Maflás #8. | Nyáry Krisztián: Végig kellett néznem a feleségem lassú haldoklását

[@dorab7842]

Csernus dokinak feltett szándéka maflást adni... A kérdései jók, azok mindig elgondolkodtatóak. A válaszai, amikor önmagáról beszél (bármilyen kontextusban), elképesztő egoizmusról tanúskodnak újra és újra és újra. Szerintem Nyáry Krisztián nagyon intelligens és remek válaszokat adott. Csernus azt hiszi, nála van a bölcsek köve. Ő jól csinálja, ha régen nem, ma már tuti megtanulta az összes leckét, ő mindig megfelelően reagál, vájtfülű stb. Így nagyon nehéz megnyílni előtte. Mert: 1. vagy van annyira őszinte a vendége, hogy feltárja neki egy-egy elakadását, félelmét, hibáját, bizonytalanságát, bármit, a reakciója semmiképp sem nevezhető emberségesnek, mert a vége, a konklúzió mindig egy mosoly lesz, hogy "nna, látják, pont nem így kell csinálni" -hiába volt a vendége korrekt 2. vagy bemerevedik, vitatkozni kezd, és visszatükrözi Csernus magatartását, hogy ő márpedig biztosan nem olyan, biztosan nem azért csinálja, ha jól érvel, Csernus vagy megfutamodik vagy egy mondattal azonnal lezárja, ha nem érvel jól, akkor rászáll. Teljesen mindegy, miféle árnyalatokat fogalmaz meg bármelyik vendég, Csernus mindig egyfajta ruhát akar rájuk erőltetni, és egyfolytában ítélkezik, pedig nagyszájúan azt hangoztatja, ő nem ítél. Gondolok ilyenekre: -Ha nem öleled meg a gyereked, akkor gyáva vagy, nem mered (fel sem merül, hogy esetleg tényleg olyan alkat a gyerek, hogy nem így igényli a szeretet kimutatását) -Ha zárkózottan élsz, nem jól élsz, bezzeg Délvidéken, na úgy kell csinálni (látná az angolok zárkózottságát és érzelmeik ki nem mutatását) -Ha adsz egy koldusnak 200 Ft-ot, akkor elhiheted magadról, hogy jó ember vagy, önzetlen. Ugyan már. Ő is mondja, a nagyon nehéz helyzetekben mutatkozik meg, milyen egy ember. Könnyű 200 Ft-ot adni. Persze, sokan ezt sem, talán nem ebben mérik a maguk jóságát.Talán az előtte lévő autós már elutalt abban a hónapban egy nagyobb összeget beteg gyerekeknek. -Ha nem állsz bele szenvedélyesen egy konfliktusba, hanem bölcsen végiggondolod, érdemes-e, akkor is gyáva vagy, pedig ez lehet egyfajta intelligencia jele is, nem kell rögtön konfliktuskerülést feltételezni. Persze, értem, ilyenkor arra gondol pontosan, ha adott embert zavar valami, akkor ki kell tudni állni magáért. Számtalan példát tudnék, persze van, amikor jól látja/láttatja adott vendéget. Szeretem a műsorait, a témák miatt, de maga a személye....a személyisége....Én azt látom, nagyon sok esetben nem érti a vendégét, sablon válaszai vannak, sablon megoldások. Csernus doki legnagyobb tanulnivalója, hogyan tudna magán picit felülkerekedni és nem hagyni, hogy az egója folyton legyőzze-őt is. És akár hiszi, akár nem, egyfolytában ítélkezik, címkézik az elméje- neki is. Próbál rájönni a mélyben húzódó okokra, és ha nem találja meg a legpontosabban, sokszor csak az erőlködést érzem, hogy akkor is találok valamit, ha mégsem az, megpróbálom annak bemutatni. Én egyfolytában ezt érzem vele kapcsolatban.

[@lindakovacs6862]

Ez nagyon pontos!

