Igen, a haláltól nem kell félni, pláne ha az életünket Istennek adjuk. A Prédikátort ha tovább nézzük, a 9:7,8,12 nemde arról szól, hogy a halál után semmit sem tehet az ember? Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy. Vagy a Prédikátor 3:20,21? Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é? Ha halálunk után rögtön a mennybe megyünk, és, ahogy az a bizonyos lelkész mondta, hogy őt vissza ne imádkozzák a földi életbe - akkor miért volt Jézustól szeretetteljes, hogy halottakat támasztott fel vissza ide, a földre?
@pecelibaptista Жыл бұрын
Nagyon jogos kérdés! A naini ifjúnál azt olvassuk, hogy az édesanyát szánta meg Jézus azzal, hogy visszahozta a gyermekét. Lázár esetében pedig egy nagyon konkrét messiási csoda volt, hiszen Jézus korában már elterjedt az a rabbinikus tanítás, hogy 3 nap után halottat már csak az Isten maga tudna feltámasztani, szóval ott ez egy messiási jel volt.
@krisztap.3184 Жыл бұрын
@@pecelibaptista 🤔 Köszönöm a választ! 😊
@feherhermelin8 ай бұрын
Mi már által mentünk a halálból az életbe. Halleluja.