Рет қаралды 9,372
Mindenki ismeri azt az állapotot, amikor egyszercsak huss, eltűnik a lelkesedés, és jön helyette a „minek” a „semmi értelme”… lehet ez egy vizsga, egy randi, egy álláskeresés, egy életmódváltás… szóval bármilyen elhatározásunkat érintheti. Néha a kezdetkor, már az elhatározást is keresztülhúzza, máskor a folyamat közepén következik be (amikor pedig már sikerek is vannak, pl. leadott kilók), és előfordul, hogy a cél (például az utolsó záróvizsga) előtt.
Ilyenkor könnyű feladni és sutba dobni a dolgot, pedig mennyi energiát fektettünk már bele… az eredmény egy elbukott cél, egy szép kövér önbizalom-vesztés. Mégis, miért csináljuk? És hogyan győzhetjük le a hangot, ami azt suttogja: „add fel”?
Olyan is akad, aki a hibát a másik végleténél követi el: valóságos nehézség-függő, vagyis a feladás démonainak legyőzése fontosabbá válik számára, mint maga a cél… szóval jól benehezíti magának a célhoz vezető utat. Hogyan lehet ezt tetten érni és kezelni?
Végül, az is előfordul, hogy a feladás hangjának igaza van… vagyis, miről ismerni fel a jó célokat, célkitűzéseket?
Kövess a facebookon: / alexandrabaratai
Iratkozz fel a hírlevelemre:
Egyéni konzultációhoz, vagy ha kérdésed van, felveheted velem a kapcsolatot az info@halaszalexandra.hu címen.