Nagy Kati: Pardon, pardon, bocsánat, főnök úr

Pardon, pardon, bocsánat, főnök úr - Nagy Kati énekel
Bágya András - G. Dénes György szerzeménye
Pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,
Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul,
És hogyha itt áll és diktál,
Én ébren álmodom, pardon!
Egy paksaméta vár az asztalon,
Sok akta, nagy papírhalom,
És benne: "Kelt, mint fent", sok furcsa szó,
Ez számunkra oly untató.
Na hipp, na hopp, kidobom a sok papírt,
Mit annyi fő- és al-miniszter írt.
Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,...
Kávét főzök én, az oly finom,
Édes és erős, bizony.
A főnök úr azt mondta: "Jaj, szívem,
Nem alszom ettől el sosem."
Na jó, na jó, ma szófogadó leszek,
A kávéjába altatót teszek.
Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,
Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul,
És hogyha itt áll és diktál,
Én ébren álmodom, pardon!
Rajtam terilén új szoknya van,
Megbámulják azt oly sokan,
A blúzom is oly klassz, oly friss modell,
A főnök úrnak mégse kell.
Majd észrevesz, kis bikinim oly szerény,
Ajtaján így toppanok be én.
Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,
Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul,
És hogyha itt áll és diktál,
Én ébren álmodom, pardon!
Főnök úr szerint az kincset ér,
Ha egy titkárnő nem sokat beszél,
Hát rendbe' van, nem szólok, annyi baj,
De néma mégsem lettem, mint a hal.
A főnök úr elájul, azt hiszem,
Mert így szólok az értekezleten:
Pa-dubi-dubi...
Csak ennyit akartam mondani!,