Рет қаралды 295,768
Még oda nem ér az idő...
Csubrilo Zoltán filmje
55. Országos Független Film Fesztivál Magyarország -- Legjobb portréfilm díja 2008
Gocsej Filmfesztivál Magyarország -- első díj 2009
Astra Nemzetközi Film Fesztival Nagyszeben, Románia -- Első dj 2009
40. Magyar Filmszemle -- 2009 -- döntőbe jutott alkotás
Mediawave Gyor (Hungary) -- 2009 -döntőbe jutott alkotás
16. „ Adana Aranylabda Filmfesztivál" (Törökország) -- 2009-döntőbe jutott alkotás
Ecofilms RodosNemzetközi Filmes Vizuális Művészeti Fesztivál (Görögország) -- 2009 - döntőbe jutott alkotás
16. Nemzetközi független Filmfesztivál „Publicystyka" (Lengyelország) -- 2009 -döntőbe jutott alkotás
The Nova Friburgo Nemzetközi Emberjogi Filmfesztivál (Brazilia) -- 2009/2010-döntőbe jutott alkotás
"Love A Human" Filfesztivál Oświęcim, (Lengyelország) 2010. -döntőbe jutott alkotás
V. Országos Helytörténeti Dokumentumfilm Szemle -- I. dij
Országos természetfilm-fesztivál -- Pusztaszer -- a zsűri különdíja
12. Nemzetközi Film Fesztivál Patras City Görögország - döntőbe jutott alkotás
Dokubazaar Ljubljana Független Dokumentum Film Fesztivál 2010 -- Szlovénia - döntőbe jutott alkotás
57. Belgrádi Dokumentum és rövidfilm fesztivál - 2010-döntőbe jutott alkotás
Slow Film Fesztivál -- Eger 2010 - döntőbe jutott alkotás
II. CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál -- Fókusz
Script dokumentum filmfesztivál Kochi, India 2011 döntőbe jutott alkotás
Országos Természetfilm fesztivál Pusztaszer - Hungary -- Zsűri díja 2010
Profest 2011. -- I. Award, Panonija, Serbia
Filmem középpontjába − hétköznapi történet lévén − nem a kimondottan cselekményes történetet szeretném állítani. A hétköznapok sora mindig, mindenhol folyamatos kontinuumot hoz létre, egyik nap a másik után, és az idő mindig abszolút. Akár a láncba fűzött léncszemek sora. Az ember pedig csak fűzi, fűzi föl a napokat, az éveket.
Nem a történet a lényeges − mondhatnánk. És valóban: filmem főszereplője jóval a hetvenen felüli néni, akinek a mindennapjaira lennék kíváncsi. A mindennapok apró, semmitmondó szertartásai érdekelnek, amelyek mögött mégis szeretném megtalálni az embert. Szeretném megtudni, milyen az élet ebben az eldugott, Isten háta mögötti kis világban.Arra keresem a választ a filmmel, hogy ez az aprócska, görnyedt hátú nénike ott, a semmi közepén, vajon jól érzi magát, megbékélt a sorsával, mit jelent számára a világ.
Amikor kizökken az idő, az én és a világ kapcsolatának milyensége is megváltozik. Nem mindegy a látszög. Nos, én ezt a látószöget, ezt a finom látást keresem, ezt szeretném megtalálni és megmutatni.
Az életet determináló viszonyokat, körülményeket, az azt felülíró sorsot. Egy emberöltőnyi bölcsességet. Egy igazi egyéniséget. "Még oda nem ér az idő..."