmesterB777]

Tudunk olyan stúdióról, amelyik csődbe ment a kalózkodás miatt?

[@CptBalu87]

Technikailag kalózkodás, de szerintem elfogadható az abandonware. Főleg a mai woke shit és egyéb bénázások mellett az embernek kedve van otthagyni az AAA kiadókat, és visszanyúlni a 80-as 90-es évek játékaihoz, amikor csak te voltál, egy jó sztori, és hadd szóljon. Ezeket viszont már sehol nem kapni, vagy nincs support, nem fut mai gépen stb. de a szerzői jogokat még fenntartják rá, ilyenkor szürke zónába kell merészkedni. Persze van GoG meg hasonló platformok, de naná hogy azt pont nem találod amiről a gyerekkorod szólt, mert amúgy nem volt olyan népszerű :)

[@davidhun7669]

Én nem voltam szerelmes fiktív karakterekbe. Szerintem kívülről kicsit furának is tűnik amikor a barátom mondja, hogy milyen jó R6-ban a Caveira segge :D

[@TamasKiss-yk4st]

A teljes megjelenési ára a játéknak már eleve beleszámítja a lehetséges vásarlásokat, szóval ha a kalózkodás helyett a többiek is rendesen megvennék, eleve fele ennyibe kerülnének (ha az egyszerűség kedveért 50-50%-nak vesszük ki veszi meg és ki kalózkodva játszik vele), mert ugye a konkurencia miatt az árak amúgy sem tudnának elszállni teljesen, tehát nekik végeredményben mindegy hogy egymillió ember fizet $10-t vagy kétmillió ember fizet $5-t, nekik a hasznuk megvan ugyanannyi, nem lesz ugyanúgy $10 ha kétszer annyian veszik, úgyis lesz egy másik cég aki nem annyira telhetetlen és olcsóbban fogja adni, és a $10-os kb semmit nem ad el mikor megjelenik ugyanolyan játék $5-ért is.

[@NoraTheCreator117]

A streaming és game pass havidíjat megkerülni kívánó kalózokról eszembe jutott egy mondás, amivel pont ma találkoztam: _"ha a vásárlás nem jelent birtoklást, akkor a kalózkodás sem jelent lopást."_

[@Zoltan_88]

Szoktam. Mivel apuci és anyuci nem teszi alám napi szinten a milliókat ezért valahogy spórolnom kell. Régen jó volt mert meg vetted a Netlix előfizetést és nézhetted a kedvenc sorozzataid. Most meg kell venned tizen X néhány előfizetést mert már van Amazon, HBO...stb stb

[@varazslajos]

A Nexflixet elvből lemondtam, de más forrásokból simán meglehet nézni. Játékot már vagy 7-8 éve csak vásárolok.

[@saphyrahun3272]

Fiktív karakterek - Nem tudom azt állítani, hogy igen, de azt se tudom, hogy nem. Szerelmesnek lenni egy fiktív karakterbe lehet, szerintem ez nem probléma. A baj a fanatiumusnál kezdődik, pl. feleségül vesz egy fiktív karakterről készült testpárnát meg hasonlók. Ott már vannak bajok.

[@dymitrshields7194]

Szép álom az,hogy a megvétellel "Támogatom a fejlesztőket" De mint tudjuk nagyon sokszor ki sincsenek rendesen fizetve a fejlesztők főleg nem a túlórájuk. Nameg a sok félkész játék amiért nem is kevés pénzzel szeretnének lehúzni minket 🤷‍♂️ Szóval van amit le kell torrentezni...Van amit érdemes megvenni. Aki nem kalózkodik mi a véleményem? Mindenki azt csinál amit akar. Ha ettől jobbnak érzi magát akkor felőlem.