[@dorab7842]

@@izes_palacsinta nagyon köszönöm a kifejtett, támadásoktól mentes gondolatmeneted bemutatását. Én elfogadom, hogy te így látod Csernust, nem kell mindenkinek ugyanúgy látnia. Épp azt mondja ő is, hogy az érzésekkel vitatkozni nem lehet. :) Ha nekem nem tetszik a narancssárga például ruhaszínben, neked pedig nagyon, igazán furcsa lesz erről bármit is beszélgetnünk. Elmondhatom, nekem miért nem, ha tudom, sejtem az okát, elmondhatod, neked miért igen, és ezzel tiszteletben is tarthatjuk egymás más világát. Teljesen igazad van, az embereknek ki kell mondani a negatív folyamataikat. Csakhogy itt Csernus a zárkózottságot emeli ki, mint negatív személyiségjegy, erre reagál Krisztián is, pedig szerintem sincs semmi baj azzal, ha valaki belül intézi el a dolgait, és nem kint azonnal, én ezt nem gondolom hibának. Sőt, sokszor azt tapasztalom, a nagyon nyitott emberek - és most általánosítani fogok, elnézést -, üresek, felszínesek. De persze, kinek, mit jelent a zárkózottság... A gyávasággal már van meló, de nagyon kevés ember van, szerintem, aki az élete egész területén azt mondhatja, hogy megoldotta, leküzdötte, sosem tör rá ez az érzés, sosem viselkedik gyáván... Hogy mennyire fontos kimutatni egymásnak a szeretetünket, akár öleléssel, azt nekem nem kell bizonyítani, mert teljes mértékben így gondolom, és így is csinálom. Egy gyereket pedig nem lehet túlölelni. És óriási szükségük van rá. De nem tudom, hallottad-e Krisztiánnak azt a mondatát, hogy a nagyobb nem igényli, a kisebb igen. Vagyis ölelgeti ő mindkettőt.... Azért az angolokat emeltem ki, ha már nem érted, miért ezt, mert ők nagyon híresek a hidegvérűségükről. De sehol nem írtam, hogy csak ők azok. Abszolút nem sértődtem meg. :) Én azt hiszem, egész másról beszélünk, és te nem értettél meg engem. Mikor Angliában álltunk egy forgalmas úton, a mellettünk ülő autóban ülő hölgy rám mosolygott, én meg vissza. Számtalan példát tudok Neked írni, mennyire kedvesek, barátságosak. Egy kedves ember nem lehet zárkózott? Ha nem mosolyog valaki, akkor zárkózott? És ha mosolyog, és szóba elegyedik veled, azonnal nyitott is? Mennyire? Hol a határ? Ki dönti el? Aki nekem már zárkózott, lehet, neked még nyitott. Aki nekem már nyitott, neked még zárkózott. Vagy Csernusnak. Ha valakit megölelek, mert megörülök neki, és kimutatom, azonnal nyitott is vagyok vele? Vagy ha beszél az életéről bátran, akkor nyitott? Esetleg akkor, ha az érzéseiről is mer beszélni? Mikor sok valaki? Mikor kevés? Szerintem ez egyéni megítélés. Ha rám mosolyog valaki és kedves velem, az nem biztos, hogy 5 személyesebb kérdés után beenged a magánéletébe. Arról a jelenségről pedig ne is beszéljünk, biztosan te is találkoztál vele, hogy a világ visszatükröz sok esetben. Ha jókedvűen kelek fel, és mosolygok a postásra, visszamosolyog. Ha morgok, és beszólok, senki nem fog odajönni, buksi simit adni. Max a családtagjaim :) Londonban, egy nyelviskolában vitatkoztunk egy adott témakörben sok-sok nemzetiség, egy teremben. Richard, a tanárunk halkan megkérdezte: de miért nem lehet úgy véleményt formálni valakinek, hogy adott esetben nem érkezik rá egy válasz, hogy miért nem gondolja jól, miért neki van igaza stb. El lehet fogadni néha egy teljesen más nézőpontot is akár....Vagy legalább csak meghallgatni. Szerintem pedig a nagy igazság az, hogy Angliában is él sok-sok zárkózott és nyitott ember, és Magyarországon is él sok-sok zárkózott és nyitott ember. És itt épp Csernus általánosított. Minden alkalommal, mikor leszállt a repülőgép Budapesten, én mindig kedvesnek éreztem a magyarokat, nyitottnak... Ha vidéken jársz, erre is sok példát láthatsz. A koldus sztorinál sem jött át teljesen számodra, mire céloztam. Nem ugyanarról beszélünk, itt sem. Igen, az ítélkezést le kell győzni. De ez alap, nem? Nem attól fogom magam jó embernek érezni magam, ha adok egy koldusnak 200 Ft-ot. Legalábbis- kinek, hol a szint... Ha valaki ettől, hát rendben. De ha belegondolsz, rengeteg embernek van a pénztárcájában 200 Ft, nem nagy kunszt odaadni. De pl akkor odaadni, amikor neked is szükséged lenne rá, de teljes önzetlenségből meglátod a másik nagyobb szükségét, nna, ez nálam sokkal nagyobb teljesítmény pl. Hívd ajánlatnak, ha jobban tetszik ez a kifejezés. Attól még sok mindenkinek javasol hasonlót, tehát sablon. Én így értettem. Pedig nincs két egyforma ember, egyforma helyzet. Ráadásul nem apa, ha jól tudom, hogy adhat hiteles tapasztalatot, bocsánat, ajánlatot, hogy viselkedjen valaki apaként? Nonszensz. Már most ezer dolgot tudnék felsorolni, mit gondoltam, láttam, éreztem másként, mielőtt gyerekem lett, és azóta... Erről kívülről dumálni...szerintem legalábbis olyan, mintha arról beszélnék, milyen élmény repülni, de még sosem tettem. Elképzelhetem, okoskodhatok, de hogy napi szinten miket tapasztal egy anya, egy apa érzelmileg és minden téren, azt el sem tudja képzelni az, akinek nincs. "Az egoizmusát csak szubjektív érzésekre alapozod." Épp ezt mondja ő is. Az érzésekkel nincs mit vitatkozni. Objektíven még nem tudok érezni :) Mit jelent számomra? Említettem például az elején azt, hogy ő már megoldott mindent, ő mindent jól hall, neki ez sem jelent gondot, ez nem egoizmus? :) Egoizmus, ha a Sebestyén Balázs azt mondja, hogy nem teheti meg, hogy vidékre költözzön, erre a doki még szándékosan ecseteli, mennyire baromi jó dolog , ahogy csicseregnek a madarak, nézi a naplementét stb. De rengeteget tudnék említeni. Hallgass meg egy Gunagrihát például, üvölt a különbség, ki hol jár épp az egója legyőzésében :) Szép estét neked! Kérlek, halld jól, amit írok, ne csak a szavakat olvasd, halld, értelmezd, amire mögötte célzok.

