Íme, egykor Szent István (Karácsonyi névnapköszöntő - Gyergyóújfalu)

Molnár Sándor - ének, Oláh Árpád hegedű, Simon András - harmonika
A felvétel 2017-ben készült, Gyergyóújfaluban.
Szöveg:
Ímé, egykor Szent István Istenben felálla (felállván),
Bátorsággal zsidóknak, hogy ő prédikálna:
És penitenciára mindent felindítna,
Amint a Szent Írás ezt nyilván bizonyítja.
A Krisztus személy szerint néki megjelenik,
Szent István szíve akkor megbátoríttatik:
Mint szép gyémánt, Istenben felékesíttetik,
Jézusnak szerelmétől, orcája tündöklik.
Gyorsasággal mennyekből Angyal leküldetik (elküldeték),
Istennek akaratja néki jelentetik (megjelenék).
Hogy ne féljen haláltól, megerősítetik,
Mártyrságra Istentől, mert felszenteltetik.
Alázatos Szent István a megdorgálásban,
Lőn gyönyörű ajakú az igaz mondásban:
Halhatatlan szorgalmas Istennek útjában,
Meg is koronáztaték, magas Mennyországban.
Mivel mennyből Istentől taníttatott (taníttaték) vala,
A zsidók kedve szerint ő nem prédikála.
Azért lőn is őtőlük ily szörnyű halála,
Hogy a Jézus Krisztusról nékijük így szóla.
Az Istennek szent fia, akit megölettek (kit megjelöltetek),
Üdvözítőnk minékünk, a Jézust higgyétek!
Őáltala Istenhez bizonnyal elértek,
Nála nélkül üdvösség nem adatik néktek.
Ezen szókért felindult a zsidók haragja,
Kővel, hogy verjék agyon, ki-ki azt kiáltja.
Szent István a szemeit egekre fordítja,
Hogy az őt kövezőit Istennél imádja.
Ó, egek, drága gyöngye, szerelmes Jézusom,
Bűnösök szép reménye, ártatlan Krisztusom:
Ne nézd e' nép vakságát, az ő kívánságát (ez a kívánságom),
Bocsásd meg sok bűnünket, szívemből óhajtom (kívánom)!
Dicsértessél örökké áldott szép Jézusom,
Ki érettünk (miértünk) születtél, megváltó Krisztusom.
E' világon éltünkben légy mi orvoslásunk,
Holtunk után, engedd meg örök boldogságunk.

[@TVaDaR]

Úgy hangzik mint a lelki gazdagság!