[@srezoli]

Nekem pl. a Fallout 3 és 4 voltak a kedvenc játékaim PS4-en, a 76-ot ki sem próbáltam, mert láttam a kritikákat hogy egy fos. Eleve , általában 1 év késéssel kezdek el egy játékot, és abszolút nem gáz sztem, kivárom amíg beérik úgymond, plusz nem veszek szart, többnyire. Ja meg 37 vagyok, nem 14, szóval én tökre tudok várni amíg a gyártó megoldja a problémákat. Most a legnagyobb kérdés pl. hogy a cyberpunk-ot kezdjem-e el :D

[@yourfriendlyneighbourhoods4527]

Ez a komment spoilereket tartalmaz a DDLC-hez 20:39 Én voltam "szerelmes" fiktív karakterbe. Egy ideig nagyon imádtam az olyan játékokat, amelyek át törik a negyedik falat pl Undertale, Oneshot, meg a DDLC, és a DDLC-ben, aki játszotta/hallott róla az tudja hogy az egy dating sim-nek KINÉZŐ Horror játék. Na, akkoriban amikor ezt játszottam voltam olyan 14 éves, és én nekem ROHADTUL bejött az, hogy egy ilyen karakter, "szerelmes" belém, és nem is a karakterembe, hanem konkrétan a játékosba aki játszik. Nyilván tudom hogy ezek a karakterek valójában nem léteznek, de ez a játék képes volt elérné hogy ha csak néhány percre is, de megkérdőjelezzem hogy "de mi van ha mégsem." Azon kívül még voltak más karakterek is, de nyilván a DDLC volt a legerősebb, mert ott valamilyen szinten tényleg úgy éreztem mintha én is a játék részese lennék. Az én véleményem szerint az ilyen kis fantáziálgatás teljesen normális amíg az nem fajul el odáig hogy teljes mértékben elveszíted a fonalat, mert hallottam olyanról akik egy TÉNYLEGES kapcsolatot azért hagytak ott, mert jobban szerettek egy FIKTÍV karaktert, na ez az a pont amikor én már azt mondom hogy ez beteges.

[@davidfinta2654]

Én valahonnan hallottam, ez nem egy megerősített információ. De én hallottam valami olyan kutatásról, hogy az ember valóban tud fiktív karakterek iránt szerelmet érezni. Én speciel tiniként elkezdtem a LoL-lal játszani, és elsősorban női karakterekkel játszottam, és férfiként furán éreztem magam. Ehhez kapcsolódik az a kérdés is, hogy most férfiasabbnak tartom (szerény véleményem szerint) RPG-kben a női főszereplőt választani.

[@HaouRex]

Én mindenhol a női karaktereket választom ha lehetséges. Szimplán érdekesebb mint egy férfi karakter. Egy szerepjátékban meg még inkább érdekesebb egy olyan dolgot el játszani ami a valóságban nem te vagy. Én mikor játszok egy játékkal. Tök mindegy mivel akkor nem magamat próbálom a karakter helyébe képzelni. Hanem annak a karakternek próbálom a karakterét játszani (Néhol nem jön össze de na). Jó példa erre Baldurs Gate 3. Most Karlachal játszom épp végig a játékot és Wyllel romantikázok. Nem azért mert meleg lennék vagy mert Wyll számomra egy szimpatikus karakter lenne. Hanem azét mert úgy érzem hogy Karlach szemszögéből ő legmegfelelőbb karakter aki illik hozzá.

[@jozsefzsikla249]

Nem játszom,, zenét és appokat szoktam vásárolni, ezen kívül nem tudom melyik streamekre gondolsz, nekem 4 van előfizetve és nincs olyan amit ne tudnék megnézni (Canadában angolul, szinkronosan otthon fogalmam sincs, hol mit lehet megtalálni)

[@teskoskifli8976]

Szerintem ha valaki beleszeret egy nem létező karaktaerbe azt egy picit fejreejtették. Ez nekem olyan mintha valaki szerelmes lenne egy olajoskannába vagy egy gumikerékbe, Degenerált.

[@Pusztulatusz]

Én még sohasem voltam szerelmes fiktív karakterbe, azért mert gyerekkorom nagy részét a Transformes-es játékok tették ki. Ezt felnőtt korban találom a legártalmasabbnak, mert ez hasonló mintha egy pornó színészbe lennél szerelmes, csak az egyik lehetetlen, a másik pedig szinte lehetetlen. Gyerekkorban ez még elmegy, jobbik esetben kinövi