[@dorab7842]

@@izes_palacsinta A válaszaidból arra következtetek, mintha szándékosan nem akarnál érteni, és kiforgatnád a szavaim. :) De lehet, hogy csak véletlenül :) Szép estét, minden jót Neked!

[@beatamarko4463]

tök igazad van! és akkor a manírjait még nem is említetted.

[@Dnvr8083]

Az általa hangoztatott délvidéki mentalitásról: az előbb hallgattam meg egy interjút vele, ami a születési helyén, egy délvidéki előadása alkalmával történt. A riporter megkérdezte, hogy Csernus szerint milyenek az ottani emberek. Mire Csernus: ZÁRKÓZOTTAK. Most akkor mi van????!!!!!

[@mariacsimanehegyi5231]

Kiváló beszélgetés volt köszönöm Mindkettőjüknek!!!

[@emesemajorossonnenberg]

Nehezen indult, de vegül szuper lett!Köszönöm.

[@gaborkolozsvari7140]

Nagyszerű beszélgetés, szét is küldtem a barátaimnak.

[@enh659]

Jó volt a beszélgetés.Mindketten jókat mondtak.Nincsenek tények, csak vélemények :) Az agy és a szív beszélget.

[@gabornebenko8608]

Borzasztó életunt-an, nyögvenyelősen tud kérdezni, beszelni Csernus. Én.biztos nem tudnék megnyílni, őszintén, vagy ne adj 'Isten vidáman beszélni vele. Mintha aludna, s féláalomban ki-kicsúszik egy-egy mondat a száján. Rossz lehet így dolgoznia😅!

[@TheHanna1919]

En valamiert annyira kenyelmetlenul ereztem magam "ebben a beszélgetésben", hogy félidőben kiszálltam! 🙄

[@monorieva]

Azt érzem, minden riportalanyba bele akarja magyarázni, hogy egy senkialfonz. Hogy gyáva, hogy ilyen, olyan, amolyan, de valahogyan ő mindig fényeskedik . Kedvelem Csernust, mégis nyeglének érzem és egocentrikusnak.

[@pamutbojt]

Inkább flegmásnak kellene nevezni.. nem bírtam végignézni, pedig Krisztián válaszai érdekeltek volna

[@starred8762]

Kedves Imre, nagyon kedvelem a nyitott és egyéni, tökös stílusát. Néha meg is nevettet. Elismerésem a munkájáért. Szerintem sokan félnek Öntől, de valójában attól, hogy Önnel nem tudnak kamuzni és szerepet játszani, vagyis a szembesüléstől, a tükörtől tartanak inkább,- azt hiszem. Az egó megnehezíti az életünket és támadni vagy menekülni próbál, ha leleplezik. Pedig időnként mindannyiunknak szüksége lenne lelki nagytakarításra és gyógyításra is, ahogy a testünknek is. Mindig lehet valamit tanulni, fejlődni az interjúk által is, ezért hasznosak. Köszönet értük. Örülnék egy igazán mély, jó kis beszélgetésnek én is. Nagyon rám férne. Bár az egy kemény és hosszú menet lenne, uzsonnát is kellene hozzá pakolni. Legyen boldog és szép napja! Szeretettel: Tara

[@zoltanfarago23]

37 percben van a lényeg

[@mariaszabo8401]

Szerintem nincs itt ebben semmi EGÓ. A Dokiban. Én épp az ellenkezőjét érzem - tiszta szándékkal, türelemmel és szeretettel rávezeti a vendégeket arra, hogy merjenek önmagukkal őszinték és elfogadók lenni. ☺️

[@AG-ll5ds]

Csernusban erős gátlásokat gerjeszt Nyári magasfokú érzelmi és értelmi intelligenciája, ezért lázasan bizonygatja önmagának és az egész világnak, hogy ő sokkal rátermettebb,bölcsebb, inteligensebb,okosabb , jobb,együttérzőbb Nyárinál. Ez a görcsös önáltatás szánalmas !

[@heikeknecht1125]

Ma a vizsgálatnál M. hónaljában találtak egy mirigyelváltozást. Mindkettőnk számára korai lenne még meghalni. De valami azt súgja bennem, hogy hamarosan választani kell. Tulajdonképpen készen állok a halálra, de sajnálom itthagyni befejezetlen munkámat. Másrészt ez a megfontolatlanság, ahogy a halálról beszélek… komoly, vagy nem komoly? Azt hiszem, komolyabb, mint gondolnánk, s azt hiszem, komolytalanabb, mint gondolnánk. A szenvedés - egyedül a szenvedés komoly. Magdit féltem a szenvedéstől, és Magdi szenvedését csak úgy enyhíthetem, ha vele szenvedek, s ez dupla szenvedés lesz, neki is, nekem is. Mindenkinek egyszerűbb, aki nem szeret. A szörnyű tények igazolták a szörnyű tényeket. Magdinál metasztázisra bukkantak, a nyirokmirigyekben. Iszonyatos dolgok várnak rá, s rám is, természetesen. De úgy határoztunk, kitartunk. Van egy határ, amelynél tovább menni már nem érdemes; itt azonban még nem tartunk. M. azt mondja, még nem tudta felfogni; de itt nincs mit felfogni. Emlékszem a tumorbiológussal folytatott beszélgetésemre. A biológus csillogó szemmel magyarázta a sejtek működését az emberi szervezetben. Ezek a sejtek teljesen önállóan léteznek és cselekednek, a saját törvényeik, vagy - ha így tetszik - a saját szeszélyeik szerint. Összekapcsolódnak és szétválnak, mutációkat hajtanak végre vagy mennek keresztül rajtuk stb. S amikor megjegyeztem, hogy hiszen ez szörnyű, a tumorbiológus csodálkozva nézett rám. Miért? - kérdezte. A betegségnek semmi köze a mi felfogásunkhoz - a betegségnek végső soron semmi köze hozzánk, legföljebb megöl. Semmi köze a morálhoz, semmi köze tetteinkhez, semmiféle viszonyban nem áll erényeinkkel vagy bűneinkkel. A sejtek vakok és abszurd módon uralnak bennünket. Ezért nem egész komoly dolog az élet. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az életünknek, mint amekkora az a valóságban. A valóságban egy emberélet a nullával egyenlő. Egy egyed a fajból - említésre sem méltó. Csak nekünk fáj ez az emberélet, vagy azért, mert szerettük, vagy azért, mert történetesen a miénk. Igen komolyan elemezni, hogy mennyire ragaszkodom az élethez - különös tekintettel az előttem álló öregségre, a leépülésre, a testi nyomorúságra, amely porig alázza az embert, és megfosztja minden önállóságától, minden maradék méltóságától. Kertesz Imre Mentes maskent

[@orsiheja]

Nagyon szánalmas a Csernus "Van kérdesed tőlem?" Ez milyen kérdés? Csodálom Nyáryt , hogy milyen türelemmel viseli el Csernus ostoba, fellengzős okoskodását, kinyilatkoztatásait.Mintha nála lenne a bölcsek köve. Pedig nincs

[@mariaszabo8401]

Számomra csodás látni és hallani, ahogy Csernus doki az érzésekhez viszonyul (bár ez ugye nem olyan meglepő...😄) és hogy mennyire kitartóan hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy mindig szabadon és őszintén fejezzük ki az érzéseinket, érzelmeinket, éljünk tűzzel, szenvedélyesen, ne nyomjuk el se a vágyainkat, se a félelmeinket... Döntsünk, ha néha rosszul is, de akkor is bátran vágjunk bele a dolgokba, amiket szeretnénk megvalósítani.. és ha hibáztunk?? Akkor azt is fogadjuk el őszintén.... Legyünk nagyon tudatosak, de nem racionálisan, hanem az érzelmeinkkel, figyelmünket fókuszáljuk magunkra, befelé, ily módon oldjuk a blokkjainkat, gyógyitsuk a lelkünket és nyissuk ki a szívünket...🥰 Tudom, vannak, akiknek ez sok(k), de ha jobban meggondoljuk, élni csakis így érdemes.... 🌺💗

[@beatamarko4463]

Csernusnak még mindig nem megy a hajmosás, ezért folyton a fejét vakarja, nem túl gusztusos. egyszer ezt is kianalizálhatná magában. Nyáry Krisztián sokkal intelligensebb nála, ezért vele nem jöttek be a patentdumái. erőltetett is volt az egész beszélgetés. megnéztem pár adást, azt hiszem, ennyi elég is volt.

[@angelheart5169]

Megfigyelő szerintem a Csernus és nem bántani akarja .Elég intelligens , hogy ezt ne versenynek fogja fel ..nincs miért . Nincs itt nagyképûség sem leuralás. Én látom ki is valójában Csernus Imre . Elkötelezett és jó fej

[@Munkacsi0813]

jaj

[@user1790]

Nyáry Krisztián író,író ? Nagyon langyos víz,se nem hideg,se nem meleg! Amikor azt mondom hogy "langyos" ,nem a nemiségére gondolok. Nem is igazán tudom,hogy lehet író. Azon is csodálkozom hogy Csernus Imre,ennyire higgadt volt vele szemben.Felvállalni magunkat,nyitottnak lenni,(ez csak akkor lehetséges,ha nem szégyenlem az életemben tett összes tetteimet,érzéseimet,gondolatvilágomat.) Csak úgy lehet az ember boldog,ha nem függ emberektől,de főleg nem magától nem. Ha minden érzésemet felmerem vállalni,amit eddig megéltem,nincs mitől félnem. Nem kell megfelelnem,mert ez vagyok én.A magunkkal,és másokkal szembeni őszinteség,felhőtlen szabadságot tud adni! Igen,lehet hogy néha fájdalommal jár,de fájdalom nélkül kik lennénk emberek? Mindent megtanulhatunk könyvekből,de amit a fájdalom ad nekünk,a bölcsességet,semmi tudomány nem mulja felül. Egyszerű a változás,fogadd el magad,a belső szégyeneiddel eggyütt,és légy nyitott az embertársaidra,s talán még a mások szemeivel is láthatod a világot,pl.egy utcán kéregető emberével is.

[@beatamarko4463]

olvass tőle valamit! nagyon élvezetesen ír.